Ijesztő jelenség: rengeteg nőt erőszakolnak meg a fejlett Észak-Európában – Nem kapnak segítséget az áldozatok

Az Itt az idő változtatni című jelentés bemutatja, hogy a nem megfelelő jogi környezet és a társadalomban élő káros előítéletek és sztereotípiák hogyan járulnak hozzá a szexuális bűncselekmények elkövetőinek büntetlenségéhez az egész régióban.

“Szinte paradox helyzet, hogy az északi országokban, amelyek egyébként jól teljesítenek a nemek közötti egyenlőség területén, ilyen kiugróan magas a szexuális erőszak aránya”  – mondta Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára.

„A társadalmi megbélyegzés és az igazságszolgáltatással szembeni bizalmatlanság együtt gyakran vezet ahhoz, hogy a nők és lányok nem tesznek feljelentést, azokat pedig, akik mégis, a rendszer hibái és az elavult törvények cserben hagyják. Az egyik túlélő mesélte, hogy soha nem tett volna feljelentést, ha tudta volna, hogyan bánnak vele később a hatóságok. Az ő esete pedig – sajnos – a szabály, nem pedig a kivétel.”

Miközben a négy északi ország szexuális erőszak túlélői nem teljesen azonos helyzetben vannak, vannak ijesztő hasonlóságok az országok között abban, ahogy az igazságszolgáltatási rendszer semmibe veszi, tagadja, sőt, időnként hallgatólagosan szemet huny a nőkkel szembeni erőszak felett.

Az első lépésnek annak kell lennie, hogy olyan törvényeket fogadnak el, majd azokat hatékonyan alkalmazzák, amelyek a beleegyezést veszik alapul. Szerencsére a közelmúltban volt némi előrelépés ezen a területen. Egyelőre Svédország az egyetlen közülük, amely a beleegyezést veszi alapul a szexuális erőszak meghatározásakor, de Dánia is bejelentette, hogy hasonló lépést tervez. A finn igazságügyi minisztérium pedig éppen a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos törvények olyan reformján dolgozik, amelynek célja „megerősíteni a beleegyezés szerepét”.

A szexuális erőszak téves meghatározása

Az Isztambuli Egyezmény alapján (amelyet mind a négy ország ratifikált) a szexuális erőszak és minden, nem belegyezésen alapuló szexuális természetű aktus bűncselekmény.

Azonban sem Finnország, sem Norvégia vagy Dánia nem ezen az alapon határozza meg azt. Az általuk használt definíció alapja, hogy történt-e olyan fizikai erőszak, fenyegetés vagy kényszerítés, amely ellen az áldozat nem tudott védekezni, például elkábították-e vagy álmában érte-e az erőszak.

A törvénybe foglalt, alig burkolt feltételezés szerint tehát, ha az áldozat nem védekezik fizikai erővel, akkor a beleegyezését adja az erőszakhoz. Ez az elgondolás alapjaiban téves, mert a szakértők szerint ilyen esetekben az „önkéntelen lebénulás” vagy a „lefagyás” nagyon gyakori pszichológiai reakció az erőszakra.

Ha a jogalkotó a fókuszt nem a beleegyezésre, hanem a fizikai erőszakra és a védekezésre helyezi, az nemcsak a feljelentési hajlandóságra, de a szexuális erőszak társadalomban élő képére is hatással van. Mindkettő kulcsfontosságú a szexuális erőszak megelőzése és a felelősségrevonás szempontjából. Ez a fajta meghatározás nem fedi le a szexuális erőszak minden formáját, így ezekben az esetekben a büntetés is elmarad.

Finnország

Évente körülbelül 50 ezer Finnországban élő nő lesz szexuális bűncselekmények, köztük szexuális erőszak áldozata. Az elkövetőket a legtöbb esetben nem vonják felelősségre. 2017-ben mindössze 209 embert ítéltek el azért, mert megerőszakoltak valakit.

Néhány túlélő azt mesélte, esetükben a rendőrség támogató és segítőkész volt. Mások arról számoltak be, hogy a témával és a női szexualitással kapcsolatos hiedelmek és előítéletek hogyan akadályozták meg, hogy ügyükben igazságot szolgáltassanak.

