Kollégái, Peter Bardy és Jan Petkovic cikkével emlékezünk az egy évvel ezelőtt meggyilkolt szlovák újságíróra, Ján Kuciakra.
Eleinte nyomasztó volt az oknyomozó csapat közepén elhelyezkedő íróasztal üressége. Egy monitor, a ‘Ndrangheta nevű kalábriai maffiáról szóló befejezetlen könyv és egy égő gyertya. Ezen kívül semmi más, csak egy olyan ember keltette üresség, aki már soha többé nem fog visszatérni.
Egy év elteltével túl kicsi lett az asztal ahhoz, hogy az oda tartozó dolgokat el lehessen rá helyezni. Új esetekre vonatkozó feljegyzések kupacai, mindenféle irodától, néha akár mindenható intézetektől bejövő, vizsgálatokra vonatkozó válaszok, köznyilvántartásokból származó kivonatok. Ján Kuciak volt íróasztala azt a benyomást kelti, hogy még mindig ott van a szerkesztői irodában. Pedig már nincs.
Kemény idők
Ján Kuciak meggyilkolása előtt a szlovákiai oknyomozó újságírás nem éppen a virágkorát élte, és csupán egy maroknyi újságíró vett részt a kutatásban. Monika Todova a Dennik N-ben leleplezte az üzleti szféra és az államhatalom összefonódásának hátterét, a Trend nevű hetilapban ott volt a Zuzana Petkovából és Xenia Makarovából álló kettős, a Sme nevű újságban Adam Valcek a befolyásosak gazdasági hátterére összpontosított. A maffiatörténeteket Ivan Mego szolgáltatta a Plus 7 dni-ben.
Felvételeik hossza miatt a TV Markiza és a TV JOJ beszámolói is csupán „utalni” tudtak az esetekre, még ha jóval nagyobb volt is a közönségük. Az állami rádió és televízió új vezetőséget kapott. A hírekért felelős ügyosztályon egy földrengés söpört végig, és az oknyomozó riporterei gyakorlatilag ügyfelek és állampolgárok házőrző kutyáivá vedlettek a „Lamparen” és „Állampolgár az ajtó mögött” típusú műsorokban.
2015-ben az Aktuality.sk egy merész utat vállalt be, nevezetesen a saját oknyomozó csapatának a kiépítésébe vágott bele, amely a legfontosabb esetek nyomába eredt. Az ilyen fajta cikkek tapasztalt szerzője, Marek Vagovic két kevésbé rutinos oknyomozót is beemelt a Tyzden című hetilapból, akik már túlestek a tűzkeresztségükön a terepen, nevezetesen Veronika Smiralovát és Ján Kuciakot.
Az oknyomozók ilyen csekély száma ellenére bőségesen akadt kutatandó anyag.
“Cinikusan és kegyetlenül hangozhat, de Ján Kuciak és munkatársai nagyfokú bizonyossággal végezhették a munkájukat. Szerte az országban, bárhol piszkálták is meg az ügyeket – Pozsonytól egészen Michalovcéig – mindenütt, de tényleg mindenütt egy oligarcha, egy Áfa-csaló, egy tolvaj, a maffia, vagy a politikához kapcsolódó más patkány kezdett el sikítani. És persze, politikai védettséggel rendelkeztek…”, írta Dag Dennis, az Aktuality.sk egyik rovatvezetője tavaly áprilisban.
Kuciak, a nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartások adatfeldolgozó szakértője rövid időn belül felbukkant. Másként fogalmazva, a könnyen kutatható és kikérhető számok és adatok végtelen dzsungelében képes volt arra, hogy a hatalommal és befolyással bíró emberek zsebei közti gyanús és gyakran törvénytelen pénzáramlást feltárja. Kuciak arra vonatkozó felfedezései, hogy ki kivel üzletel, még a nagy halakat is aggodalommal töltötte el. Egyikőjük volt Marian Kocner, az úgynevezett maffialistákon is megjelenő vállalkozó.
De a tehetségét mindörökre elnémította egy golyó, amikor a megrendelő fél utasítására egy merénylő 2018. február 21-én meghúzta a ravaszt. A gyilkos Ján menyasszonyát, Martina Kusnirovát sem kímélte. Ha a kegyetlen kivégzést a többi újságírónak címzett fenyegetésnek szánták, hogy gondolják újra az oknyomozó bátorságukat, akkor fogalmuk sem volt, hogy mennyire tévedtek.
