A község Bácsalmásról délre, a Jugoszláv határ mellett fekszik. Megközelíthető az 55-ös főközlekedési útról Csávoly-Bácsbokod-Bácsborsód-Katymár községeken, Tataházától Bácsalmáson keresztül. Az áthaladó vasútvonalat az 1960-as években megszüntették.Természeti értékei a löszpuszta-gyepek, valamint a horgásztó védett és védendő élővilága. Madaras löszpuszta-gyepei a szigorú katonai ellenőrzés és felügyelet alatt álló határövezetben, a községi legelő és a Flóra-puszta területén alakultak ki az elmúlt évtizedek alatt. Az érintetlen vidéken megjelent a természetes, löszpusztai vegetáció számos ritka populációja. 1993-ban dr. Horváth Zoltán felmérte a védett növény- és állatfajokat, amelyek életfeltételeinek fenntartása miatt fontos lenne az eredeti észak-bácskai löszpuszta-gyepekhez nagyon hasonló területeket védetté nyilvánítani. (1995-től a mezei hérics védett növény lett)
A községtől délre, a szabályozott Kígyóspatak és az országhatár között, a Telecskai dombok mélyedésében az 1970-es években duzzasztással horgász tavat létesítettek. A vízfelületen és környékén olyan növény- és állatfajok is meghonosodtak, amelyek védettségük miatt megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.
A község gazdag történeti múlttal rendelkezik. A Telecskai dombok hátságán közel húsz évezredes őskőkori település nyomára bukkantak. Dr. Kőhegyi Mihály régész több éves, kitartó munkával kutatta és tárta fel Közép-Európa legnevezetesebb szarmata telepét és temetőjét a madarasi határban. A halmok későszarmata és hun kori temetkezési helyéket rejtettek. Az ásatások során Árpád-kori sírokat és templomalapot is feltártak. Az első írott emlék Madarasról 1377-ben kelt, amikor a környéket bíró kunok nemzetségfőjének, Köncsög ispánnak a fiai elzálogosították, de hamarosan vissza is váltották. Madaras ekkor mezővárosi státuszban volt. 1403-ban Zsigmond király Kállai Miklósnak adományozta, utána rövid ideig Ozorai Pipó tulajdona volt. 1439-ben Albert király Hunyadi Jánosnak zálogosította el. Mátyás király Pongrác Jánosnak adományozta, akinek halála után ismét Mátyásé lett. II. Ulászló Corvin Jánosnak, 1504-ben Corvin János enyingi Török Imrének adományozta. Az 1514-es parasztháború idején egy ideig a Bornemisza János által vezetett királyi had itt táborozott. A török hódoltság idején, 1580-82-ben is említik a települést, amelynek lakói ekkor már rácoknak nevezett délszlávok voltak. 1598-ban 14 környékbeli település rác lakossága költözött Esztergom vidékére. Az erről szóló egyezséget a madarasiak nevében egy György nevű személy írta alá.
A XVII. század első évtizedeiben a törökök palánkvárat építettek itt, lakóinak, katonáinak és a dzsámi -szolgálóinak számát több zsoldjegyzék is tartalmazza. A törökök kiűzése idején elnéptelenedett és mintegy száz évig nem is települt újjá. A lakatlan pusztát 1712-ben Osztroziczky János és fia, Imre kapták meg a nádortól adományul, akik Latinovits Péter Bács megyei alispánnak elzálogosították, majd eladták. 1751ben örökösen borsódi Latinovits Péter és felesége, valamint utódai birtokába került, akik Almás községnek adták bérbe. 1786ban döntöttek az örökösök a birtok benépesítéséről és az atyai végrendelet szerinti közös kezeléséről. A testvérek 1787. június 11-én Szalag István ügynököt bízták meg a telepítés lebonyolításával, aki kötelezte magát, hogy Madaras praediumba az év végéig megfelelő számú telepest szerez és kiosztja a telkeket. A kiosztás Quits Antal földmérő utasítása alapján történt. A telepítés lázas ütemben folyt, 1787 júliusában az okmányok már „újonnan benépesített falunak” nevezik Madarast, pecsétjén is ez az évszám szerepel. Még ebben az évben olyan lelkipásztort kértek, aki magyarul, németül és tótul is tud prédikálni, és a szentgyónást meghallgatni. A hatóságok intézkedésére 1789-ben felállították a római katolikus lelkészséget magyar plébánossal, és egy tanteremmel iskolát nyitottak.
