Kétharmados többséggel fogadták el az egyezség. A francia államfő üdvözölte a szociáldemokrata igent.
Kétharmados többséggel jóváhagyta a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tagsága a Kereszténydemokrata Unióval (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) kidolgozott koalíciós szerződést – jelentették be az SPD vezetői vasárnap Berlinben.
A CDU/CSU pártszövetséggel 2013-ban kezdett kormányzás folytatásának ügyét eldöntő szavazáson a 463 723 szavazásra jogosult párttag 78,39 százaléka vett részt, és az érvényesen szavazók 66,02 százaléka voksolt a koalíciós szerződés elfogadására. Ezzel elhárult az utolsó akadály Angela Merkel CDU-elnök negyedik kormányának megalakítása elől. Az új szövetségi kormány várhatóan március 14-én, a tavaly szeptemberi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választás utáni 170. napon alakul meg. Ez az eddigi leghosszabb kormányalakítási folyamat Németországban.
A pártvezetés számára kötelező eredmény azt jelenti, hogy az SPD aláírja a koalíciós szerződést, és kormányra lép a CDU/CSU-val – tette hozzá Olaf Scholz megbízott pártelnök. Az SPD a következő napokban megnevezi jelöltjeit a szerződés alapján a pártnak jutó hat minisztérium vezetésére. Fele-fele arányban jelölnek nőket és férfiakat, lesznek közöttük új arcok és olyan politikusok is, akik eddig is tárcavezetők voltak – mondta Olaf Scholz.
Korábban a CDU már megnevezte miniszterjelöltjeit, nekik is hat tárca jut, és fele-fele arányban jelöltek nőket és férfiakat. A CSU három tárcát kap, hétfőn jelentik be, hogy kikből lehetnek miniszterek. Horst Seehofer pártelnök várhatóan szövetségi belügyminiszterként folytatja pályafutását. Az új szövetségi kormány – Angela Merkel negyedik kormánya, és harmadik nagykoalíciós kormánya – várhatóan március 14-én, a tavaly szeptemberi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választás utáni 170. napon alakul meg. Ez az eddigi leghosszabb kormányalakítási folyamat Németországban.
Az SPD tervei szerint a ciklus közepén megvizsgálják a koalíciós szerződés végrehajtásának alakulását, és eldöntik, hogy érdemes-e a ciklus második felében is együtt kormányozni a CDU/CSU-val. A nagykoalíció folytatása ellen indított kampány vezetője, Kevin Kühnert, az SPD ifjúsági szervezetének (Jusos) elnöke a Twitteren azt írta, hogy csalódott az eredmény miatt, de a Jusos tovább dolgozik majd a párt megújításáért.
Angela Merkel pártelnök-kancellár a CDU Twitter-oldalán közölte, hogy gratulál az „egyértelmű eredményhez”, és örül, hogy az eddigi koalíciós partnerekkel együtt dolgozhat Németországért.
Macron üdvözölte a megállapodást
”A köztársasági elnök üdvözli az SDP-szavazás eredményét. Ez jó hír Európának. Franciaország és Németország együtt fog dolgozni a következő hetekben új kezdeményezéseken és az európai projekt továbbvitelén” – közölte a francia elnöki hivatal.
Részletesen:
Újra nagykoalíció, de csak az elnevezés maradt
A német szociáldemokrata párttagság kétharmados támogató szavazásával több mint öt hónap után megszűnt a bizonytalanság és elhárultak az akadályok az elől, hogy Angela Merkel vezetésével megalakuljon 2005 óta a harmadik nagykoalíció. Az újabb konzervatív-szociáldemokrata koalíció azonban minden korábbitól eltérő feltételek között kezdheti meg a munkát – hangsúlyozta az MTI-nek vasárnap Kiss J. László Németország-szakértő.
Nem kétséges, hogy a szociáldemokraták (SPD) rohamosan csökkenő, húsz százalék alatti támogatottsági adatai a párttagság körében mozgósítóan hatottak a nagykoalíció mellett. A tagság jelentős része számára nyilvánvaló volt, hogy az előrehozott parlamenti választások alternatívája a vezetési válságba sodródott pártot még végzetesebben érintheti, és még az SPD néppárti jellegének fennmaradása is kérdésessé válhat – mondta a szakértő.
Megkezdődik a Merkel-éra vége
Angela Merkel negyedik kormányzati ciklusa minden bizonnyal az utolsó számára és mint ilyen ez a kormányzati időszak sajátos átmenetet képez, amelyben az utódlás és ezzel a politikai nemzedékváltás kérdése elodázhatatlan. Merkel már túl van politikai pályafutásának csúcsán és a poszt-merkeli korszakot jelzi a német pártpolitikai rendszer átalakulása is.
Ez az átalakulás mindazokat a jegyeket magán viseli, amelyek számos más nyugat-európai országban már korábban láthatóvá váltak: a hagyományos bal-jobb polarizáció gyengülése, a jóléti állammal felemelkedett nagy néppártok, mindenekelőtt a szociáldemokrata párt drámai hanyatlása, a néppárti programok összemosódása, nem kevésbé a “régi pártokkal” szemben zászlót bontott jobboldali-populista pártok és mozgalmak térnyerése, és ezzel a politikai többségalkotás nehezebbé válása.
