Mára elszakadt a rendőrségtől, a vállalkozásaival foglalkozik, valamint pszichológus barátjával tart közösen előadásokat többek között a sorozatgyilkosokról a 90-es évek egykori sztárnyomozója Doszpot Péter. A Blikknek adott interjújában az egykori gyilkossági zsaru nemcsak arról beszélt, hogy miként telnek manapság a napjai, hanem visszaemlékezett a régi dolgokra is.
Érzi még az utóhatását a Covid-19-nek, amin tavasszal esett át az egész családjával együtt?
Doszpot Péter: Három héttel ezelőtt kaptam meg a harmadik oltást. Pfizer volt mindegyik és az utolsó végre mindent helyre tett. Márciusban ugyanis annyira rosszul voltam – fájt a tüdőm és a fejem, magas lázzal küzdöttem, meg egyfolytában hánytam –, hogy öt napra bekerültem a Szent László Kórházba, ahol oxigént kaptam. Kemény helyzet volt, de nem kerültem lélegeztető gépre.
Ennek fényében, miként állnak a gyerekek beoltásához?
Doszpot Péter: A lányok januárban lesznek 12 évesek és abban bíztunk, hogy nem veszik olyan szigorúan az életkor betöltését, de sajnos korábban nem kaphatják meg a vakcinát. Ám amint lehet, beoltatjuk őket. A mi családunk egyébként jó reklám lenne az oltás mellett, mert mi mindet felvesszük, így túl vagyunk az influenza ellenin is.
És miként telik a volt sztárzsaru egy napja mostanában?
Doszpot Péter: Van egy vagyonvédelmi és egy követeléskezelő cégem, de én már egyre kevesebbet dolgozom, mert egyre több munkát át tudok adni a kollégáimnak. A vállalkozásokkal kapcsolatos teendők mellett mivel a feleségem főállásban dolgozik, én fuvarozom a lányokat, Zoét és Ziát a tanítás utáni plusz óráikra, ami miatt a délutánjaim foglaltak. Továbbá Antal Gábor pszichológus barátommal közös előadásokat tartunk immár öt-hat éve a hazugság titkairól, a sorozatgyilkosokról, illetve a Hollywood kontra Magyarország, ez utóbbi a filmekben bemutatott és a valóságban lezajlott nyomozások összevetése. Az előadások nagy sikerrel, teltházzal mennek, és annak ellenére, hogy a koronavírus járvány egy időre megakasztotta, újra nagy az érdeklődés iránta. Legutóbb Szekszárdon jártunk.
Mire kíváncsiak leginkább az emberek?
Doszpot Péter: A legkedveltebb a sorozatgyilkosokról szóló előadásunk, amelyen külföldieket és magyarokat is elemzünk, az utóbbiak esetében azokat, akik elfogásában én is részt vettem. Azt tapasztalom, hogy minden gyilkossággal kapcsolatos dolog nagyon érdekli a hallgatóságot, így a nyomozás apró részletei mellett az is, hogy a bűnözőknek milyen pszichológiai jellemzőik vannak.
A személyes élményeiről is faggatják?
Doszpot Péter: Abszolút. A mai napig imádják, amikor arról mesélek, hogy miként nyomoztunk. Erre néha rácsodálkozom, hiszen már eltelt húsz év azóta, hogy eljöttem a rendőrségtől. De látom, hogy az emberek szeretik attól hallani a részleteket, aki ott volt, aki látta, aki csinálta. Ezért is ragaszkodunk ahhoz, hogy azok az ügyek szerepeljenek az előadásokon, amelyek az életemben benne voltak.
Nem hiányzik a nyomozás?
Doszpot Péter: Sokáig hiányzott, meg lehet, hogy most is hiányzik valamennyire, de úgy érzem, hogy ma nincsenek olyan ügyek, amilyenekben én nyomozhattam, vagyis, és amelyekben ki tudtam teljesedni. Ha most gyilkossági nyomozó lennék, valószínűleg a régi ügyek aktatologatásos felderítését végezném, az pedig nem én vagyok, mert egy bizonyos idő után nem tudnék odafigyelni.
