Kislány koromban álmodoztam arról, hogy egyszer eljön a herceg a lován, elvisz és feleségül vesz. Szép, fehér ruhában, a világ legszebb csokrával a kezemben az oltár előtt mondom ki az igent, ami elvezet az örök boldogság birodalmába. Gyermekeink születnek és szerelemben élünk, amíg meg nem halunk.
Bálint volt az első szerelmem, két év után véget ért közös történetünk. Túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy együtt maradjunk – gondoltam.
Ezután jött Attila, majd három és fél év után ment is. Kihűlt a kapcsolat. Nem illettünk össze – gondoltam.
Karcsi következett a sorban, a szerelem három évig tartott. Ekkor már nem gondoltam semmit. Valamiért nem ment.
Néhány év magány, futó kalandok, reménytelen sóvárgások, elérhetetlen férfiak.
Aztán egy váratlan fordulat: fagyiért álltam sorban, amikor megláttam Ernőt. Néztük egymást és szikrázott a levegő. Hetekkel később tudtam meg, hogy nős. Nem érdekelt, szeretni akartam!
Ernő vállalkozó volt, bármikor találkozhattunk. Nem volt furcsa, ha „üzleti útra ment”, vagy ha este nyolckor „tárgyalt”. Jártunk együtt nyaralni, vacsorázni, kirándulni, ünnepeltük a születésnapokat és a közös évfordulókat.
Hét évig imádtunk egymást. Nem tudott betelni velem, rajongott értem. Élveztem!
Tetszett a szerető szerepe. Nem voltak konfliktusok, együttélési problémák. Azt gondoltam, nekem csak a jó jut, semmiben sem szenvedek hiányt és ezt ma sem gondolom másként! Szerencsésnek éreztem magam.
De lebukott. A felesége talált egy számlát az íróasztalfiókban a közös alföldi kiruccanásunkról, amit otthon külföldi üzleti útnak hazudott. Aztán a telefonjában képeket rólam, üzeneteket tőlem. Azonnal kidobta Ernőt, beadta a válást és Ernő hozzám költözött.
A kapcsolatunk zuhanórepülésben ment tönkre. Nem bírtam a hús-vér valóságot, Ernő – eddig nem látott – másik oldalát, a dörmögős napjaival, a mosatlan ruháival, a hangos horkolásával.
Két évvel később találkoztam egy férfival, újra megpróbáltam normális kapcsolatban élni. Összeköltöztünk, de ezúttal sem működött.
Egyre biztosabban éreztem, nem akarok férjet, s közös háztartást. Ekkor már sejtettem, az élet más szerepet szánt nekem.
És jött Levi. Az első perctől tudtam, hogy nős. Megszédített a kisfiús sértődékenység és a férfias tetterő párosulása. Beleszerettem.
Levi hivatalban dolgozik, tipikus nyolctól négyig munkaerő. Az elején aggódtam, tud-e működni a kapcsolat, lesz-e alibije, rám szánt ideje, de félelmeim alaptalanok voltak. Minden megoldható, a lehetőségek végtelenek…
Négy éve tart a kapcsolatunk, tiszteletben tartom a házasságát, sőt féltem, őrzöm, vigyázom, nehogy lebukjon! Mert már tudom, az a mi szerelmünk vesztét is jelentené.
Boldog vagyok a közös, titkos életünkben.
Lehet, hogy abnormális, de képtelen vagyok rendes kapcsolatra. Nem akarom a kötelességet, a felelősséget. Nem akarok másra mosni, főzni, s veszekedni. Kiveszem belőle, ami nekem kell, a nyűglődésre nincs igényem.
És már nem álmodozok hercegről és fehér ruháról. Úgy érzem, szeretőnek születtem.
Maralady története alapján
Írta Lili
forrás: Debmédia
