Lányom orvos szeretne lenni,de abba kellett hagynia tanulmányait, mert nem tudtuk finanszírozni.
Soha nem felejtem el, mikor meghozta döntését: – Anya ne aggódj, majd én megkeresem a rá valót.
– Fél éve ment ki Amerikába, ahol beállt a kukásokhoz dolgozni. Ismerőseink nap, mint nap gúnyolják a közösségi oldalán, amiért én sokat sírok, hisz nagyon rendes, tisztességes lány. Még a születésnapján is dolgozott, amiért duplán kapta a gúnyos lenéző szavakat. Igazán megnyugodni talán csak ezek az őszinte szavak tudtak:
“Kedves Ismerősök! Hiába gúnyoltok, mert a szemetet gyűjtöm még a születésnapomon is. Lehettek lenézőek, mert én pontosan tudom ez sem kevesebb értékű munka, mint bármelyik. Ezzel keresem pénzem, hogy be tudjam fejezni az orvosi egyetemet. Azt gondolom ez sem kevesebbet érő munka, mint majd orvosként embereket gyógyítani.
Édesanyám arra tanított, mindegy mit csinálsz, de azt tedd a Tőled telhető lehető legjobban!
Köszönöm Édesanyám szavait, mert igazak!” Szavait elolvasván azt hiszem egyetértetek vele, büszke édesanyja vagyok lányomnak!