#Mindenki Jánért
Aki nem ment át ezen a poklon, sose érti meg, hogy mennyire fájdalmas. Egy szinte családszerűen dolgozó szerkesztőségben elviselhetetlen egy munkatárs elvesztése. Sajnos a düh növeli a fájdalmat és fordítva. Mindannyian arról a szemétségről akarnak írni és a nagyvilág elé tárni, ami Jánnal történt. Az érzelmek a tetőpontjukra hágnak, de mindenki megpróbál racionálisan gondolkodni. Ez nem mindig sikerül, a tragédia a szerkesztőséget és az egész országot megrázta.
A világsajtó központjába költöztünk át, habár ilyen körülmények között mindegyikünk inkább kihagyta volna ezt. Újságírók a világ minden szegletéből, akik közül sokkal sose találkoztunk korábban, jöttek-mentek napi szinten. Mindenki erről akart írni, mindenki tenni akart valamit Jánért.
“Nem tudnak közülünk mindenkit megölni,” ezek voltak az Aktuality főszerkesztőjének, Peter Bardynak a gyakran ismételt hideg szavai.
Az az ötlet, amely az újságíró társadalomba egy precedens nélküli elemet emelt be, a nehéz és kísérteties idők ellenére a kiadónknál, a Ringier Axel Springernél kezdődött. Az #AllForJan (Mindenki Jánért) jelmondat nyilvánossá vált és az ilyen feliratú kitűzők gyorsan felkerültek a tiltakozó szlovákok kabátjaira.
De ami még fontosabb: a kezdeményezés olyan bátor újságírókat fogott egybe, akik nem féltek attól, hogy egy munkatársuk elvesztése ellenére folytassák Ján munkáját. És Ján Kuciak kemény munkája ellenére maradt épp elég elvégzendő munka. Első alkalommal Szlovákiában, de a világszintű Panama-iratok esetéhez hasonlóan, az újságírók a versengés ellenére egyesítették erőiket. Úgy, ahogy azt Ján Kuciak mindig is szerette volna.
Újságírók olyan nemzetközi csapata, amely bizalmas információkat hackeléses esetekkel kapcsolatban kezdett el megosztani, az egész világ elé tárta azt a tényt, hogy kik a főszereplői Ján Kuciak utolsó, befejezetlen újságcikkének, melynek címe: “Az olasz maffia Szlovákiában. A csápok a politikumig érnek”.
Szlovákia keleti részében volt egy olasz vállalkozói csoport, akikkel szemben fennállt a gyanú, hogy a ‘Ndrangheta kalábriai maffiához kötődő emberekkel álltak kapcsolatban. Leghíresebbikük Antonino Vadala, aki Viliam Jasanhoz, a szlovák Biztonsági Tanács volt titkárához és Maria Troskova főtanácsadóhoz állt közel. A Vadala-klánt a #Mindenki Jánért csapat több cikkben leplezte le.
Betört száj
Ha Kuciak halálának célja a megfélemlítés volt, az ellentétes eredményt váltotta ki. Egy kiváló adatfeldolgozó újságíró és elemző helyett az Aktuality.sk most már egy teljesen működőképes nyomozócsoporttal rendelkezik. Jelenleg több tagja van, mint Ján Kuciak idejében. És ez nem minden. Ha szükségessé válik, akkor a szerkesztőség minden tagja elkezd nyomozni.
Egyre több a munka. Az elfogadhatatlan gyilkosság hatására sok olyan ember felemelte a hangját, aki éveken át csendben maradt. Manapság tanúságot tesznek arról, hogy mennyire megosztott az állam. Még egy hónap se telt el a tragédia óta, de egy bátor szemtanú már elmondta az újságíróknak, hogy miután a fényűző Bentleyjében körbevonult Nyitra városában, Marian Kocner közvetlenül a hírhedt Zlaty Klucik szállodához hajtott.
Ezzel egy időben a Bonul biztonsági céghez tartozó Audi Q7 is a szálloda előtt parkolt. A szemtanú elmondása szerint a cégtulajdonos Miroslav Bodor szállt be az autóba.