A korabeli egyházi anyakönyvek szerint a németek mintegy 15 %-os arányban éltek a faluban. Ennek ellentmond egy 1792-ben, a kalocsai káptalanhoz írott levél, amely szerint a lakosság közül 1308 (60,3 %) a németek, 228 (10,5 %) a tótok száma, akik nem tudtak magyarul. A megtelepedés után négy évvel a tótok és a németek nagyobb része elköltözött, az itt maradottak pedig elmagyarosodtak. A templomot 1799-ben építették, 1903-ban bővítették.
1892-ben hat tantermes iskolát, 1895-ben közadakozásból községházát építettek. Az 1860-as években kaptak céhszabadalmat az iparosok. Az 1900-as népszámlálás szerint 1134 házban 5658-an laktak. Anyanyelv szerint 5148 magyar, 500 német, 6 szerb, 4 tót. A római katolikusok mellett 4 görög keleti, 2 evangélikus, 16 református és 74 izraelita élt a községben. Ekkoriban már postahivatal, pénzintézet, gőzmalom működött, a lakosság három temetkezési egyletet, egy munkásegyletet és egy római katolikus olvasókört tartott fenn. 1901-ben tejszövetkezetet alakítottak. Széles utcáin több szép épület volt, köztük az uradalmi lak díszkerttel. 1919-21 között Madaras is szerb katonai megszállás alatt volt. A trianoni új országhatár megcsonkította a község határát. 570 birtokosnak 1200 hold földje került az elszakított területekre, amelyeket szerb engedéllyel művelhettek az 1940-es évek végéig.
Az 1920-as évek végén 156 családnak juttattak házhelyet, akik az Újfalunak elnevezett területen építkeztek. Egy községi és egy magánorvos, három szülésznő, egy állatorvos, egészségház, zöldkereszt, önkéntes tűzoltó testület, csendőrség, levente egyesület és labdarúgó szakosztály működött a faluban ebben az időben. A különféle társadalmi egyesületek évenként 5-6 műkedvelő előadást rendeztek. Az 1935-ös összeírás szerint a lakóházak száma 1622, az összes gazdaság száma 1859, amelyből 4 nagybirtok, 871 az 1 kat. holdnál kisebb. A szántóterületeken gabona- és takarmánynövényeket termeltek, de szőlőtermesztéssel, borászattal is foglalkoztak. Fellendült a sertéstenyésztés és a szarvasmarhatartás.1937-ben bővítették és freskókkal díszítették a templomot.
A magyarnak minősített községet nem érintették a ki- és betelepítések.
A falu gazdasági életében a mezőgazdaság szerepe meghatározó jelentőségű. A fejlődés az 1970-es évektől kezdődött és a termelőszövetkezetek 1974. évi összevonása után folytatódott. A Béke Termelőszövetkezet az 1980-as években 5800 hektáron gazdálkodott, amelynek 81%-a volt szántóterület. Ezer tagjából a tartósan állományban lévők átlagos száma 460 fő volt. Árbevételeik 95 %-a alaptevékenységből származott, melléküzemágként csupán egy építőbrigádot foglalkoztattak. A gabona- és takarmánynövényeken kívül vetőmagot termeltek. Korszerű sertéstelepükről évente 1400 tonna hízót és sertés tenyész anyagot értékesítettek. Gazdálkodási eredményeik alapján előkelő helyen szerepeltek a szövetkezetek országos rangsorában.
A kárpótlás végrehajtása során a tsz területeinek nagyobb része új tulajdonba került, a mezőgazdasági termelőszövetkezet ma 2500 hektáron gazdálkodik.
A korábbi évekhez viszonyítva jelentősen csökkent az iparban foglalkoztatottak aránya. Megszűnt a költségvetési üzem, az irodagép-technikai vállalat javító részlege, majd a Bajai Finomposztó Vállalat varrodája is. Jelenleg működik a faluban egy olasz érdekeltségű, női varrókat foglalkoztató kft., valamint egy kárpitosipari vállalkozás. A kiskereskedelmi boltok száma 21, a vendéglátóhelyeké 6. 1994-ben az áfész megnyitott egy új, 400 négyzetméter alapterületű élelmiszer-áruházat. 1991-től működik az üzemanyagtöltő állomás, melyet a mezőgazdasági termelőszövetkezet létesített. A lakossági szolgáltatások lebonyolításában a vállalkozó kisiparosok vesznek részt.
A népesség száma 1941-ben volt a legtöbb, 6477 fő, amely 1990-ig 53 %-kal csökkent. A csökkenést elsősorban az elköltözések okozták. 1990-ben aktív korosztályú volt a lakosság 38,7 %-a. A német nemzetiség ma már csak 1 %-os arányban van jelen. Az aktív korú lakosság köréből magas a munkanélküliek aránya. Az ingázók száma is csökken a városi munkahelyek létszámleépítése miatt.
