Településtörténet
őskori leletek egyértelmű tanúsága szerint a csiszolt kőkorban ezt a területet is hasznosította az ember. A község környékét elkerülték a hunok és az őket követő avarok is. A Vereckei-hágón érkezett magyarok ugyancsak érintetlenül hagyták a területet. Bár harci események zajlottak itt le az avarok és az őket háborgatók között, de egészen a XIII. századig erdő borította, háborítatlan, senki földjének számított.
A falu története a Mikó család megtelepedésével kezdődik. A területet egy 1273-ból való rendelet tanúsága szerint Kun Erzsébet királyné adta birtokul élete fogytáig egyik hű emberének, Mikónak. Minden történeti munka ezt a személynévből lett családi nevet tekinti a község névadójának.
A XIII. és XIV. századból több adat van arra, hogy a környéken megtelepedett erdőbirtokosok erdőirtásra, erdőgazdálkodásra fogták az embereket. Az erdőgazdálkodásra hozatott betelepülők megélhetése szempontjából fontos szerepet játszott a vadászat is. A Mikó család nemcsak az erdőbirtokosság megalapozásában töltött be meghatározó funkciót, hanem birtokosi mivoltából következően a közéletben is, ahol három évszázadon át hallatott magáról.
Az ország sorsát és jövőjét évszázadokra meghatározó török betörés és a hódoltság másfél évszázada alatt a települést nem érintették a hadi események. Ez a kedvező helyzet tette lehetővé, hogy a XVI. és XVII. században a törökök által meghódított és zaklatott déli területekről jelentős számban költöztek menekülők erre a vidékre.
Sárospatak és Sátoraljaújhely hatására a reformáció tanainak szelleme ezen a vidéken gazdag talajra hullott, sokan tértek át a községben erre az új hitre. Bocskai István fejedelem megjelenése idején, az ellenreformáció terjedése miatt, a község egy időre vallási villongások színtere lett. Ekkor szerveződött újra a katolikus egyház, ennek részeként kezdődött meg Abaújban a görög katolikus lelkészségek létesítése a XVII. század végén. A lakosság Mikóházán is vegyes vallásúvá vált. 1760-ban jött létre a lelkészi hivatal, 1769-ben pedig felépült a település első temploma. Egyes források arra utalnak, hogy a reformátusoknak állt már egy templomuk, ennek azonban nyoma veszett.
A törökök végleges kiűzése, és a Rákóczi szabadságharc eltiprása után – a félelem miatti elszökések, elűzetések mellett – óriási elvándorlás történt a körzetből az ország délebbi vidékeire. Az innen elvándorlók helyére nagy számban érkeztek Ruszin nemzetségűek Mikóházára. Később a mai Széphalom részét képező Hosszúlázból néhány német telepes család is átköltözött ide. Az 1790-es évek elején pedig a Galícia felőli bevándorlás alatt megjelentek az első zsidó családok.
Az 1720-as években Mikóháza új gazdát kapott, ekkor telepedett le itt a Komáromy család, tagjai két évszázadon át játszottak a falu életében meghatározó szerepet. A reformkor idején óriási méreteket öltött magyarországi kolerajárvány a községet sem kímélte, a korabeli krónikák több halálesetről tanúskodnak.
Az 1848-as forradalom, majd szabadságharc idején bizonyos mozgások voltak a községben is, de harci cselekményekre nem került sor. Vannak utalások arra, hogy tépéscsinálással illetve fuvarozással járultak hozzá a lakosok a harci eseményekhez.
A XIX. század utolsó harmadában hazánkban kibontakozó polgárosodás lassan érte el Mikóházát. A falu gazdasági életében ekkor is a mező- és erdőgazdálkodás dominált. Az 1870-évek kivándorlási hulláma nem hagyta érintetlenül Mikóházát sem. Nagyszámban hagyták el falujukat, és a kilátástalanságból az amerikai kontinensen reméltek felemelkedést. Sokuknak sikerült, de nem voltak kevesen azok sem akik csalódottan tértek haza.
