Borzalmas történeteket osztottak meg az ukrajnai helyzetről a menekültek.
Szomorú és félelmetes történeteket osztottak meg lapunkkal a Budapestre érkező ukrán és kárpátaljai magyar menekültek. Folyamatos bombázásokról, szétszakított családokról, kétségbeesetten menekülő asszonyokról, gyerekekről és üldözött férfiakról szólnak a beszámolók.
A Metropol kint járt a Nyugati és a Keleti pályaudvaron, ahova a sorra érkeznek Ukrajna felől a háborús menekülteket szállító vonatok. A pályaudvarokon önkéntes segítők, tolmácsok, és önzetlen civilek fogadják az embertömeget. Hatalmas a rendőrségi készültség, és egészségügyi dolgozók sürögnek-forognak, segítve az érkezőket. A pályaudvarok forgatagában találkoztunk két fiatal nővel, Violettával és Victoriiával, akik megosztották lapunkkal menekülésük drámai történetét.
Kész csoda, ha élve kijutsz Harkovból
„Harkovból jöttünk, ahol akkor már bombáztak. Kész csoda volt, hogy élve kijutottunk onnan” – mesélte az ukrán Violetta, aki 14 éves fiával menekült el a háború borzalmai elől.
Elsőként Dnyeper városába mentünk, de már ott is lövöldöztek Onnan Lvovba indultunk, de nagyon nehéz volt felszállni a vonatra, mert nagyon sokan voltak rajta. Az emberek közben dörömböltek az ablakokon, hogy engedjék fel őket is. De már egyszerűen nem fértek volna fel, ezért nem engedték fel őket. A vagonok annyira tele voltak, hogy voltak, akik álltak, mások pedig a földön feküdtek – mesélte a 34 éves nő.
Teljes sötétségben járnak a vonatok
A fiatal anyuka a Metropolnak elmesélte, hogy az ukrán területen a vonatok nagyon halkan és teljes sötétségben kell, hogy haladjanak, hogy az orosz repülők ne vegyék észre őket.
Lvovban voltak vonatok, amik Lengyelországba mentek, azokra szerettünk volna felszállni, de rengetegen akartak feljutni rájuk. Az emberek nyomták egymást és verekedtek. Az információs táblán láttuk, hogy a legjobb, ha Csapra megyünk. Ott már viszonylag nyugodt volt minden. Sokat segítettek nekünk, a gyerekeket és az anyákat előreengedték. végül Záhonyon keresztül jöttünk Budapestre.
„Harkov az borzalom, folyamatosan bombázzák”
Violetta elmondta, kisfiával Németországba, Stuttgartba szeretnének eljutni, mivel a férje már ott van. A család nagy része azonban Kijevben és Harkovban rekedt.
„Mindenki otthon maradt, és már nem is tudnak elmenekülni. Még az óvóhelyig se tudnak eljutni. Harkov az borzalom, folyamatosan bombázzák. A két szememmel láttam, ahogy a nagymamám házára is bomba esett. Szerencsére él a mama, mert nem teljesen omlott össze a ház, csak az egyik részét tarolta le a bomba. Borzasztóan aggódom a családomért” – tette hozzá könnyes szemmel a fiatal nő.
Kijevben bombák hangjára ébredtek az emberek
Az egész úgy kezdődött, hogy miközben aludtuk, az orosz hadsereg támadásba lendült. Hajnalban lövésekre és bombák hangjára ébredtünk – mondta el lapunknak egy kijevi menekült, a 18 éves Victoriia, aki Németországba szeretne eljutni, ahol rokonai élnek.
„A családtagjaink egy részét Ukrajnában kellett hagynunk. A legjobban az fáj, hogy a férjemnek is ott kellett maradnia. Sok fiatal lánynak kellett hátrahagynia a házastársát, mert a 18 és 60 év közötti férfiaknak sokkal nehezebb átjutni a határon.”
A férfiak már a tömegközlekedésen sem mernek utazni
„A férfiaknak a tömegközlekedési eszközökön szinte lehetetlen utazniuk, mivel mindenáron be akarják sorozni őket katonának. De az oroszok is jobban odafigyelnek rájuk, a potenciális ellenséget látják bennük” – számolt be a borzasztó állapotokról az ukrán lány.
Mi még időben el tudtunk menekülni, amikor 27 kilométerre volt az orosz hadsereg Kijevtől. De Harkovot már az oroszok uralják, onnan szinte lehetetlen kijutni. Sokan pedig azért maradtak Ukrajnában, mert már nem tudnak átkelni a hidak lebombázása miatt.
Van akinek már másodszor kell menekülnie
Victoriia két nagynénjével utazik Németországba. Egyikük Metropolnak elmesélte: a Kelet-Ukrajnában élő emberek múltját sorozatos tragédiák árnyékolják be.
„A keresztanyám Donyeckben született, és 2014-ben pont a korábbi orosz-ukrán konfliktus miatti háborúskodás miatt volt kénytelen átköltözni Kijevbe. Azt hitték, ott békére lelhetnek, de most ismét menekülniük kell az otthonukból” – mesélte elkeseredetten a középkorú hölgy.
Forrás: Ripost / Hirmagazin.eu
Fotó: Nagy Zoltan
