Már bárki tud jó minőségű képeket készíteni, mivel szinte mindenkinek van egy telefonja, vagy akár fényképezőgépe.
Sokan mondják, hogy ne képeket készítsünk, amikor időt töltünk barátainkkal, szeretteinkkel vagy akár kirándulunk. De miért is ne?!
Egy kép nem csak arra jó, hogy megosztogassuk facebookon vagy Instagrammon, hanem leginkább azt a cél szolgálja, hogy évekkel később vissza tudjuk tekinteni és újra átélhessük a szép pillanatokat.
„A pillanatokat meg kell élni, nem pedig a telefonozni, amikor ott vagyunk” egy szintén gyakran hallott mondat, ami megint csak elég gyenge érvnek tekinthető. Először is a kettő nem zárja ki egymást, persze, ne az egész alkalom alatt telefonozzunk, de előkapni a telefont a zsebünkből, majd beállni a képhez, abban az esetben, amikor valaki úgy érzi, hogy sehogy sem jó a haja is csak pár percig tart. Ellenben, az a kép, ami készítettünk akár egy életen át is megmarad a telefonban és bármikor vissza tudjuk nézni, ezzel szemben, amikor „csak” megéljük a pillanatot könnyen lehet, hogy elfeleltjük az idő múlásával.
Erre remek példa, hogy legtöbben nem emlékszünk a gyerekkorunk minden apró részletére, így igazán jó érzéssel tud eltölteni, amikor találunk egy még sosem látott kiskori képet önmagunkról gyermekkori állatkánkat ölelgetve, kedvenc játékunkkal játszva vagy egy eltávozott rokonunk társágában készítve. Ezeket a képeket nem lehet semmivel helyettesíteni, és bármennyire szeretnénk másképp gondolni ezek, az egykori szeretteinkhez kapcsolódó emlékek is egyszer elhalványulnak.
A képek nem csak nekünk lehetnek fontosak, hanem gyerekeinknek is, majd egyszer az ő gyerekeiknek és így tovább. Az emlékek őrzése nem egyenlő a múltban ragadással, viszont remek érzés lehet, amikor felfedezünk egy kis hasonlóságot a felmenőinkben és magunkban, illetve, ha minél több évre vissza tudjuk vezetni a családfánkat és ehhez képeket is tudunk társítani.
