Érdekes kutatás látott napvilágot az utóbbi időben. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a Facebook-felhasználók kapcsolati státusza milyen összefüggésben van a szerelemmel és a féltékenységgel. Meglepő módon azok a párok, akik kapcsolati státuszukat a közösségi oldalon is feltüntették, szerelmesebbnek, azonban egyben féltékenyebbnek is bizonyultak…
Korábbi vizsgálatok pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a féltékenység tulajdonképpen egy adaptív érzelem, azaz olyan tettekre készteti a feleket, amelyek elsődleges célja a kapcsolat megóvása.
Féltékenységet már mindenki átélt élete során, nagy valószínűséggel még az is, aki azt állítja, hogy nem egy féltékeny típus. Az első ilyen megpróbáltatás már rögtön kisgyermekkorban megtörténik, amikor az anya szeretetén kell osztoznia a gyermeknek az apával, vagy másik testvérrel.
Nagyon fontos, hogy ilyen helyzetekben hogyan reagálnak a szülők. Abban az esetben, ha ekkor feloldják a gyermek konfliktusát azzal, hogy biztosítják őt feltétel nélküli szeretetükről, szükségleteit kielégítik, fejlődését elismerik, akkor a gyermek megtanulja a bizalmat önmagában és a másikban egyaránt. Ellenkező esetben a kisgyermek magára marad a konfliktusával, amellyel egyedül nem képes megbirkózni. Ez pedig melegágya a későbbi önértékelési, önbizalmi, kötődési, féltékenységi problémáknak…
Az evolúciós pszichológia is fontos szerepet tulajdonít a féltékenységnek. Evolúciós szempontból a férfiak minél több partner megszerzésére törekszenek, azonban biztosak akarnak lenni abban, hogy saját utódaikat nevelik, ezért párjuk szexuális hűtlenségére reagálnak nagyon érzékenyen. A nők ezzel szemben igyekeznek utódaik számára a legjobb géneket átörökíteni, azonban a férfi elköteleződése utódaik felnevelése iránt a fő céljuk. Ezért számukra a kötődés megszakadása, azaz az érzelmi hűtlenség a legfenyegetőbb.
Mivel a két nem eltérő motivációkkal rendelkezik, ezért a féltékenységnek, féltékenységi trükköknek egyaránt nagy szerepe van a megtévesztés, hűtlenség felismerésében, elhárításában.
Ha féltékenység ennyire a „jó” célt is szolgálhatja a kapcsolatokban, miért szorul össze az ember gyomra már csak a szó hallatán is?
Ebben az esetben nem az érzelem megléte, minősége, hanem sokkal inkább a mennyiség a kulcs… A féltékenység egészséges mennyisége fűszerezheti, színesítheti is a kapcsolatot, azonban túlzott mértékű megjelenése a kapcsolat halálához is vezethet. Mivel a féltékenység ennyire sokrétű, nagyon fontos megkeresni, hogy mi váltotta ki, mi idézte elő, milyen gyermekkori tanult mechanizmusok vannak jelen. Ha képesek vagyunk megismerni féltékenységünket, akkor leszünk képesek kezelni is azt… Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a féltékenység nem egyszemélyes érzelem, ezért nem egyedül kell megoldanunk. Nagyon fontos ilyen helyzetben a pár együttműködése, akár külső segítség igénybevételével egyaránt…
Tusori Eszter
pszichológus
