forrás: MTI
A német szociáldemokrata párt története leggyengébb fővárosi eredményével végzett az első helyen a berlini tartományi választáson. Az SPD a szavazatok 21,6 százalékával szerezte meg a kormányalakításra feljogosító első helyet. Mélypontra zuhant az eddigi koalíciós partner, a jobboldali CDU is, amely 17,6 százalékkal második lett. A választás nagy nyertese az SPD-től balra álló Baloldal, amely a szavazatok 15,6 százalékát szerezte meg, és a CDU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak párt, amely 14,2 százalékos eredménnyel jutott be a tartományi parlamentbe.
A német szociáldemokrata párt (SPD) története leggyengébb fővárosi eredményével, a szavazatok 21,6 százalékával végzett az első helyen a berlini tartományi törvényhozási (képviselőházi) választáson a hétfő hajnalban közzétett előzetes hivatalos végeredmény szerint. Történelmi mélypontra zuhant az eddigi koalíciós társ, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) választói támogatottsága is, és az Angela Merkel kancellár vezette párt ellenzékbe szorulhat. A választás nagy nyertese az SPD-től balra álló Baloldal és a CDU-tól jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD). A választási részvételi arány 66,8 százalékra emelkedett az öt évvel ezelőtti 60,2 százalékról.
Kétszeres mélységi rekord
Az SPD berlini szervezete vasárnap kétszeres mélységi rekordot állított fel; történetének legrosszabb eredményét produkálta, és mind a 16 tartomány összes eddigi törvényhozási választását tekintve a legszerényebb szavazataránnyal szerezte meg a kormányalakításra feljogosító első helyet. A szociáldemokraták a legutóbbi, 2011-ben tartott képviselőházi választáson még a szavazatok 28,3 százalékával nyertek. Visszaesésük az első elemzések szerint helyi ügyek mellett a szövetségi kormány – a CDU és a bajor testvérpárt, a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetsége és az SPD nagykoalíciója – menekültügyi politikája körüli vitáknak tulajdonítható, a még nagyobb kudarcot pedig a listavezető Michael Müller kormányzó polgármester népszerűsége révén kerülték el. Az SPD főleg az egykori Nyugat-Berlin területének kevésbé jómódú negyedeiben maradt erős. Az úgynevezett többletmandátumok révén 149-ről 160 tagúvá bővülő képviselőházban 38 fős frakciója lesz.
Lent a CDU is
A CDU a 2011-ben elért 23,3 százalék után 17,6 százalékkal végzett a második helyen, messze alulmúlva az előző legrosszabb eredményét, az 1948-ban elért 19,4 százalékot. Népszerűségét a párt berlini gondjai mellett mindenekelőtt a pártelnök-kancellár, Angela Merkel nevével fémjelzett menekültpolitika körüli viták tépázták meg. Az egykori Nyugat-Berlin délnyugati, jómódú kerületeiben szerezte a legtöbb szavazatot, a képviselőházban 31 fős frakciót alakíthat.
Javított a Baloldal
Az egykori keletnémet állampárt utódszervezete és nyugati baloldali tömörülések egyesülése révén létrejött Baloldal támogatottsága a 2011-es 11,7 százalékról 15,6 százalékra emelkedett. Az egykori Kelet-Berlin területén szerepelt a legjobban, 27 mandátumot szerzett a képviselőházban.
A Zöldek támogatottsága kismértékben csökkent
A Zöldek támogatottsága kismértékben csökkent, a fővárosban a párt baloldali irányzata által dominált ökopárt a 2011-es 17,6 százalék után a szavazatok 15,2 százalékát szerezte meg, ismét a legszínesebb lakossági összetételű belső negyedekben teljesített a legjobban, 27 képviselői helyet szerzett.
