Kuncze Gábor egykori szabaddemokrata belügyminiszter három hétig volt koronavírus miatt intenzíven, de már kiengedték. A legjobbakat mondja az őt ápolókról, egyvalami zavarja: hogy legtöbbjüknek nem látta az arcát. Kitalálta, hogy fejezhetné ki emberien a háláját az odaadó munkájukért.
Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége egykori belügyminisztere és felesége koronavírus-fertőzéssel kórházba került, az expolitikusnak olyan súlyos volt az állapota, hogy az intenzív osztályon kezelték.
Mint Facebook-bejegyzéséből kiderül, három hét után kiengedték az intenzív osztályról. Ezt írja: „Köszönöm mindenkinek, aki a gyógyításomban részt vett! Örökre emlékezni fogok… És itt megállt a kezem: hogy fogok örökre emlékezni, amikor a vírus elleni zárt védőruha miatt senkit sem tudnék felismerni?
Csak azt láttam, hogy figyelnek, értékelnek, konzultálnak, vizitelnek, nézik a monitort, az összegyűjtött adatokat, aztán a kezelések nyomán jobban leszek. Köszönöm!”
Aztán így folytatja a korábbi belügyminiszter: „Akikkel az ember igazán kapcsolatba kerül: az ápoló személyzet. Ők bejönnek a kórterembe, beöltözve, hogy lényegében csak a szemük látszik. De az igen! Ha boldog, ha fáradt, ha egykedvű, ha jókedvű, ha szigorú, ha elégedetlen, minden ott van ezekben a szép, barátságos tekintetekben.
De honnan fogom megismerni őket, ha majd végképp kimászom ebből a betegségből? A keresztnevüket fel szokták írni a maszkra, én meg onnan lelestem – de mit kezdjek ezzel?”
Erre támadt egy ötlete Kuncze Gábornak:
„Kedves Szöszi, Zsuzsa, Dodó, Enikő, Mónika, Magdi, Éva, Beatrix, Évi, Kata, Eni(kő), Réka, Dinó, Selyemke, Robi, Zsolt, Kristóf, Tamás! (Remélem, mindenki itt van!)
Ha a későbbiek során bárhol meglát engem és azt mondja, hogy én is ott voltam, akkor tudjon róla, hogy köszönetképpen tartozom egy forró öleléssel vagy kézszorítással, amit ott azonnal, helyben teljesítek! (Kalandorok kíméljenek!)”
