Izrael Donald Trumppal is tartja a kapcsolatot a válságcsomag rendezésére, mert nem hagyhatja figyelmen kívül a lehetőséget, hogy Trump visszatérhet a hatalomba. Közben az IDF megkezdi saját maga újrafegyverzését, hogy pótolja a beszűkült amerikai szállításokat.
Mint megírtuk, a Hamász részvétele nélkül kezdődik csütörtökön Dohában a túsztárgyalások és a békefolyamat újabb megtárgyalása. Az eddigi többszörös, de eredménytelen fordulók kudarcaiért a hadviselő felek rendre egymást hibáztatták.
Most sem látszanak biztos jelei annak, hogy bármelyikük kész azokra a jelentős engedményekre, amelyeket Joe Biden június elején megszabott. Ugyanakkor az Irán-Izrael háború fenyegető lehetősége magasabbra emelte a téteket, ám ezt nem Katarban és nem most fogják megtárgyalni, ahol sem Irán, sem a libanoni Hezbollah nincs jelen.
A harcokban érintett felek továbbra is képtelenségnek tartják egymás békefeltételeinek teljesítését, és az egyeztetést megnehezíti az is, hogy – szemben a korábbi tárgyalásokkal – a Hamász ezúttal nincs jelen az egyeztetésen.
Ennek több oka is lehet, köztük Iszmáil Hanije Hamász elnök teheráni meggyilkolása, ami szétzilálta a szervezet vezetőségét, de az is, hogy a Hamász további időt akar nyerni gázai pozícióinak visszaépítésére. Jelen állás szerint azt sem lehet biztosan tudni, hogy a gázai terrorcsoportnak ki az az új vezetője, akinek jogában és módjában is áll betartható ajánlatokat tenni.
Az Izrael-Trump kapcsolat
Szerdán az izraeli miniszterelnök telefonkapcsolatba lépett Donald Trump volt amerikai elnökkel, akivel a túszok kiszabadításának lehetőségeit beszélte meg. Az egyeztetés részleteiről a felek nem tettek közzé részleteket, csupán a hívás megtörténtét igazolta a jeruzsálemi kormány. A Trump stáb nem kommentálta az esetet.
Az izraeli miniszterelnök már korábban is érzékeltette, hogy nem számít arra: a mandátuma végéhez közeledő Biden-kormány elrendezi a gázai válságot. Emellett többször is súlyosan nehezményezte, hogy az Egyesült Államok korlátozta vagy részben befagyasztotta az IDF-nek szállítandó amerikai fegyverzeteket, elsősorban a nagyobb légibombákat. Több hasonló jelből is következtetni lehet arra, hogy Izrael szempontjából Donald Trump győzelme előnyösebb lenne.
Washington mindezt azzal magyarázza, hogy meg akarja gátolni a civil lakosság további pusztulását Gázában. Izrael viszont azzal érvel, hogy a támadások precíziósak, és a Hamász a felelős azért, hogy polgári lakosokból von maga körül emberi pajzsot, azzal a céllal, hogy szándékosan növelje a veszteségek adatait, és ezzel befolyásolja a nemzetközi közvéleményt és a kormányzatokat.
Annak ellenére érvel így, hogy az izraeli légierő ezeket a fegyvereket is bevetette a jemeni húszi lázadók ellen intézett nagyszabású légitámadásban a ‘Kinyújtott Kar’ művelet során, amit az USA elismerően értékelt, és másnap meg is ismételte. Mégis, a jemeni polgári áldozatokat nem hangsúlyozták.
Izraelt nyugtalanítja az a bizonytalanság is, ahogy a Biden elnök helyére lépett Harris alelnök néhány gesztusa a muszlim szavazatok megszerzésére irányul, főként az északi ipari körzetek „rozsdaállamaiban”, ahol jelentős arányú palesztin bevándorló etnikum él.
Augusztus elején az elnökjelölt palesztin aktivistákkal tárgyalt Detroitban, akik csoportjaik szavazatáért cserébe azt kérték, hogy Harris nyíltan álljon ki a kétállami megoldás mellett, és tartsa fenn a fegyverembargót Izrael ellen. Az alelnök válasza azt volt, hogy „nyitott a vélemények meghallgatására”.
A rá nehezedő szervezett nyomást az alelnök pár órával később erőteljesebben tapasztalhatta, amikor „Kamala, Kamala, nem bújhatsz el! Nem szavazunk a népirtásra!” szöveget skandált a tömeg, miközben Harris beszédet tartott egy detroiti repülőtér hangárjában.