A századfordulót megelőző és az azt követő néhány évtizedben korszakos lépések történtek az iskoláztatás terén. Mikóháza községben a görög katolikus egyház működtetett népiskolát. 1905. október 21-én létrehozták a helyi elöljáróságot és megválasztották az első helyi képviselőtestületet. A község vagyona ebben az időszakban fokozatosan gyarapodott, lakosainak száma nőtt, és számos új lakóház épült. A nyugodt, lassú fejlődést és a sok irányú kibontakozást jellemző évtizedeket csak az 1888-ban pusztított tűzvész zavarta meg. Nem így a XX. század első fele, mely a hataloméhes kormányok, uralkodók és politikusok jóvoltából két világégést zúdított a Föld népeire, s ebben a hatalmi versengésben és kivagyiságban a magyar nép is áldozatul esett. A tragikus események Mikóháza község nyugalmát is felbolygatták. Az első világháború európai frontjaira tucatjával kerültek a faluból behívott katonák, akiknek egyharmada soha nem tért vissza a harcterekről. Összesen 45 fő harcolt, elesett 16 fő, a halottakan kívül 4 katona megrokkant. Árvák, rokkantak maradtak a családban. 1933-ban a lakosság áldozatos munkával a frontokon elesettek emlékének turulmadaras hősi emlékművet emelt, melyen felsorolták a 16 hősi halottat.
Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején megalakult a Nemzeti Tanács. A Tanácsköztársaság honvédő háborúja idején az 1919-es tavaszi hadjárat során Mikóházát is elérték a harci események. A szlovák csapatok kiverését eredményező ütközetek során a falut is ekkor foglalta el a Vörös Hadsereg ellentámadása.
A húszas és harmincas években – távol az országos politika zajától – a község békés nyugodt két évtizedet mondhatott magáénak. Ebben az időben folytatódott a háború előtt kibontakozó falugyarapító tevékenység. A sebek behegedtek, a lakók szorgos munkához láttak. A mezőgazdaság megerősödött, s a község más területeken is gyarapodást mutatott.
A második világháború újra feldúlta a falu nyugodt életét. 1944 őszén ezen a területen is jelentős csapatmozgások történtek. A visszavonulóban lévő németek gázoltak át először a falun, majd kiűzésükre érkező román és szovjet csapatok. Szerencsére súlyosabb sebesülésekkel és halálesetekkel járó katonai eseményekre a községben nem került sor. A lakosok ennek ellenére mégis igen komoly anyagi károkat szenvedtek, mert a faluba vezényelt seregek katonái teljesen fosztogatták a családokat. A harcterekre vezényelt és az összecsapásokban részt vevő katonák közül többen fogságba estek a szovjet fronton, de voltak olyanok is akik a nyugati, általában a francia hadifogságot járták meg. Az utóbbiak rövidesen hazatértek, de a keleti frontokon fogságba esett és munkaszolgálatra elhurcoltak legtöbbje soha nem tért haza. A második világháborúban eltűnt 12 katona nevét a Mikóháziak 1989-ben feltüntették a hősök emlékművén.
A háború utáni éveket a szocializmus évtizedei követték, mely időszak alatt
a kulturális szint növekedése, az életminőség javulása volt jellemző. Ebben az időszakban több olyan esemény is történt, mely a község fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű, felbecsülhetetlen kiindulópontnak számított. Az ország villamosítási programjának megvalósítása ekkor ért el a Hegyközbe. Mikóházán 1953 végén fejeződtek be a munkálatok, és a villany ünnepélyes átadására 1954. január 9-én került sor. 1962-ben átadták a felújított a helyi kultúrotthon épületét. 1964-ben átalakították és bővítették az általános iskolát. 1967-ben megépítették az új tanácsházat. 1968-ban kialakították az általános iskolai napközi otthont. 1976-ban került sor az ivóvízellátó rendszer főgerincének lefektetésére és a lakások rákötése a rendszerre. 1983-ban új létesítménnyel bővült a falu. A községházával szemben felépült a település új óvodája. 1989-ben a szépen karbantartott temetőben végre elkészült a községi ravatalozó.