Mint 1989 novemberében
A fiatal pár meggyilkolása olyan felháborító volt, hogy az utcára vitte az embereket. Egy hosszú felvonulással kezdődött Pozsony központjában, ahol a szörnyű bűncselekmény alapos és független nyomozását követelték.
Tibor Gaspar, a rendőrség akkori vezetőjének elmondása szerint a rendőrség már a nyomozás kezdeti stádiumában megerősítette, hogy Ján Kuciakot látszólag az oknyomozó munkája miatt gyilkolták meg, és egy különleges nyomozócsoportot állítottak fel.
Robert Fico volt miniszterelnök az egész országot sokkolta, amikor a Kormányhivatalnál egy fegyveres biztonsági őr által őrzött egy millió eurót kínált fel bármilyen olyan információért, ami a gyilkosokhoz vezet.
Meglepő összefonódásokra kezdett fény derülni. Robert Krajmer, a korrupcióellenes rendőrség volt vezetője, akiről Kuciak szintén írt, a nyomozás első óráiban megjelent a bűntény helyszínén. Gaspar említette a kábítószer dílerek találkozóját Velka Macában, amely már Kuciak meggyilkolása előtt elkezdődött. A holttestek és a bűncselekmény helyszíni vizsgálata körül is felbukkantakrendellenességek.
Még azt követően is, hogy Kuciak utolsó cikkét gyakorlatilag minden fontosabb sajtóorgánum leadta, nyilvánvaló volt a nagyközönség számára, hogy a főszereplők Fico miniszterelnök legbizalmasabb embereihez kapcsolódtak a Kormányhivatalnál.
Viliam Jasan és Maria Troskova is lemondott Fico Smer-SD koalíciós partnerének, a Most-Híd párt nyomására. Ráadásul nyilatkozataikban mindketten visszautasították azt, hogy bármi közük lenne az újságíró halálához, bár ezt senki se állította róluk.
“Ma már nyilvánvaló, hogy Robert Fico miniszterelnök és Robert Kalinak belügyminiszter nem azokat az értékeket képviselik, amelyért több ezer szlovák és a világ is kiállt. Ebből az okból kifolyólag továbbra is polgári gyűléseket tartunk és arra buzdítjuk az állampolgárokat, hogy csatlakozzanak és álljanak ellen,” jelentette ki a Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés.
A Bársonyos Forradalom óta nem tapasztalt tiltakozáshullám vette kezdetét. Elégedetlen emberek tömegei, akikhez közéleti személyiségek szóltak a színpadról, a kormány bukását kezdték el követelni.
Kalinak és Fico vége
Az a volt kabinetminiszter, aki elhagyta Ficót, a régi munkatársa és választási kampányainak vezetője, Marek Madaric kultuszminiszter volt. Azzal indokolta lemondását, hogy a minisztériuma nagyon közeli kapcsolatban áll a sajtóval és az újságírókkal.
“Számomra elképzelhetetlen, hogy egy újságíró meggyilkolását követően tovább dolgozzak ezen osztály vezetőjeként,” jelentette ki Madaric.
Őt nemsokára Fico irodavezetője, Roman Sipos követte. A Most-Híd párt, Fico koalíciós partnere, egyre keményebb hangvételű közleményeket tett közzé Robert Kalinak belügyminiszter vonatkozásában, akinek a lemondását az igazságügyi osztály volt vezetője, Lucia Zitnanska miniszter asszony is támogatta.
És akkor bekövetkezett. Két héttel a gyilkosság után a Smer-SD koronahercege bejelentette, hogy a helyzet megnyugtatása érdekében távozik.
„A helyzet ellenőrizhetetlen volt, az érzelmek a tetőpontjukra hágtak. Helyet kell adnunk a rendőröknek és a nyomozóknak, létrehoztuk a Szlovák Köztársaság történetének legnagyobb nyomozócsoportját,” mondta Robert Kalinak.
Azonban még a honfitársa önkéntes távozása sem akadályozta meg Robert Fico háromszoros miniszterelnök bukását. A koalíció ismét megrázkódott a legkisebb koalíciós part, a Most-Híd nyomása alatt. Arra vonatkozó megbízást kapott a vezetőségük, hogy előrehozott választásokról folytassanak tárgyalásokat. A tárgyalások sikertelensége esetén az volt a terv, hogy kilépnek a koalícióból. Úgy tűnt, hogy a kormány sorsa rövid idő alatt megpecsételődik.
