Az észak-koreai vezető korábban soha nem látott mértékben készült fel a félsziget status quójának felborítására, egyre több puzzle kerül be a helyére Kim geopolitikai kirakósjátékában. Hatalmas jelentősége van, hogyan tud reagálni minderre a problémák sokaságával leterhelt nyugat – a színsor ugyanis lehet, hogy hamarosan már kevés lesz Kim Dzsongun rojál flössével szemben.
Észak-Korea legfelsőbb vezetője az elmúlt napokban olyat tett, amire még a geopolitikai szakértők közül is csak kevesen gondolták, hogy még ha be is következik, ennyire korán történik meg: Kim Dzsongun elment a falig, és átírta a Koreai-félsziget diktatúrájának alkotmányát, eltávolítva abból minden olyan passzust, amely a déllel való békés együttélést szorgalmazta, megszüntette az erre specializálódó békeminisztériumot, és elismerte, hogy jelenleg két állam létezik a félszigeten – a dicső Észak és egy olyan Dél, amelyet „ha háborúra kerül a sor”, az előbbi lerohan, elfoglal, leigáz, és visszaszerez magának mint jogos tulajdonát.
Növekszik a feszültség a két Korea közt
John Bolton, aki korábban az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete és 2018–2019 közt az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, a The Wall Street Journalban megjelent írásában leszögezte: ezek a lépések egyaránt szólnak a nemzetközi közösségnek, elsősorban az Egyesült Államoknak, ugyanakkor a regionális kapcsolatokat is 80 éve nem látott mértékben írják át – Észak-Korea ugyanis egyre több független szakértői vélemény szerint hamarosan képessé válhat interkontinentális ballisztikus rakétára nukleáris robbanófejet helyezni, ami soha nem látott eszkalációt jelent mind a térség – komolyan terhelt – geopolitikai relációira, mind a globális erőviszonyokra, amit sem Moszkva, sem Peking, de főként Szöul és Washington semmiképp nem hagyhat figyelmen kívül.
A biztonságpolitikai szakember írásában kiemeli: ha az amerikai–dél-koreai tengely eddig komolyan el is hitte, hogy Kim nukleáris fegyverkezési céljai csakis önvédelmi okokból zajlanak, ezentúl nem boríthat fátylat már az északi fenyegetésre, főként nem olyan módon, ahogy azt eddig tette.
A dél enyhülési politikája elbukott, Amerika nem tudta eltántorítani Kimet a nukleáris fegyverkezéstől,
és ha a diktatúra csapásképes ballisztikus rakétákra is fel tudja majd szerelni a robbanófejeit, soha nem látott veszély jelenik meg a Koreai-félszigeten – emelte ki a szakértő.
Bolton rámutat: az északi rezsim nagyon jól mérte fel az elmúlt évtizedekben, hogy pontosan merre is fújnak a szelek a geopolitika nagyszínpadán – jobban, mint azt a legtöbben vélték. Amíg erős amerikai vezetést láttak Barack Obama képében, jobbnak látták csöndben tolni a saját szekerüket, azonban amint egy, a Déllel való viszonyra közös katonai gyakorlataik egyoldalú felrúgásán keresztül is fittyet hányó Donald Trumpot, majd egy, a saját belpolitikai csetepatéiban elmerülő, sokszor láthatóan zavarodott Joe Bident láttak, akinek az idén még saját újraválasztásáért is vért kell majd izzadnia, miközben igyekszik elkerülni a közel-keleti harcok drasztikus tovagyűrűzését, az amerikai költségvetés összeomlását és Ukrajna oroszok általi teljes elfoglalását, elérkezettnek látták az időt kártyáik felfedésére – ha pedig már arra jártak, be is mondták az all-int.
Összeáll Kim Dzsongun kirakósa?
Van azonban egy másik oldala is ennek a számításnak, ami nélkül Kim távolról sem lenne abban a helyzetben, amiben hosszú és jól számító strategizálást követően most találta magát: ez pedig az orosz hadigépezet vártnál gyengébb teljesítménye. Az oroszok perselye egyre inkább kiürül a nyugati szankciók nyomán és kétévnyi totális háborút követően egy ultramodern fegyverekkel telepumpált Ukrajnával szemben. Moszkva e teljesen váratlan helyzetben Észak-Korea hadiiparának kegyeire kell támaszkodjon, többek közt rakétákért és drónokért, hogy folytatni tudja háborúját a Krímen innen és túl. Putyin háláját pedig Kim minden bizonnyal elnyerte, mivel az orosz vezető nemrég bejelentette, hogy hamarosan meglátogatja Phenjant.
Mindezen sikeres stratégiai helyezkedésen túl Kim jelenleg lát egy az oroszok végérvényes legyőzésére eddig képtelennek bizonyuló Nyugatot, egy az Izrael gázai háborúja nyomán egyre megosztottabbá váló nemzetközi közösséget, egy Tajvannal egyre élesebben szembekerülő Kínát, és egy az amerikai döntéshozatalt négyévente példátlan módon megbénítani képes, bizonytalanságokkal a végletekig átszőtt elnökválasztást – a színpad mondhatni adott, hogy Kim is elkezdje sütögetni saját pecsenyéjét: hiszen mikor, ha nem most.