Harris a hangzavart végül azzal csitította el, hogy „most én beszélek…” – de ebből nem lehetett politikai álláspontját kihüvelyezni. Nem is könnyű, mert számára most az egyik legnehezebb feladat a Demokrata Párt zsidó és arab támogatói közti egyensúly megteremtése, és a legkisebb aránytévesztés is szavazatok százezreibe kerülhet.
Egy pötty a tükrön
Augusztus elején került napvilágra, hogy Harris alelnökjelölt társa, Tim Walz minnesotai kormányzó korábban többször is vendégül látott egy muszlim prédikátort, aki lelkesedett az októberi terrortámadásért, és reklámozott egy Hitler-párti dokumentumfilmet. Emellett a kormányzó százezer dollár közpénzzel is megsegítette a hitszónok iszlamista szervezetét.
A Fox News tudomása szerint Aszad Zamán imám a Facebook-oldalát használta fel a Hamász hivatalos sajtóközleményeinek és antiszemita blogbejegyzések megosztására, valamint publikálta egy 2015-ös Hitlert dicsőítő film linkjét is, a „Legnagyobb eltitkolt történet” címmel.
Az eset egyelőre nem vert nagyobb hullámokat, ám a demokrata kampánystábnak fel kell készülnie arra, hogy az alelnökjelöltek vitájában Trump jelölttársa, JD Vance szenátor meg fogja lovagolni az ügyet, hogy terrorpártinak és antiszemitának állítsa be a Walzot.
Közben Izrael nekilát önmaga bombaellátásának és más autonóm fegyverzetek fejesztésének
Hamarosan megkezdődik a nehézbombák hazai gyártása a légierő számára, hogy leküzdjék az ellátási késéseket és szélesebb függetlenséget teremtsenek Izrael számára a fegyverfejlesztésekben.
Miniszterelnök és vezérkari főnök időszakában (1995-2001 között) Ehud Barak hirdette meg a doktrínát, hogy Izraelnek az Egyesült Államokra kell támaszkodnia a fegyverellátás tekintetében. Ennek nyomán drasztikusan csökkent a hazai katonai termelés, ami oda vezetett, hogy szinte minden belföldön gyártott termék – az egyenruháktól a kézifegyvereken és lövedékeken át a tüzérségi és páncélos eszközökig átköltözött az USA-ba.
Az egyik legjelentősebb tanulság, amit Izrael levont a jelenlegi háborúból az, hogy saját magának kell gyártania és kifejlesztenie az IDF számára kritikus lőszereket. A másik tanulság szerint ezek megfelelő használatát nem lehet külső és időleges politikai nyomásoktól függővé tenni, valamint elejét kell venni, hogy Izraelt kártyaként használják kampányaikban a külföldi politikusok és szervezetek.
Az új döntés szerint Izrael nagysúlyú (legalább 1 tonnás) bombákat fog kifejleszteni és gyártani a légierő számára. Főként az amerikai MK-84 típusú légibombához hasonló eszközökről van szó, amelyekkel a Fehér Ház több hónapos késésben van. Az új fejlesztés és gyártás várhatóan két-három évig tart.
Emellett a védelmi minisztérium bővíti más további lőszerek hazai gyártását, főként a harckocsik számára, melyekből világszerte hiány van. Ugyancsak hiánycikk a fegyverpiacon a 155 mm-es tüzérségi lövedék, amelyek 90%-a jelenleg Ukrajna felé tart, és Izraelnek tavaly alig jutott belőle. A minisztérium nemrég 1,5 milliárd sékel értékű megállapodást kötött az Elbit céggel saját gyártású lőszer vásárlásáról, valamint egy új üzem létrehozásáról Kelet-Jeruzsálemben.
Új lendületet kap az izraeli fejlesztésű Barak és Merkava páncélos-család magasabb szintre emelése is, noha az ötödik generációs típus már most a világ legfejlettebb harckocsijának számít.
816 millió sékelt költenek az Iron Sting nevű eszköz fejlesztésére, ami egyesíti a lézeres irányítást és a GPS-adatokat. Tervezik kisebb és átmeneti gyártósorok létrehozását is, hogy legyen tartalék az esetleges többletteremelésre, ha a katonai helyzet súlyosbodik.
Emellett az IDF várja a kabinet beszerzési bizottságának jóváhagyását egy új F-15-ös század és Rafael-osztályú hajók vásárlásához a haditengerészet számára. Ezek amerikai eszközök, és egyelőre nem szerepelnek a Pentagon eladási listáján.
Ugyanakkor Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter az elmúlt hónapokban többször is hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok teljes mértékben és erejével Izrael mellett áll, ha agresszió érné Irán és csatlósai részéről.
Forrás
