A kisadózók társadalombiztosítási ellátásával több írásunkban foglalkoztunk már.
Ezúttal a témára egy olvasónk kérdése kapcsán térünk vissza, aki a „Katásként is gondoljon a nyugdíjas évekre!” című, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által küldött tájékoztató levél alapján kérte a kisadózó jogosultsági idejével összefüggő aggályának eloszlatását.
A kérdésnek további aktualitást ad az is, hogy a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértékének változásával egy időben módosult a főállású kisadózó ellátási alapja. (A nem főállású, havi 25 ezer forint kata fizetésére kötelezett vállalkozó továbbra sem biztosított, és e jogviszonya alapján továbbra sem illeti meg semmilyen társadalombiztosítási ellátás.) Ennek megfelelően július 1-jétől a havi 50 ezer forintos katához 98 100, míg havi 75 ezer forintos katához 164 ezer forintos ellátási alap társul. Ez utóbbi meghaladja a minimálbér (149 ezer forint) összegét, ám az előbbi, még mindig jócskán alatta marad. Mi következik ebből a kisadózó majdani nyugellátását illetően?
Egyértelműen az, hogy a kisadózás tartama a majdani társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából kedvezőtlenebb időszak, mint a minimálbéres munkaviszony vagy az általános szabályok szerint adózó vállalkozó minimum járulékfizetéssel lefedett ideje.
Egyrészt az alacsony ellátási alap nyilvánvalóan „lefelé húzza” a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset összegét. Minél hosszabb ez az időszak az átlagkereset-számítási időszakon belül (ami főszabályként 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásig tart), annál nagyobb mértékben jelentkezik a hatása.
Másrészt a minimálbért el nem érő összeg miatt alkalmazni kell az arányos szolgálati időszámítás szabályát a nyugdíj összegének meghatározása során.
hvg, Széles Imre, társadalombiztosítási szakértő