De Fico belement a játékba. Elismerte, hogy visszalépne kormányfői pozíciójából, ha Andrej Kiska elnök elfogadja a lemondását. Fico úgy rendelkezett, hogy az új miniszterelnököt a Smer-SD és a koalíciós megállapodás soraiból válasszák, és a parlamenti választások eredményeit tartsák tiszteletben.
Utódjául Peter Pellegrinit jelölte meg, aki a parlamenti többséget garantálandó 79 országgyűlési képviselő aláírását gyűjtötte össze.
2018 március közepén Fico lemondott, és emlékezetes vigyorral jelentette be Andrej Kiskának: „Elnök úr, nyugodt lehet, nem megyek sehová, a párt aktív politikai elnöke szeretnék lenni.”
A modern szlovák történelem legnagyobb részvételű tiltakozása során 100 000 ember gyűlt össze a pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés téren.
Az elnök, miután kezdeti fenntartásai voltak Kalinak ismerősének, ifj. Jozef Raznak a belügyminiszteri kinevezését illetően, végül is kinevezte Pellegrini kormányát, és a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom visszalépett az utolsó bejelentett tiltakozástól.
“A kezdetektől fogva egy polgári hangot képviseltünk, és büszkék vagyunk arra, hogy ez a polgári hang mit ért el,” mondták a szervezők.
Pellegrini kormányában a Most-Híd embere, Lucia Zitnanska volt igazságügyi miniszter nem volt hajlandó folytatni, Simon Zsolt kilépett a Most-Híd pártból és Frantisek Sebej országgyűlési képviselő elhagyta az Országgyűlést.
Gyakorlatilag csupán pár hét erejéig Tomas Drucker, az egészségügyi tárca volt vezetője ült a belügyminiszter székébe. Azért hagyta ott a munkáját, mert nem tudott azzal mit kezdeni, hogy Tibor Gaspar lemond a rendőrségi vezető pozíciójáról. Kalinak volt államtitkára, Denisa Sakova váltotta Druckert.
Rendőrségi földrengés
Röviddel Drucker távozását követően Pellegrini miniszterelnök április 17-én bejelentette, hogy Tibor Gaspar májusban lemond országos rendőr-főkapitányi pozíciójáról. A miniszterelnök magyarázata szerint ez a rendőrségre nehezedő társadalmi és sajtónyomás csökkentése érdekében tett válaszlépés.
Milan Lucansky, a Szlovák Katonai Tanács felügyeletének vezetője lett Gaspar utódja. Az új elnök megválasztásáig, ideiglenesen tölti be hivatalát.
A Nemzeti Bűnmegelőzési Egységnél dolgozó Jana Maskarova lett az első olyan rendőrségi alelnök, aki jóval Jaroslav Malik távozását követően betölti ezt a pozíciót.
A második alelnök Robert Bozalka (Nagyszombat egykori regionális kormányzóhelyettese), azt a Lubomir Abelt váltotta, aki június végén saját kérésre kilépett a rendőrségtől.
A változások azonban nem csak a rendőrség felső szintjein következtek be. A korábbi korrupcióellenes rendőrfőnököt, Krajmert már márciusban elbocsátották az elit Nemzeti Büntetőügyi Ügynökségtől. Először az elnöki sajtószekció rendőrségi vezetőjeként dolgozott, majd teljes mértékben kilépett a rendőrségtől. Sakova belügyminiszterhez fordult, ahol a közlekedési ügyosztályt vezeti.
Tibor Gaspar tanácsadói minőségben találta meg új munkáját, habár nem sokáig tartotta meg a pozícióját. Egy elhúzódó botrány miatt kellett távoznia, miután a pénzügyi rendőrség hírszerző egységének vezetője, Pavol Vorobjov úgy jellemezte, hogy tőle kapott arra vonatkozó utasítást, hogy Jan Kuciakot a rendőrségi adatbázisokban a gyilkosságot megelőzően megvizsgálja.