Az milyen érzés, amikor bejelentik egy olyan ügy megoldását, amelyikben dolgozott, de nem tudta a tettest elfogni, mondjuk a Fenyő-ügyben?
Doszpot Péter: Abban nem nyomoztam, ott csak a helyszíni szemlét végeztük el a kollégáimmal. Anno rendőri vezetőknek többször is elmondtam, hogy a leszámolásos vagy maffia-ügyek megoldásához idő kell, az, hogy megváltozzon a bűnözők egymáshoz való viszonya. És az élet most visszaigazolja ezeket a mondataimat, és nagyon jó, hogy fel tudják göngyölíteni a régi gyilkosságokat.
Ez valahol intő jel minden bűnözőnek, nem?
Doszpot Péter: Hogyne! Nem az a lényeg, hogy egy gyilkosság vagy más bűncselekmény elkövetéséért mennyit lehet kapni, mert a tettesek nem is így indulnak neki, hanem az, hogy számolniuk kell azzal, nem fogják meg megúszni a felelősségre vonást. És akkor súlyos éveket kell a rácsok mögött tölteniük.
Az egyik legismertebb ügye a bolti sorozatgyilkosé, Erdélyi Nándoré volt. Ez az ügy miért volt érdekes?
Doszpot Péter: Azért, mert Magyarországon először alkalmaztunk profilalkotást az FBI szakembereinek a segítségével. Olyan sorozatgyilkossal volt dolgunk, aki jól fedte a bűncselekményeit és alig volt nyom, amin elindulhattunk. És ami még izgalmasabbá tette az ügyet, hogy Erdélyi Nándor felvette velünk a kapcsolatot, és egy ideig együtt is dolgoztunk. Amit egyébként előre jeleztek nekünk a profilalkotók. A nyomozás nagyon izgalmas volt, akár egy filmet is megérne.
Előfordult-e, hogy kézre kerítettek egy bűnözőt, aki aztán a rácsok mögül levelet írt?
Doszpot Péter: Igen, de már nem emlékszem arra, hogy kik voltak. Illetve már az sem nagyon rémlik, hogy milyen legendákat kerítettek a börtönökben a gyilkossági csoportom köré, azon túl menően, hogy félni kell tőlünk, mert ahol megjelenünk, ott mindenkinek félni kell. Egészen jó nevünk volt az éjszakában.
Azt mikor hallotta először, hogy „Rajzoljon körül téged a Doszpot”?
Doszpot Péter: Nem tudom, hogy ki találta ki. Hozzáteszem, hogy jó pofa ugyan – idézőjelben értve –, de soha életünkben nem rajzoltunk körbe a kollégáimmal senkit. Mi fotóztunk és nem krétáztunk. Ilyet legutoljára a Columbo-filmekben láttam. A sorozatot – megjegyzem – egyáltalán nem szerettem, mert nekem nagyon lassú volt a menete, a pörgősebb krimiket jobban kedvelem. Számomra az egyik leghitelesebb film a rendőri nyomozások tekintetében a Hetedik.
A volt kollégáival tartja a kapcsolatot? Miként kezelte, hogy sztárzsarunak állították be, és ez a mai napig meg is maradt?
Doszpot Péter: A sztárságot soha nem akartam, és a sztárt kicserélném az ismertre, illetve én soha nem a Doszpot Péterként, hanem gyilkossági nyomozóként szerepeltem. A rendőrségtől mára teljesen elszakadtam, és ugyan részt vettem a nyáron egy találkozón, ahol gyilkossági nyomozók jöttek össze, de nem tartom a kapcsolatot velük, és szerintem ez így egészséges. Tanácsokat sem akarok adni, mint ahogy én magam sem szeretek kapni.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
Fotó: Pozsonyi Zita
