A 3-as, a 26-os és a 27-es útról is elérhető a település.
Kupa község a Cserehát festői szépségű dombvidékén, a Vadász-patak két oldalán helyezkedik el. Kistérségi központjától – Szikszótól – 16 km-re fekszik, vasútállomása is itt található.
Területe 784 hektár – 1358 katasztrális hold –, amiből 44 hektár belterület.
Neve valószínűleg nem az ivóalkalmatosságból, hanem bozóttal benőtt sziget, vagy feltöltött magaslat ősi nevéből származik.
A község címere álló, csücsköstalpú katonai pajzs, mely kékkel és arannyal hasított. A kalászok, az ekevas és az ezüstkupát tartó férfialak a község legrégebbi fellelt pecsétnyomóján volt látható, és az önkormányzatiságra utal. A cserfalevelek és a makkok a természeti környezet fontosságát és a Cserehátot jelképezik.
A település 1881 előtt Abauj, 1881-1945 között Abauj-Torna, 1950-ig Abaúj vármegyéhez tartozott. Közigazgatásilag a falu része volt a Fecske- és a Lencséstanya.
A település nevezetessége a Petőfi utcában található mezőgazdasági tájmúzeum.
Története
A települést 1279-ben említi először oklevél, melyben 15 kupai nemes perlekedik Selk és Konrád fiaival egy kupai földért. A falu neve már akkor is Kupa volt. 1298-ban Bolok fia, Gaal ispán vetett szemet a kupai földekre, és mint tornai várbirtokot akarta megszerezni. Ám törekvését a kupaiak megakadályozták, oklevéllel bizonyítva földjükhöz való tulajdonjogukat. 1324 és 1327 között a kupaiak a megye megbízott emberei voltak. Kupa helység említésével az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is találkozunk, tehát nagyobb parochiális hely volt. Plébánosa, András 15 garas pápai tizedet fizetett. 1415-ben Fertés-Kupa, 1450 körül Egyházas-Kupa alakban találjuk. Birtokosai a középkorban a Kupa-, Baja-, Vitarius-, Bor- és Pamlény-családok. A török hódoltság idején többször földúlták. 1637 körül már csak 21 lakosa volt, rövidesen elnéptelenedett és sokáig pusztán állott. Római katolikus temploma 1719-ben a mai református templom helyén állt, majd tönkrement és a katolikusok nem tudták felújítani tőkehiány miatt. 1720-ban kuriális hely, jobbágy-részében lakatlan. 6 év múlva már 5 család igazolta nemességét Kupán. A 18. század közepén népesült be ismét római katolikus és református vallású magyar lakosokkal a Dezsőfi-család földesurasága alatt. Református temploma 1786-ban már állt, de valószínűleg régibb építmény. 1828-ban 48 háza és 576 lakosa volt, 141 református és 347 római katolikus.1869 és 1920 között 402-ről 446-ra növekedett a lakosság száma. Fényes Elek 1851-es munkájában Kupa szőlőhegyéről tett említést.
A kupai határban a felsővadászi Vay Ábrahám grófnak már az első világháború előtt kiterjedt földbirtokai voltak, ahol a kupai lakosság jelentős része cselédként, summásként vagy részes munkásként dolgozott. Ettől a mostoha állapottól sokan igyekeztek megszabadulni, így Kupa lakosságszáma rohamos csökkenésnek indult már a századforduló időszakában. 1938-ban már csak 363 lelkes település volt. 1939-ben 1 római katolikus és 1 református népiskolája és 1 római katolikus és 1 református általános továbbképzője volt. 1944. december 4-én felszabadult a német megszállás alól. 1945-ben itt is megtörtént a földosztás, majd a tsz-szervezés. Míg 1945 előtt senki sem járt el a faluból, az 50-es évektől egyre több fiatal indult Borsod-Abaúj-Zemplén megye iparába és bányászatába dolgozni, ingázóként. Csak az idősek maradtak a mezőgazdaságban.
Látnivaló
A Kupai Mezőgazdasági Tájmúzeum
A vidék gazdálkodási hagyományait bemutató gazdag gyűjtemény 1979-ben kapott helyet a faluban, amelynek tulajdonosa és kezelője a helyi önkormányzat.A múzeumot 1984-ben nyitották meg, és a Belső-Cserehát máig szinte egyedülálló ilyen jellegű kiállítása. A tárgyi emlékek gyűjtését Horvát Géza tanító kezdeményezte.
A múzeum bemutatása
Hazánkban a „felszabadulást” (1945) követően a régi nemesi kastélyokból, kúriákból szociális otthonokat, kórházakat, óvodákat, iskolákat alakítottak ki. Felsővadász-Kupa nagyközségben (1965-1990), a Rákócziak ősi kastélyából (Felsővadász) és a volt Kőszegi-kúriából (Kupa) iskola, majd ez utóbbiból, a környék lakosságának önzetlen közreműködése révén, múzeum lett.Abaúj megye lankái között meghúzódó falvak – Gagybátor, Gagyvendégi, Abaújlak, Kupa, Felsővadász, Gadna – lakói mintha már „ősidők” óta arra készültek volna, hogy a történelem emlékeit gyűjtsék össze. A kiállításon, táblán szerepelnek azon lelkes embereknek nevei, akik a múzeumnak adományozták saját vagy elődeik munkaeszközeit, egyéb használati tárgyait, hogy bármikor betérve ide visszaidéződjék számukra és látogatók számára a múlt.
Tanulók járták végig a padlásokat, fészereket, istállókat azért, hogy a tárgyi emlékek összegyűjtésével új élet költözzön egykori iskolájukba.
Ezen példa nyomán születtek meg Dégen, Cecén és Kétegyházán az ittenihez hasonló tájmúzeumok
Cím: KupaPetőfi S. út 8.
Tel: +36 (46) 444 122
E-mail:
Web: http://www.kupaweb.extra.hu
