Közeledik a tavasz, s a hazai erdőkben tett kirándulásaink során hamarosan az első üde színfoltok között láthatjuk viszont a kankalinok szemet gyönyörködtető kis virágait is.
Készüljünk fel kankalinból!

A kedves kis évelőkkel nemcsak szépségük miatt, de praktikus okokból is érdemes közelebbről is megismerkednünk: az alábbi fajok közül például a sudárkankalin és a szártalan kankalin esetében védett növényről beszélünk, a tavaszi kankalint ugyanakkor bátran szedhetjük csokorba – de akár még meg is kóstolhatjuk.

Sudárkankalin (Primula elatior)

Sugárkankalinként is ismeretes, bár a növény láttán a fenti elnevezés találóbbnak tűnik, mint ahogyan latin neve is kecsesen nyúlánk formájára utal (a latin elatio szó jelentése: magasra emelkedés). A növény az akár 30 centi hosszúságot is elérő tőkocsányaival valóban sok más kankalinfajnak a feje fölé nő, igazi jellegzetessége azonban abban rejlik, hogy a nemzetségre jellemző dús tőlevélrózsa fölé magasló tőkocsány tetején elhelyezkedő ernyővirágzatot alkotó halványsárga virágfejek mindig egy irányba bókolnak. A sudárkankalint a rá erősen emlékeztető, szintén nyúlánk tavaszi kankalintól emellett leginkább virágainak sápadtabb színe, valamint azoknak a szártalan kankalinéhoz hasonlatos alakja is megkülönbözteti.

Az áprilisban virágzó sudárkankalin termőterülete jól behatárolható, mert csak igazán egyedi feltételek között érzi jól magát: csak a meszes talajt viseli el, állandó nyirkosságot igényel, és legfeljebb a félárnyékot tűri meg. Ennek megfelelően nem gyakori vadnövény; Európa-szerte előfordul ugyan, de jobbára csak tölgyerdők, nyíresek, bükkösök tisztásain találkozhatunk vele.

Tavaszi kankalin (Primula veris)

Erdei tisztáson, erdőszélen, de mezőn és sziklás lejtőkön is gyakorta találkozhatunk a sudárkankalinnál kevésbé válogatós, így jóval elterjedtebb tavaszi kankalinnal. A társaival szemben örökzöld tavaszi kankalin rövid nyelű, hosszúkás levelei által alkotott tőrózsából kiemelkedő hosszú szárának tetején a sudárkankalinénál sötétebb színű, és jóval kisebb, alig 1 cm átmérőjű virágfejekből álló bogernyő található. Az édes illatú virág narancsszínű foltocskát viselő sárga szirmait halványzöld, forrt csésze veszi körül.

Tavaszi kankalin

A tavaszi kankalin társaival ellentétben akár homokon is megél, az állandó nedvességet azonban ugyanúgy igényli, s a tűző napot ő sem bírja. A fagyot nem tűrő növény virágait társainál valamivel később, április közepétől május végéig láthatjuk viszont.

A tavaszi kankalin levelei és virágai emberi fogyasztásra alkalmasak: főbb termőhelyein salátaként, levesként, teaként egyaránt fogyasztják. A növény erős köptető, valamint nyugtató, görcsoldó, gyulladásgátló hatása révén a népi gyógyászatban a reumától az alvászavarokig sokféle betegség kezelésében is szerephez jut.

Szártalan kankalin (Primula vulgaris)

A határozott sötét torokfoltokkal tarkított, leggyakrabban halványsárga virágokkal ékeskedő szártalan kankalin leginkább a sudárkankalinhoz hasonló élőhelyeket kedveli, ám ő az erdők és ligetek mellett néha sziklák oldalában, illetve vízparton is előfordul. A napfényt és a meleget társainál valamivel jobban tűri, a nyarat azonban csak hűs, árnyas helyen bírja ki. A sudárkankalinnál mindazonáltal kissé délebbre is elmerészkedik, s még Afrika északi partvidékén is otthon van.

A szártalan kankalin virágainak színe és formája nagyon hasonlít a sudárkankalinéra, a két növény azonban semmiképp sem téveszthető össze, ugyanis a szártalan kankalin társánál jóval nagyobb méretű virágai magányosan ülnek a szár tetején, amely a sudárkankalin szembetűnően hosszú tőkocsányával ellentétben ráadásul nagyon is rövid. A növény magasságbeli hiányosságait csipkés szélű, szintén tőrózsát alkotó leveleinek hosszával kompenzálja, amely az ő esetében akár a 25 centit is elérheti. E leveleket ráadásul a növény neki tetsző körülmények között télen sem hullajtja el, így a szártalan kankalin esetében egy félörökzöldről beszélhetünk. 2-4 cm átmérőjű, gyönyörű, illatos virágai egyes alfajok esetében a halványsárga helyett fehér, illetve pink, vagy lila színekben pompáznak.

A szártalan kankalin az egyik legkorábban nyíló tavaszi virág: mifelénk március elején már teljes pompájában virágzik, áprilisra pedig már elnyílik. A növény a nedves, jó vízáteresztő képességű talajt és a félárnyékot kedveli; erdőben talajtakaróként viselkedhet. A tavaszi kankalinhoz hasonlóan virágai és levelei egyaránt fogyaszthatók; virágait ételízesítőként és ételszínezékként is használják.

Forrás: szepzold; Képek: szepzold;