Feljön az AfD
A menekültek mellett a bevándorlók befogadását is élesen elutasító, az EU-val, az euróövezettel és a muzulmán vallással szemben kritikus AfD a választás előtti felméréseknek megfelelően szerepelt, 14,2 százalékos eredménnyel debütál Berlinben. A város keleti külső kerületeiben, a németek mellett főleg az orosz kisebbség körében kedvelt környékeken szerezte a legtöbb szavazatot, a 78-ból 5 egyéni körzetben is mandátumot szerzett, frakciója 25 fős lesz. A 2013-ban alapított párt a 10. tartományi törvényhozásba jutott be.
FDP, Kalózpárt
Öt év szünet után visszajutott a képviselőházba a liberális FDP, amely az első elemzések szerint elsősorban a CDU-tól hódított el választókat, és a szavazatok 6,7 százalékát elnyerve 12 képviselői helyet szerzett. A Kalózpárt nem érte el az 5 százalékos bejutási küszöböt, a 2011-es választáson 8,9 százalékos eredménnyel országos feltűnést keltő párt 1,7 százalékos eredménnyel esett ki a tartományi parlamentből.
Valamilyen hármas koalíció…
Az SPD-CDU elveszítette képviselőházi többségét, és csak valamilyen hármas koalíció tud többségi támogatottságú kormányt alakítani. Az SPD várhatóan a Baloldallal és a Zöldekkel lép majd koalícióra, a CDU ellenzékbe szorul. Angela Merkel pártja így már csak 7 tartományban lesz kormányon.
Németország-szakértő: Merkel, az alternatíva nélküli vesztes
Minden eddiginél gyengébb eredménnyel nyertek a szociáldemokraták a berlini tartományi választáson. Az SPD ugyan megőrizte vezető szerepét, ám a legnagyobb vesztes is, mert csaknem 6 százalékot veszített.
Alternatíva nélküli vesztesként jellemezte Angela Merkel kancellárt Kiss J. László Németország-szakértő. A Corvinus Egyetem tanára az MTI-nek adott interjújában a vasárnapi berlini tartományi választásokat értékelve hangsúlyozta, hogy bár az önálló tartománynak számító fővárosban folytatódott az eddigi trend, a nagy néppártok, köztük a konzervatív CDU térvesztése, és a tőle jobbra elhelyezkedő, bevándorlásellenes, Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt előretörése, a kancellárnak jelenleg még sincs alternatívája. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kényszerülne menekültpolitikájának módosítására.
A szakértő szerint minden néppárt veszített Berlinben
A szociáldemokrata SPD ugyan megőrizte vezető szerepét, ám a legnagyobb vesztes is, mert csaknem 6 százalékot veszített. A választások másik nagy vesztese – akárcsak a korábbi választásokon – a CDU, amely több mint ötszázalékos veszteségével történelmileg eddigi legrosszabb eredményét érte el. Az AfD ezúttal is sikeresnek bizonyult, és “helyből” 12,9 százalékos eredményével a tizenhat német tartomány közül immáron a tizedikben hódította meg a parlamentet. A hagyományos nagy pártok számára már most fontos stratégiai kérdés, hogy miként viszonyuljanak a már néppárti nagyságrendet elért, de még sok tekintetben a protestpárt jellegét magán viselő AfD-hez, illetve melyiket válasszák az elutasítás , a kirekesztés és a kritikus dialógus opciói közül.
Fotó: EPA/RALF HIRSCHBERGER
A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a CDU-nak a tartományi választásokon elszenvedett sorozatos veszteségei hatással vannak a merkeli menekültpolitikára. Egyrészt nyilvánvalóak a szigorításokon alapuló, már meghozott intézkedések. Elegendő rámutatni a két elfogadott menedékpolitikai csomagra és az integrációs törvényre és ezek részeként olyan intézkedések sorára, miszerint a menekültek nem választhatják meg lakhelyüket, az integrációs kurzusokon való távolmaradásuk esetén csökkentik szociális támogatásukat. Emellett kibővítették a biztonságosnak tekintett országok számát, továbbá kilátásba helyezték a kitoloncolások meggyorsítását.