Peter Hrasko, a Nemzeti Büntetőügyi Ügynökség igazgatója sincs már a helyén. Azt követően távozott, hogy büntetőjogi panaszt nyújtottak be a Tisztességes Szlovákiáért kezdeményezés tagjai vonatkozásában, akiket állítólag államcsínykísérlettel és korrupcióval gyanúsítottak.
Amikor a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség nyomozója meghallgatásra kezdte el beidézni a résztvevőket, Lucansky rendőrfőnök bejelentette, hogy nem kapott helyes információt a meghallgatások előrehaladtát illetően. Hrasko lemondott a beosztásáról és elhagyta a rendőrséget.
Kocner sorsa
Marian Kocner, aki a múltban megfenyegette Ján Kuciakot, még Ján halálát követően is folytatta az újságírók hiteltelenítésére irányuló erőfeszítéseit. Miután a Sme riporterének, Adam Valceknek kéretlen kérdéseket küldött, az újságíró büntetőjogi panasszal élt ellene.
Kocner a közösségi hálón elindította a saját oldalát, ahol újságírók ellen intézett támadásokat. Ez mindazonáltal tiszavirág életű volt. Ez a Pavol Ruskóval és a TV Markizával folytatott vitája idején történt, mely állítólagos régi ígérvények közel 70 millió euró értékben történő megtérítéséről szólt.
Bár egy esetben az elsőfokú bíróság előtt sikerrel járt, a rendőrség és az ügyészségi hivatal is részt vett az ügyben. A furcsa üzleti vállalkozások ellentmondásos alakja végül június 20-án összebilincselt kezekkel végezte. Kocnert és Ruskót azzal vádolták, hogy meghamisították az ígérvényeket. Később a rendőrség megkapta a törvényszéki jelentést, amely egyértelműen kimondja, hogy Rusko aláírása az ígérvények elkészültét követően került az iratokra.
Kocner alig pár napja került ki a börtönből, amikor a Legfelsőbb Bíróság attól tartva vette őrizetbe, hogy folytatni fogja a bűncselekményt. A Kocner elleni vádak azóta folyamatosan szaporodnak. Már az ígérvényeket megelőzően azzal vádolták, hogy furcsa átutalásokra került sor a Donovalyban található Sport és Rezidence szállodák vonatkozásában, ami 8 millió euro értékű ÁFA-visszatérítést eredményezett. A vád azt követően merült fel, hogy Kuciak felhívta a figyelmet a rendőrségi melléfogásokra.
A Donovaly szálloda esete túlmutat az Áfa-visszatérítési csaláson, és elvezet a Bacban található Golf Resorthoz köthető soron következő Kocner ügyhöz, ahol spekulatív ingatlanátutalásokat foganatosítottak brit, máltai és karibi fiktív társaságokon keresztül.
Kocner a Pezinok-i földek esetében is megjelenik, amelyeket állítólag olyan korábbi tulajdonosoktól tulajdonított el, akik nem tudták visszafizetni a kölcsönüket. Az ingatlannak annál a karibi adóparadicsomban található Midas cégnél kellett végeznie, amely a korábbi esetekben szintúgy megjelenik.
A csalásokat illetően Kocnert utoljára az ötcsillagos Residence ügyekben vádolták meg. Az állam állítólag több mint hárommillió euró meg nem fizetett adót állapított meg. Kocner mellett Peter Zemkót, Viliam Grosst és Jana Slachtovát is vád alá helyezték. Slachtova a Glance House apartmanház esetében is felbukkan, amely szintén Kocnerhez kapcsolódik.
Az alperesek a rendőrség szerint 17 milliós összegnek megfelelő lakásokkal foglalkoztak. Szokatlan ügyleteket kötöttek ezekkel kapcsolatban – először az ügyben érintettek cégei három nem lakáscélú épületet és 17 lakást értékesítettek egy euróért. Hasonló, egy eurós értékesítések 14 további lakás és két nem lakóépület esetében is megvalósultak.
Kocner ismerőse, Dobroslav Trnka ügyész majdnem elvesztette állását a Glance House ügyben. A büntetést azonban nem hajtották végre. Az egész ügyet jegelték.
Ezenkívül Kocner környezetéhez tartozó emberek érintettek a Technopol ügyben, ahol mintegy 20 millió eurónyi tulajdon felett rendelkeznek.