A község 1011 lakással rendelkezik, a közüzemi vízhálózat hossza 26,6 km, amelyre 897 lakás van rákötve. 1988-bon víztisztító és arzénmentesítő berendezést helyeztek üzembe, és szeméttelepet létesítettek. 1991-ben kapcsolódtak a távhívásba és lakossági önerőből bővítették a telefonhálózatot. Állami támogatással és lakossági hozzájárulással kistartályos vezetékes gázellátó rendszert létesítettek 1996-ban. 1998-ban végre Madarasra is elért a földgáz vezeték, ma már a lakóházak 60 %-ban fűtenek vele.
A falu idegenforgalmi látványosságai között említhető a római katolikus templom, mely 1799-ben épült, 1903-bon és 1937-ben bővítették oratóriumokkal. A bal oldali mellékoltárt Than Mór Szent Ilona-oltárképe díszíti. A kegyurak, Latinovits Ödön és Lajos sírlapja, valamint Latinovits József sírja is itt látható, ez utóbbit 1823-bon Jakob Schroth bécsi szobrász készítette.
Az önkormányzat óvodát, általános iskolát, könyvtárat, művelődési házat működtet. Az 1994-ben bővített és felújított óvodában 132 gyermekkel foglalkoznak. A 20 tantermes általános iskolát – egy tűzpusztítást követően – 1987-ben újították fel. Az iskola oktatási tevékenysége 1996-tól alapfokú művészeti oktatással, zenei tagozattal bővült. 2002-ben összevonták az intézményeket és Általános Művelődési Központot létesítettek. A 308 tanulóból 109-en zenei oktatásban is részesülnek.
A könyvtár állománya meghaladja a 20 000 kötet. A néphagyományokat helyi mondák, népdalok és hangszeres zene őrzi. Az 1960-as években Lendvai József tanár gyűjtötte össze a madarasi népmondákat. A népzenét a Müller István vezetésével működő, 1975-ben alakult citerazenekar és a zenekarhoz csatlakozó asszonykórus képviselik. A citerazenekarnak ifjúsági és gyermek csoportja is működik.
A madarasi ifjúsági fúvószenekart az 1996-ban elhunyt Geiger István alapította 1965-ben. A folyamatosan működő és állandóan megújuló ifjúsági zenekar számos fesztiválon, szemlén, bemutatón ért el kiváló minősítést, több alkalommal külföldön is bemutatkozott. Pista bácsi generációk zenei nevelője volt, a zenekari tagok közül többen zenetanárok, katonazenészek, hivatásos karmesterek és szólisták lettek. Fia, ifj Geiger István alapította hazánk legnagyobb létszámú harmonika zenekarát, jelenleg 43 játszanak benne. Számos hazai és határon túli fesztiválon, zenei találkozón vettek részt. Baráti szálak fűzik a Burgendlandi gombos harmonika zenekarhoz. 2002 nyarán Lengyelországban egy nemzetközi fesztiválon szerepeltek.
Az Ifjúsági Fúvószenekart Szente Alfonz dirigálja.
A társadalmi életben nagy szerepet vállalnak a különféle klubok, egyesületek. Nyugdíjasklub, kézimunka szakkör, katolikus nőszövetség és leányközösség, horgász egyesület, valamint labdarúgó és sakk szakosztállyal sportegyesület működik. A Madarasi Baráti Kör egyesület a lokálpatriótákat fogja össze és tevékenykednek a falu szebb és jobb jövőjéért.
A község hagyományos ünnepe a Nagyboldogasszony-napi búcsú, augusztus 15. Az elmúlt öt évben ezen naphoz kötve rendezik a Madarasi Napok esemény sorozatot.
Évente kétszer tartanak Országos Állat és Kirakodó vásárt, tavasszal Szent György, és ősszel Szent Mihály nap
környékén.
Az egészségügyi és szociális ellátás kielégítő. Két háziorvos, egy fogszakorvos látja el a betegeket. Gyógyszertára is van a falunak. 1993-ban a volt bölcsődéből alakították ki, majd 1966-bon bővítették a szociális gondozóházat, ahol a bennlakókat és az idősek napközi otthonának rászorultjait látják el. Fokozatosan bővítik, már önálló apartmanokat is építettek hozzá.
Cím: Madaras Báthory István utca 1
Tel: +36 (79) 458 144
E-mail: phmadaras@enternet.hu
Web: http://www.madaras.hu