Nem várható, hogy Merkel szembefordulna eddigi politikájával
A sokat vitatott “felső határ” kérdésében Kiss J. László szerint nem várható, hogy Merkel szembefordulna eddigi politikájával. Először is a Németországba érkezett menekültek száma jelentősen csökkent, jóllehet ez elsősorban Ausztria és a nyugat-balkáni országok nemzeti intézkedéseinek regionális összehangolásán alapul, és valójában a nyugat-balkáni menekültút – merkeli menekültpolitikával ellentétes – lezárásának következménye. Másodszor a berlini politika hiányossága, hogy Németországnak – annak ellenére, hogy de facto bevándorlási célpont – nincs bevándorlási törvénye, amely Kanadához, az Egyesült Államokhoz és Ausztráliához hasonlóan évente számszerű kontingens keretében meghatározná a gazdasági szükségleteinek megfelelő bevándorlók számát és minőségét. Végül célszerű emlékeztetni arra, hogy a merkeli befogadási politika alapja az alkotmánynak az a pontja, amely kizárólagosan a humanitárius szempontok alapján a politikai és háborús menekültek korlát nélküli befogadására irányul.
A Merkelre nehezedő nyomás ebben a kérdésben ugyanakkor változatlan, és ezt a CDU/CSU-val fennálló vitája jól szemlélteti. Horst Seehofer, a bajor CSU vezetője az évi 200 ezer menekültes felső határról nem kíván lemondani. Merkel ezt azonban éppen úgy elutasítja, mint a 2015 szeptember eleji döntését ért bírálatokat. Kritikusai ezt a döntést “történelmi hibának” nevezik, mivel ez nyitotta meg az utat a szír menekültek korlátlan bevándorlásához, és ez a döntés vált egy meghívólevéllel egyenértékű üzenetté. Saját politikai jövője miatt az sem várható, hogy Merkel önkritikus legyen abban a tekintetben, hogy a döntést az európai szövetségesek és a német tartományok vezetőinek megkérdezése nélkül hozták, és ez a nagy horderejű döntés nem került a német törvényhozás, a Bundestag napirendjére.
A szakértő utalt arra is, hogy az elmúlt napokban Merkel több nyilatkozatában a menekültpolitikai intézkedések szigorításáról beszélt, sőt arról is, hogy 2015 nem ismétlődhet meg, és éppen egy nappal a mostani választások előtt egy interjújában a “Wir schaffen das” (“Sikerülni fog”) kijelentésétől is elhatárolta magát, illetve relativizálta azt. Arról beszélt, hogy egy évvel ezelőtt ezt a narratívát ösztönzőnek tartotta, mára azonban a sok ismétlés következtében az csaknem üres formulává vált.
Ezzel együtt a kancellár az év utolsó tartományi választása után is alternatíva nélküli. Nagy valószínűséggel a CDU decemberi kongresszusán újra elnökké választják, amely az eddig gyakorlat szerint azt jelenti, hogy a kancellárjelölt is ő lesz.
A pozsonyi uniós csúcs után Merkel optimistán nyilatkozott, és olyan feladatokról beszélt, mint a külső és belső biztonság javítása, az illegális migráció és menekülés okainak a felszámolása, további a védelmi politika területén folytatandó intenzívebb együttműködés. Figyelemre méltó, hogy a külső határok védelmének fontosságát minden résztvevő hangsúlyozta, és a közép-európai V-4 államok nyomására az unió 108 millió eurós támogatást nyújt Bulgária délkeleti határainak védelmére. Ez közvetve annak beismerése is, hogy az EU-Törökország megállapodás nem bizonyult a Merkel által sokat hangoztatott hatékony “összeurópai megoldásnak”.
Az ellentétek nem oldódtak meg
Kiss J. László szerint a V-4 országok és Németország közötti ellentétek sem oldódtak meg. A jövő hetekre marad annak a kérdésnek az eldöntése, vajon a visegrádi országok javaslata a “kvóta helyett flexibilis szolidaritás” kezdeményezése egy kompromisszum alapjául szolgálhat-e. A német politika számára bizonyára hosszabb időt igényel annak felismerése, hogy a V-4 csoportosulás nem egyszerűen egy geopolitikai imázs, hanem aktív politikai szereplők együttese – fogalmazott a szakértő.
