Nem volt nekünk elég Dimitrisz Avramopulosz, aki úgy beszélt a nevünkben migrációs biztosként az ENSZ-közgyűlésen, mintha mi, magyarok tagok sem lennénk az unióban. Pedig állítólag itt mindenki egyenlő.
Őt egyáltalán nem érdekelte, hogy mi nem akarunk semmilyen betelepítési programot és kvótát, és egyáltalán nem tartjuk üdvösnek az illegális bevándorlást, következésképpen nem is akarjuk legálissá tenni azt.
De ha nem elég bosszantó az európai értékeket semmibe vevő, a tagállami szolidaritást és annak alapját, a kölcsönös megértést sutba vágó biztosi nyüzsgés, akkor itt van Angela Merkel is.
A német kancellár követhetetlen migránspolitikájával szép lassan válságba sodorja pártját, szövetségeseit, végül Németországot és vele együtt egész Európát. Taktikája a béna sakkozóéhoz hasonlít, akinek gőze nincs, hogyan nyerhetné meg a játszmát: nem gondolkodik előre, zavarodottságában leginkább csak ellenfele lépéseit másolja.
Ráadásul szimultánt játszik már saját koalícióján belül is, miközben ott van neki a migrációellenes AfD és a babérjaira törő Emmanuel Macron francia elnök. A nagy megfelelni akarásban aztán egészen morbid lépésekre ragadtatja magát.
Most például nem azt tartotta fontosnak, hogy tisztázza korábbi kétértelmű kijelentéseit arról, le kell-e mondania a szuverenitásukról és a határőrizet jogáról a tagállamoknak, hanem Orbán Viktorba próbált belerúgni. Ráadásul olyan ügyben, amit finoman szólva is a saját hülyeségének köszönhet. Hiszen gyakorlatilag meghívólevelet küldött a bevándorlóknak a Willkommenskultur meghirdetésével.
Ennek hatására kezdtek özönleni a világ minden tájáról az önmagukat szírnek valló migránsok az úgynevezett balkáni útvonalon a magyar–szerb határ felé. Erre a helyzetre adott a magyar kormány gyors, határozott és hatékony választ a műszaki határzár, köznapi nyelven kerítés megépítésével, valamint a védelemhez szükséges, megfelelő jogi környezet kialakításával.
Erre most arról értekezik a frakcióvezetőjét és ettől eszét vesztett kancellár, hogy Orbán Viktor nem védte meg időben a határt, hiszen a kerítés még nem volt kész, amikor a sok menekült megérkezett.
Hagyjuk is azt, hogy egy ilyen magas rangú politikus a mai napig képtelen megkülönböztetni a menekülteket a szerencselovagoktól és a köztörvényes bűnözőktől, ezért egy kalap alá vesz mindenkit, akinek arra szottyan kedve, hogy járjon egyet a vonzó mértékű segélyeket osztogató világban.
De azt már hadd ne kelljen lenyelnünk, hogy miután Európa vezetői elhordtak bennünket mindenféle embertelen fasisztának, érzéketlen idegengyűlölőnek, újra vasfüggöny mögé zárkózó nacionalista bunkónak, amiért megvédtük az Európai Unió egyik fontos külső határát az ideáramló azonosítatlan és azonosíthatatlan tömegtől, most azzal vádoljanak, hogy mindezt későn tettük!
Amikor a migránssimogató, ostoba politikusok országai már megteltek.
Erős hittel kell most Merkelnek nevezett embertársunkért imádkoznunk, hogy nyugodjon meg. A kancellár asszonynak egyáltalán nem kell a Soros György kottájából játszó Junckerek, Macronok és Avramopuloszok bakugrásait követni.
Éppen az irányítása alatt álló nemzet ereje engedné meg neki a sokkal önállóbb és határozottabb migránspolitikát. Mondja ki végre, hogy az illegális bevándorlás veszélyes és rossz Európának. De ne legalizálni akarja, hanem megállítani.
Ennek érdekében védje meg minden ország a határait az emberáradattól. Aki nem bír a feladattal, és kéri, annak segítsen az unió. Legyen ez a közös európai megoldás első lépése.
Utána pedig az új összetételű Európai Parlamentben és Európai Bizottságban majd megtárgyalhatják, mi legyen azokkal, akik már itt vannak.
Ha egyáltalán Merkelnek hívják még akkor a német kancellárt.
