Jánoshida múltja
Földrajzilag Jász – Nagykun – Szolnok megye északnyugati részén terül el a Zagyva partján. A legtöbb Zagyva menti községtől eltérően a folyó jobb partján fekszik, annak a Tiszába torkollása előtt 36 km – re Szolnok és Jászberény között. A folyó kettészeli a kis települést. A fokozatos növekedés következtében a falu a túlsó partra is átterjedt. A helyiek ezt a Zagyván túli részt „Túlát” – nak nevezik, mely ma már szerves része a kb. 2753 fős kis jászsági településnek.
A község ma már 820 éves történelmi múltra tekinthet vissza. Területén és közvetlen környékén igen sok régészeti lelet került napvilágra. A múlt titkait kutató régészek szerint a legkorábbi leletek a bronzkor végéről, az úgynevezett hatvani kultúra idejéből származnak, amelyek keletkezését i.e. 1800 – 1700 – ra becsülik. A népvándorlás korából a szarmaták és az avarok jelenlétét mutatták ki. Több mint 200 avar sírt tártak fel. A magyar honfoglalás idején e terület is az avar puszták része volt. Erről tanúskodnak az előkerült régészeti leletek. Egyesek szerint szlávok is éltek a falu területén, akik bevándorolt, vagy betelepített népek voltak. Erre bizonyítékot találunk a helyi szokásanyagban is. Ami biztos, hogy a település az avar kortól napjainkig folyamatosan lakott volt. Erre az egyik legjelentősebb lelet szolgál bizonyítékul, egy avar kettőssíp, amely egy darucsontból készült hangszer volt. A letelepedésben a földrajzi környezet is szerepet játszott. A Zagyva folyón itt volt átkelésre alkalmas hely, rév, mely összeköttetést biztosított a két part között.
A legújabb kutatási eredmények és fennmaradt írásos emlékek alapján Jánoshida alapításának idejét a XII. század végére teszik a kutatók. A jászok beözönlése előtti időkben már voltak itt olyan falvak, melyek, mint papi birtokok tűntek fel feljegyzések vagy nevük szerint. Jánoshida is egyházi tulajdon volt. A premontrei rend állandó birtokaként már a XII. század óta létezett. A prépostság már III. Béla idején jelen volt itt. Jánoshida története a rend templomának alapításához fűződik. Feltehetően az első birtokos, egy János nevű ember alapította a rendet. Ekkor – 1186 – körül épült fel a jánoshidai római katolikus templom is, amely az 1971 – 73 – ban Kozák Károly régész irányításával végzett műemléki helyreállítás során az Alföld legértékesebb románkori műemlékévé vált. Templomunk a megye legrégebbi és az árpád – kori jelleget legjobban őrző épülete. A János nevű birtokos a rend fennhatósága alá rendelte a birtokában lévő falu lakosságát.
A település neve a történelem során sokszor változott. A község első neve Szentkristóf volt. 1283 – ban Iwanushyda, 1585 – ben János Hyde. A Jánoshida nevet 1680 – ban vette fel. Ezt követően még néhányszor változott a neve, 1737 – ben János – Hida, s végül 1828 – tól már véglegesen Jánoshida lett. A legújabb kutatások szerint a falu nevét első birtokosáról, a már korábban említett Jánosról és a Zagyván átívelő hídról kapta.
Az Árpád – korban virágzó település fejlődésének a török támadás gátat szabott. Az egykor virágzó falu csaknem teljesen elpusztult, elnéptelenedett. A török hódoltság után dunántúli és morva telepesek kerestek itt maguknak új otthont. A törénelem során egyszer az egyik másszor másik vármegyéhez csatolták a települést. Az 1848 – 49 – es szabadságharc leverése után a jobb közbiztonság érdekében kérte a Jász – Kun kerületek főkapitánya, hogy a települést csatolják a Jászkerületekhez. Egyház szervezetileg a váci püspökség része volt. 1876 – ban csatolták véglegesen Jász – Nagykun – Szolnok megyéhez. A XX. Század pusztításai, a világháborúk Jánoshidát sem kerülték el. Az I. Világháború után a Tanácsköztársaság idején, itt állomásozott a 31. vörös gyalogezred. 1944. november 12 – én hallgattak el a II. Világháború fegyverei a faluban. Ezzel új fejezet kezdődött történelmében.