Az 1989-es politikai rendszerváltás óta eltelt kilencvenes évek úgy vonult be a falu történelmébe, mint az infrastruktúra fejlesztésének időszaka. Két területen történt jelentős változás: az egyik a telefonhálózat bővítése, melynek hatására az egyéni előfizetők száma megsokszorozódott, a másik a gáz bevezetése. A fenti kedvező tendenciák ellenére ezekben az években újfajta szociális problémák is keletkeztek. A gazdasági átalakulással egyidőben ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliek aránya, és évről-évre nő a létbizonytalanság.
Nevezetességek
A Műemléki Felügyelőség 1961-ben hat épületet, illetve épület együttest vett nyilvántartásba. Ebből három népi jellegű lakóház, egy népi jellegű csűr volt. Sajnos ezek többségét azóta lebontották, mára két műemléki jellegű építészeti érték maradt meg : a görög katolikus templom és a népi jellegű pincesor.
GÖRÖG KATOLIKUS TEMPLOM
A barokk stílusú templomot 1769-ben építették, alapterülete 19x10m. A múltat jelentő templom főbejáratából feltűnik az értékes és híres ikonosztáz, amely az 1800-as évek elejétől a templom legszebb dísze:
48 képet tartalmaz + középen a tetőn Krisztus keresztje, két oldalt Szűz Mária és Szent János alakja. Az ikonosztáz alján 4 alapkép: balról, Szent Miklós, Szűz Mária a karján ülő Jézussal, jobbról Krisztus könyvvel, és Szűz Mária születése. Középen a Királyi ajtó, benne a 4 evangélista, felette két oldalt 12 kép Jézus életéből, ezek fölött hosszúkás képekben a 12 apostol, legfelül a 12 próféta kör alakú képei. Közvetlenül a Királyi ajtó felett középen az Utolsó vacsora képe, jobbra Menekülés Egyiptomból, balra Jézus Ítélő Krisztus. Az épület több alkalommal leégett, de minden esetben újjáépítették. A legjelentősebb karbantartási munkák 1902-ben, 1967-ben és 2000-2001-ben voltak.
TURULMADARAS EMLÉKMű
A Sátoraljaújhely felöl érkezőt a község déli szélén ez az emlékmű fogadja, amely a település egyik szimbólumává vált. Az I. világháború áldozatainak 1933-ban a lakosság lelkes munkájával turulmadaras emlékművet emeltek. A II. világháborúban a turulmadár lekerült, majd 1989-ben, eredeti állapotában helyreállították, és egy táblán elhelyezték a II. világháború mártírjainak nevét. Az emlékmű talapzatát és közvetlen környékét a millennium évében, 2000-ben felújították és lecserélték, az I-II. világháborúban elhunytak neveit tartalmazó táblát ráhelyezték.
MILLENNIUMI EMLÉKPARK
A templom közvetlen szomszédságában épült az államalapításunk ezeréves évfordulója alkalmával, 2000 augusztusában. A park központi eleme Vincze Ildikó keramikus harang alakú alkotása, mely az I. világháborúban elrabolt mikóházi nagyharangnak állít emléket. Szintén a parkban kapott helyet Komáromy István honvéd őrnagy mellszobra, melyet 2006. október 7-én avatnak fel.