Basternak elhivatottsága
Az idők kedvezőtlenek egy másik, szintén Ján Kuciak által megvizsgált vállalkozó számára is. Aki történetesen Marian Kocner ismerőse. Ladislav Basternak novemberben a bíróság előtt elismerte, hogy 2012-ben jogellenesen 2 millió euró ÁFA-visszatérítést igényelt az ötcsillagos Residence lakások értékesítéséből.
A bíróság ötévnyi feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte, amit a helyszínen megfellebbezett. Basternak már a bírósági szakaszban elkezdte a vagyonának az elidegenítését, és az ítélet kihirdetését követően is folytatta mindezt. A feleségének egy Slavin alatt elhelyezkedő luxusvillát és a Bonaparte komplexumban levő apartmanokat adományozott. Pozsonyban azon a Bonaparte-i lakáson kívül, ahol Robert Fico országgyűlési képviselő lakik, nem rendelkezik ingatlannal.
A Kuciak-gyilkosságot követő nagy razzia
Ján és Martina gyilkossági ügyében a nyomozás kezdetben kiszámíthatatlan volt. A sajtó gyakran az úgynevezett olasz nyomon indult el, magyarán hogy a ‘Ndrangheta maffiaszervezet állhat a gyilkosság hátterében.
Kezdetben az ügyészség és a rendőrség arról beszélt, hogy a gyilkos a bűncselekmény helyszínén minimális nyomravezető jelet hagyott. A nyomozás a rákövetkező hónapokban még nehezebben haladt előre.
A hirtelen fordulat szeptember közepén következett be. A törvényességi felügyeleti ügyészek elvégezték a munkájukat és egy olyan ember személyazonosságát tették közzé, aki a bűncselekmény helyszínének közelében tartózkodhatott.
Tíz napon át nagyszabású razzia zajlott Szlovákia déli részén, Gútában és Komarno környékén. Gútában letartóztatták Tomas Szabó korábbi rendőrtisztet, akit kettős gyilkosság elkövetésével gyanúsítanak.
Ez a volt nyomozó harcművészetekben jártas, különleges külföldi kiképzésben részesült és kalózok ellen tevékenykedő hajóőrként dolgozott a szomáliai partvidéken.
A rendőrök az unokatestvérét, Miroslav Marcek egykori katonát és külföldi missziók résztvevőjét is lefogták, aki a vádak szerint a gyilkost Velka Macára vitte.
Komarnó közelében elfogták Andruskó Zoltánt, akinek állítólag egy gyilkossági megbízást kellett teljesítenie. Ő az egyetlen, aki együttműködik a rendőrséggel. Az ő tanúvallomása alapján a rákövetkező napon Komarnóban letartóztatta Alena Zsuzsovát. Állítólag ő rendelte meg a gyilkosságot 50.000 euróért és Andruskó 20.000 eurós adósságának elengedéséért cserébe. A letartóztatása napjától felröppentek a nő és Marian Kocner szoros kapcsolatáról szóló pletykák.
A gyanús Kocner és a börtönből küldött titkos üzenetek
Andruskó egy kihallgatáson azt mondta, hogy Kocner lehet a Kuciak gyilkosság tényleges megrendelője. Kocner már régóta támogatta Zsuzsovát és lányát, és hagyta, hogy keresztapai minőségben forduljanak hozzá.
Röviddel Zsuzsova letartóztatását követően Peter Tóth volt újságíró és a SIS (Szlovák hírszerző szolgálat) egykori titkára jelentkezett a nyomozóknál és az ügy titkos tanújává vált.
Állítólag arra utasító titkos üzeneteket kapott Kocnertől a börtönben, hogy forduljon olyan befolyásos emberekhez, akik segítenének neki a börtönből való kijutásban. Tóthnak kellett volna átadnia a mobiltelefonokat és Kocner autóját, amelyben a Technopol könyvelését és egyéb iratokat találtak. Emellett állítólag elismerte, hogy Kocner arra utasította, azzal a céllal figyeljen meg egy újságírói csoportot, hogy információkat kapjon a Na pranieri nevű internetes show-jához. Miroslav Kriak volt hírszerző és kommunista korabeli titkosrendőrségi tisztnek is részt kellett volna ebben vennie. Miután ez az információ nyilvánosságra került, elbocsátották a pénzügyi igazgatóságnál betöltött munkahelyéről.
A rendőrség már az erőszakos bűncselekménnyel kapcsolatban átkutatta Kocner házát. Az újságíró meggyilkolása esetében még mindig tanúként szerepel. A házkutatás során a páncélszekrényében egy pen drive-ot találtak, amelyen állítólag a közismert Gorilla-ügyhöz kapcsolódó hangfelvétel található – azon pozsonyi Vazovova utcai lakás állítólagos lehallgatásáról van szó, ahol hatalommal bíró pénzügyi csoportok korrupcióval kapcsolatos megbeszélései zajlottak.
Van egy felvétel Kocner azon telefonhívásáról is, ahol Dobroslav Trnka volt ügyészségi hivatalvezetőnek sorolja, mi mindenért vesztegette őt meg.
Gyilkos rajtaütés?
A Ján és Martina gyilkossági ügyében történt letartóztatást és vádemelést követően más súlyos gyanúk is felmerültek. Zsuzsovát már most azzal vádolják, hogy 2010-ben részt vett Basternák László egykori ógyallai polgármester meggyilkolásában, amelyet Roman Ostruzlik, az áldozat politikai ellenfele rendelt meg.
A Szlovákia déli részéből származó letartóztatott csoport állítólag azt tervezte, hogy meggyilkolja a jelenleg ügyvédként dolgozó Daniel Lipsic volt belügyminisztert, Maros Zilinkát, a különleges ügyészségi hivatal ügyészét és Petr Sufliarsky első legfőbb ügyész-helyettest.
Úgy tűnik, hogy Zsuzsova befolyásos emberekkel folytatott elektronikus kommunikációt. Rene Vanek főügyészhelyettes megerősítette ezt a sajtóban keringő információt, és elvesztette a munkáját. Martin Glvac, a parlament alelnöke, eleinte ezt letagadta. Végül, miután a katonai titkosszolgálat volt vezetőjével konzultált, azt állította, hogy írásban kommunikált Zsuzsovával.
Lipsic a Zsuzsovával való kommunikációt teljesen légbőlkapottként írta le, a pozsonyi régió kormányzója, Juraj Droba (SaS) nem kommentálta.
Az ügyészek és a Lipsic volt miniszter ellen tervezett gyilkosságok eseteit elvették a Kuciak nyomozócsoporttól és a rendőrség nyomozó ügyosztályához rendelték. Hivatalos nyilatkozatok szerint okkal feltételezhető, hogy a rendőrség is az ügyek részese. Például a Zilinek-ügyben a gyilkossági kitervelői olyan részletes információkkal rendelkeztek, amik még a rendőrségi adatbázisból sem szerezhetők be.
Mindenki Jánért
Semmit sem értek el
Szlovákia képes volt arra, hogy a gyilkosságot követően magához térjen és egy igazságosabb társadalom felé vegye az irányt. Meg tudta ezt tenni. Eddig többet tett a nyilvánosság, mint a politikusok. De ez csak egy része a történetnek.
A hatalmon levő koalíció soraiból kihallatszódnak olyan hangok, amelyek Ján és Martina meggyilkolásának jelentőségét kisebbítik. Egyes hangok megkérdőjelezik a társadalomnak az oligarchák, a nepotista rendszer és a korrupció hatásaitól való megtisztítására irányuló erőfeszítéseit. Mindez kihatott az országra és a rendszerre, és lehetővé tette, hogy a gyilkosok és a gyilkosságot megrendelők megszabaduljanak Jántól és Martinától.
Egy év telt el a gyilkosság óta, de nem állíthatjuk, hogy jobban élnénk Szlovákiában. A szervezett bűnözés és a felelőtlen politikusok még mindig azon erőlködnek, hogy a saját javukra és az oligarchák érdekében feláldozzák állampolgáraikat, hogy saját pozícióikat éveken át védhessék.
Az is Ján Kuciak és Martina Kusnirova meggyilkolásának örökségét képezi, hogy nem érdemes feladni, és hogy néhány változtatást határozottan nem könnyű megvalósítani.
Peter Bardy/Jan Petkovic
Forrás: Blikk