A német múltfeldolgozás hagyományai ellenére az új tendenciákkal, jelesül a menekültválsággal szemben más nyugat-európai társadalmakhoz hasonlóan a német társadalom sem mutat nagyobb immunitást. Sőt, a szövetségi köztársaságban eddig ismeretlen kormányzati válság a szárnyaló német gazdaság feltételei között bontakozott ki, jelezve, hogy kialakulását tekintve nem annyira gazdasági, mint inkább a menekültválsággal és az identitáspolitikával összefüggő kulturális-szociális konfliktusokról van szó.
Abszolút többségből politikai kompromisszumok lehetnek
Nagy a kontraszt: mint a szakértő emlékeztett, az előző parlamenti ciklusban a nagykoalíció mintegy nyolcvan százalékos többséggel rendelkezett és Merkel úgyszólván egyedül, a parlament megkérdezése nélkül kormányozhatott, ahogy ezt 2015 őszi menekültpolitikai döntése is mutatta. Az új parlamentben korlátozottabb a politikai mozgástere: megnövekedett a négy kisebb párt, de különösen a második világháború utáni német konszenzuskultúrán kívül álló Alternatíva Németországnak (AfD) szerepe, amely nem csupán a hagyományos nagykoalíciós pártoknak, hanem az ellenzéknek is az ellenzéke, és az eddig ismeretlen diskurzuskultúra meghonosítására törekszik a parlamentben, kezdve az emlékezetkultúra gyökeres megváltoztatásától egészen az általa folyamatos jogsértéssel azonosított merkeli menekültpolitikáig.
Kiss J. László szerint nem kétséges ugyanakkor, hogy a szociáldemokraták a koalíciós tárgyalásokból megerősödve kerültek ki, hiszen olyan kulcstárcákat sikerült megszerezniük, mint a külügy- és pénzügy-, valamint a munka- és szociális ügyek minisztériuma. Ám az újabb kormányzati szövetség végzetesen meg is gyengítheti az SPD-t, amire igazán csak a 2022. évi parlamenti választásokon derül majd fény.
A nagykoalíciós együttműködés ugyanis érzékeny egyensúlyozást követel a szociáldemokratáktól, mivel az SPD-nek a hatalomban kell gondoskodnia a kettészakadt párt újraegyesítéséről, valamint a tartalmi és szervezeti megújulásról és arról is, hogy Merkel pártjával, a konzervatív CDU-val hatékonyan együttműködjön, de attól mégis jól megkülönböztethető maradjon. A politikai és bizalmi tőkéjét felélő Martin Schulz volt SPD-elnök személye körül kirobbant vezetési válság “költségei” már a nagykoalíciós tárgyalások utolsó szakaszától jól kiolvashatóak a közvélemény-kutatások adataiból. Az SPD támogatottsága szinte “szabadesésben” csökkent, sőt néhány felmérés szerint az AfD meg is előzte a szociáldemokratákat.
Ami a várható külpolitikát illeti, Kiss J. László szerint az Angela Merkel vezette nagykoalíció mindent megtesz azért, hogy a macroni Franciaország mellett Németország visszanyerje hagyományos befolyásoló hatalmát az Európai Unió jövőjéről szóló vitákban. Merkel a Dublin-IV rendelet szellemében a menekültek kvóta szerinti elosztásának állandó mechanizmusa mellett áll ki, ami a menekültpolitika további közösségiesítésére tett kísérletként értelmezhető és egyben eszköz a központosító uniós politika erősítésére és a német menekültpolitika európaizálására. Ennek a politikának azonban nem lebecsülhető kockázatai vannak, mert az uniót megosztja és Németország hagyományos közép-európai szerepét gyengítheti, különösen a V-4 országok és immár Ausztria vonatkozásában is. Ez pedig végső soron a térség gazdaságában kulcsszerepet játszó német nagyvállalatok érdekeinek is ellentmond.
A macroni reformkezdeményesekre az új német nagykoalíció minden bizonnyal pozitív választ ad, különösen az unió biztonság- és védelempolitikája, valamint az új technológiák fejlesztése, továbbá a munkahelyteremtés területein. A szakértő szerint Berlin a Brexit után kész a nagyobb költségvetési hozzájárulásra, ám az eurózóna elmélyítése terén nem várható, hogy a nagykoalíció célul tűzné ki az Európai Egyesült Államok és a közös költségvetés megteremtését. A francia-német együttműködés ma is az unió előrehaladásának nélkülözhetetlen eleme, ám azt is látni kell, hogy ennek a feladatnak a hatékony teljesítése egy kibővült és kibővülő közösségben a korábbiakhoz képest mind több és nehezebben teljesíthető követelményt támaszt Párizzsal és Berlinnel szemben – mondta Kiss J. László.
Forrás: MTI, Hirado.hu