KOMÁROMI ISTVÁN életrajza
Mikóháza, Abaúj m., 1820. dec. 17. K. István birtokos, Abaúj megye császári adminisztrátora és Bárczay Bora fia. Magyar, ref. jogot végez Sárospatakon. 1837- hadfi, 1839- hadnagy, 1845- főhadnagy a 9. Miklós huszárezredben. Nőtlen (haláláig). 1848 őszén Jellaèiæ ellen harcol, októberben ezredével csatlakozik a honvédsereghez és alszázados lesz (okt. 19.). A szabadságharcot a világosi fegyverletételig a feldunai, ill. VII. hadtest kötelékében küzdi végig. Dec. 29 (nov. 15)- századkapitány, 1849. aug. (1)- őrnagy és osztályparancsnok. 1850. febr. 27. Aradon golyó általi halálra, márc. 14. tíz év várfogságra ítélik. 1852. aug. 13. kegyelmet kap. Kiszabadulása után haláláig pelejtei birtokán (Ungvár mellett) gazdálkodik. 1890. az Abaúj megyei Honvédegylet tagja, egy ideig a kassai ref. egyház főgondnoka. Kassa, 1897. febr. 8. Közlöny 1849/202., HL.: Aradi hadb. 113/17 2/383., Uo.: Gen. Kommando 149., Kempelen Béla III. 28., KAW.: Gb. 9. HR. 1841-1848. 6/86,. Mikár Zsigmond II. 3., Tört. Lapok 1897/3-4., Vas. Újs. 1897/7. és 1907/11. (Portré ui.) A park másik oldalán „Gyöngyösbokréta” Hagyományőrző és- Közösségi Ház látható melyet 2002-ben újítottak és korszerűsítettek. A Közösségi Házban helytörténeti kiállítás működik, ezen kívül több szakkörnek és rendezvénynek ad otthont.
NÉPI JELLEGű PINCESOR
A 95 pince egy része már a XIX. század végétől áll. A II. világháború helyi eseményeinek idején a lakosság jelentős része ezekben húzódott meg.
A pincék két helyen találhatók: a remetei pincesor a Remetére vezető út emelkedő szakaszán, a pincék nagyobbik fele a Hegyalja úton található, ez a kiinduló pontja a Fekete-hegyi kilátóhoz vezető útnak. A pincékben a helyi Palack-hegyen termett szőlőkből bor készül. A nem rendszeresen használt pincékben különféle denevérek tanyáznak.
A községben szépen felújított Óvoda, Általános Iskola, Egészségügyi centrum, Körjegyzőség működik.
FEKETE HEGYI TANÖSVÉNY
Már a főútról meglátjuk a Fekete-hegyi tanösvényt jelző táblát, melyet autóval követve elérjük a falu pincesorát. Innen percek alatt elérhető a Fekete-hegyi tanösvény tájékoztató táblája, amelytől 6 állomásos kiépített tanösvényen visz az út. Minden állomásnál igényesen kialakított pihenő, tűzrakóhely és színes, esztétikus ismertetőtáblák fogadnak, melyek az egyes állomások közötti távolságokat és a szintemelkedést is feltüntetik.
A tanösvény teljes hossza 3,5 km, emelkedési szintje 410 m. Megismerhetjük a környék állat-és növényvilágát is, a fákon kihelyezett költőodúk pedig nemcsak a madarak, hanem az egyre ritkuló, veszélyeztetett denevérfajok védelmét is segítik. Az út első 2/3-a közepesen emelkedik, szurdokon, vízmosásokon vezet egyre magasabbra, de a 4. állomástól meredek és megerőltető szakaszra számítsunk, ezért kisgyerekkel, nagymamával, babakocsival nem ajánlott nekivágni!
FEKETE HEGYI KILÁTÓ
A falutól 3 km-re magasodik a Fekete-hegy, amelynek a tengerszint felett 581 méter magasan lévő csúcsán az államalapítás millenniumának évében avatták fel a rendkívüli körpanorámát nyújtó kilátótornyát. A 13 m magas fakilátóból pompás, lenyűgöző panoráma nyílik a Hegyközre és a medencét körülölelő hegyekre. Északnyugat felé mint egy terepasztalon sorakoznak a falvak, fölöttük koronaként ül a füzéri vár, mögötte a Nagy-Milic csoportja. Nyugat felé Abaújba látunk át, a Cserehát északi dombhátain túl a messzeségben a Szlovák-karszt magaslatai kéklenek. Északkeletre a Ronyva völgyének Szlovákiába eső falvai látszanak.
Cím: MikóházaSzabadság utca 10.
Tel: +36 (47) 308 031
E-mail: [email protected]
Web:
