A Duna és Vág közötti keskeny félszigetet már a Kárpát-medencébe letelepedő magyar törzsek is védelemre alkalmas helynek találták. Itt épült fel a középkori Öregvár, melynek nyugati elővédművét alkotta az 1664 után létesített Újvár, a császári csapatok jelentős támaszpontja, Bécs előretolt bástyája.
A kuruc szabadságharc után feleslegessé vált komáromi várat a földrengések erősen megrongálták, így tervbe vették a felszámolását. Helyzetében jelentős változást csak a XIX. század elején a Napóleon által vezetett hadjáratok hoztak, amikor a Habsburg hadvezetés egy hatalmas erődrendszer kialakítását határozta el a Duna két oldalán.
Az Ó- és Újvár mellett lépések történtek a folyó jobb partján készítendő fa-föld szerkezetű erődök kialakítására is. A francia háborúk befejeztével újabb csatákat az 1848-as szabadságharc idején vívtak Komárom térségében a magyar honvédek az osztrák seregek katonáival. 1849 májusában az energikus Klapka György tábornokot nevezték ki főparancsnoknak, aki utasítást adott a Homokhegyi-erőd létrehozására, ugyanekkor történtek lépések a Csillagerőd és az Igmándi erőd megépítésére is.
Egykori források szerint az erődrendszer minden égtáj felé irányuló, védekezésre kiválóan alkalmas védőműveiben összesen mintegy 300 löveget helyeztek el, amelyek oroszlánrészt vállaltak Komárom császári ostroma során. Klapka tábornok vezetésével többször kitört a honvédsereg az ostromzárból, de megbizonyosodva, hogy az ország más vidékein elveszett a szabadságharc ügye a többszörös túlerőben lévő osztrák és orosz csapatoktól, visszahúzódtak a sündisznóállásokba. Mivel a bécsi hadvezetés sem akarta erőit egy öldöklő, sokáig elhúzódó ostromban elvéreztetni, általános amnesztiát ajánlott fel a védőseregnek. A komáromi honvédsereg tagjai 1849 őszén olyan kegyelmi menlevelet kaptak a császári főparancsnokságtól, hogy semmiféle bántódás nem érheti őket a forradalomban elkövetett cselekményeik miatt.
Az 1850-es években – leszűrve a hadi tapasztalatokat – hatalmas erődrendszerré formálták a folyó két oldalán emelkedő védőműveket. Ennek részeit alkották a Duna folyamának bal partján, a várost kerítő Nádor-vonal erődláncolata, az Új és Óvár, a Vág folyón túli övezett, valamint a jobb parti három erőd, a Monostori, a Csillag és az Igmándi erődök.
Az már a történelem fintora, hogy mire hatalmas költségek árán elkészült az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődvárosa, a stratégák számára elsőrendű feladattá a cári Oroszország felöli határrész megerődítése vált. Így a komáromi erődrendszer nem válhatott az utolsó védőbástyává, 1919-ben a bal parti erődjeit vértelenül szállta meg a csehszlovák hadsereg, míg jobb partja továbbra is a magyar államé maradt. 1945 után a Vörös Hadsereg használta hadiraktárként, így csak az 1991-es kivonulásuk után kerülhetett állami kezelésbe.
Jelenleg a Monostori erődben láthatók a régmúlt idők eseményeit felidéző kiállítások, Csillag erődben raktárak találhatók, az Igmándi erődben pedig a római korból feltárt kőfaragványokat tekinthetjük meg.
Cím: Komárom2900, Dunapart 1
Tel: (+36) 34 540-582
E-mail: info@fort-monostor.hu
Web: www.fort-monostor.hu/index.php