Történelmi nevezetességek
RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM
Cím: Jánoshida Fő utca 1.
Volt premontrei prépostság, műemlék.
A magyarországi premontreiek hagyománya szerint, a jánoshidai templom építését 1186-ra tehetjük. A mai templom középső része őrizte meg a román kori maradványokat. Az első templom egyhajós volt. A hajó keleti végénél két oldalról egy-egy szimmetrikus elrendezésű, azonos formájú és méretű, sokszögzáródású szentélyű kápolna helyezkedik el. Hasonló formájú volt a lebontott főszentély is. Csaknem épen került elő a déli kápolna félköríves záródású kapuja, amelyet gazdagon tagolt lábazatról induló és bimbós fejezettel záródó oszlopok díszítenek, jelentősek az emberarcot ábrázoló fejezetek. Hasonló, bár nagyobb volt a nyugati homlokzat főkapuja, eredetileg levéldíszes fejezettel készült. Az ősi templom építőanyaga faragott bazalttufa kváderkő volt. A hajó déli falában magasan két félköríves záródású, kifelé és befelé rézsűs kávájú, keskeny nyílású hosszú ablak helyezkedik el. A hajó nyugati sarkait a falsíkból kissé előreugró, lábazattal tagolt falpillér tette hangsúlyossá. Ezek között helyezkedett el a falsíkból kiemelkedve a díszes, félköríves záródású főkapu.
A kápolnák személyeit faoszlopok tagolták a sarkokon, amelyeket a belső térkiképzéshez hasonlóan oszlopfejezetek díszítenek. A lábazatról induló faoszlopokat bimbós oszlopfők díszítik, amelyek egy körbefutó osztópárkányt tartanak. Erről indul a szentély boltozata. A kápolna hajója és szentélye között egy, két oldalán hengertaggal díszített, félköríves záródású, középen félhengertaggal díszített kisebb ablak található. Itt állt egykor a mellékoltár. Levéldíszes a kápolna diadalíve, az északi kápolnánál feltételezhetően részben alakos konzolokról indultak, amelyeket a barokk építkezés során nagyobbrészt lefaragtak.
Az ősi templom lebontott főszentélyének diadalívét feltehetően erős, félköríves faoszlopok tartották, amelyeket egyik oldalon levélmintás, a másik oldalon bajelhárító jelentésű alakos ábrázolású fejezetek díszítették. A főszentély lebontott diadalívének északi oldala közelében, a főhajó északkeleti szögletének falában került elő a román kori templom legértékesebb részlete, egy falfülkébe foglalt domború része, amelynek másik részét a barokk főszentély építése idején pusztítottak el. A dombormű a legkorábbi ismert, a Szent László-legenda egy kisebb részletét ábrázoló alkotásnak tekinthető.
A templomot valószínűleg egy Franciaországban iskolázott mester építette. A déli mellékszentély délkeleti falában másodlagosan kialakított kisméretű csúcsíves ablak, a XIII-XIV. század fordulója táján végzett kisebb átalakítás emléke. Matuska Kristóf prépost 1757-ben átépíttette a templomot, új szentélyt és homlokzati tornyot készíttetett. Ebből az időből származik a templom jelenlegi főkapuja is, a felette látható, egyesített jánoshidai és zabdrovici prépostság címerével.
A jelenlegi karzat és orgona a XVIII. század második feléből származik. A templomot 1840-ben, majd 1971-1973-ban felújították.
car PREMONTREI RENDHÁZ
Cím: Jánoshida Fő utca 1.
Műemlék jellegű. Késő barokk stílusban épült a XVIII. század végén, majd klasszicista stílusban 1830 körül átépítették.
U-alaprajzú egyemeletes épület, főhomlokzata 2-3-2 tengellyel, középen timpanonnal és négy féloszloppal. Oldalhomlokzata 1-2-1 tengellyel, ahol a négy lizéna a két szélső ablakot különíti el, s ezzel egyúttal kiemeli a kétablakos középrészt. 1987-ben történt felújítása során idősek napközi otthonává alakították át.
Cím: 5143 Fő út 28
Tel: 57-458-420
E-mail: [email protected]
Web: http://www.janoshida.hu/