Egy helyi bíróságon dolgozó bíró felmentette az elkövetőket, mivel szerinte:

Az a tény, hogy a szexuális partner az aktus előtt vagy közben nemet mond vagy azt mondja“Nem akarom”, nem minden esetben elegendő jelzés a másik fél felé, hogy nem adja a beleegyezését.

A kutatásban résztvevő túlélők szerint az eljárás rengeteg stresszel jár, ijesztő és megbélyegző a végső döntéstől függetlenül is. Egyikük az mondta: „Arra gondoltam a tárgyalás közben, és ezt mondtam is az ügyvédemnek, hogy ha tudtam volna, hogy ilyen lesz, soha nem tettem volna feljelentést.”

Norvégia

A norvég hatóságok nem teszik meg a megfelelő intézkedéseket, hogy megakadályozzák a szexuális bűncselekményeket, illetve érdemben nem foglalkoznak a következményekkel. A szexuális erőszakkal kapcsolatban sok hidelem és előítélet él a társadalomban, amely megnehezíti a túlélők számára, hogy a rendőrséghez vagy orvoshoz forduljanak. A társadalmi sztereotípiák arra is hatással vannak, hogyan kezeli a büntető igazságszolgáltatás az országban ezeket az eseteket.

A nemi sztereotípiák és a szexuális erőszakkal kapcsolatos tévképzetek jellemzik az igazságszolgáltatásban dolgozók hozzáállását is.

Egy ügyész azt mesélte az Amnestynek:

“Egy csomó diákot érintő ügyem volt – rendes fiatal férfiak, akik valami hülyeséget csináltak. Nem könnyű elítélni egy olyan diákot, aki azért jött a városba, hogy jó iskolába járjon, és aki a bíróság előtt normálisan viselkedik. Részeg volt és kanos, hülyeséget csinált.”

Sok eset el sem jut a rendőrségig, de azok a túlélők, aki mégis feljelentést teszek, hosszú és sokszor elhibázott eljárással néznek szembe.

Az egyikük azt mesélte az Amnestynek:

Majdnem két év telt el a feljelentés és az ügy lezárása között. Sokat kellet várnom.

Az elmúlt évek egyik előremutató lépése – amiről többen is beszámoltak – a rendőrségi meghallgatások magas szakmai színvonala. Az előírások szerint a szexuális bűncselekmények áldozatatait erre speciálisan kiképzett szakemberek hallgatják meg. Emellett az ingyenes jogi tanácsadás és képviselet is fontos előrelépés az áldozatok védelmében.

Svédország

2018-ban Svédország új törvényt fogadott el, amely bűncselekménynek nyilvánítja a nem beleegyezésen alapuló szexuális aktust, illetve bevezették a „gondatlanságból elkövetett szexuális erőszak” fogalmát is.

Bár egyelőre még korai lenne a jogszabályi változások sikerességét értékelni, az kijelenthető, hogy fontos intézkedésről van szó, amely segíthet a svéd társadalomban mélyen gyökerező probléma hatékonyabb kezelésében. De a jogszabályok megváltoztatása önmagában nem lesz elég.

Szükség van az eljárások hiányosságainak orvoslására, elsősorban amiatt, ahogyan a rendőrség kezeli az ilyen ügyeket. A különféle nyomozati irányelvek nem következetes alkalmazása, illeve az orvosszakértői vizsgálatok késedelme két olyan jellemzője a rendszernek, amelyre több szakember is felhívta a figyelmet. Néhány túlélő pedig azt mesélte, hogy elfogadhatatlan késések voltak a feltételezett elkövetők kihallgatása során.

Egyikük ezt mesélte:

Ha az elejétől rendesen csináltak volna mindent, mára már sikerült volna igazságot szolgáltatni. Reménykedtem az igazságban, és végül semmi se lett belőle. Csak egy újabb rendőrségi jelentés.

Egy jogszabály-módosítás nem szünteti meg rögtön a berögzült rossz hozzáállást. Egy nemrégiben készült kutatás szerint 10 emberből közel 1 úgy gondolta, hogy a szexuális erőszakot gyakran maga az áldozat provokálja ki. Egy áldozat ezt mondta: „Még a saját anyám is engem hibáztatott. Azt mondta ‘mindig is próbáltalak megtanítani rá, hogy öltözködj rendesen’”.

A bűncselekmények magas aránya ellenére nagyon kevesek ellen indul eljárás, Svédországban csak az esetek 6%-ban indult nyomozás 2017-ben olyan ügyekben, ahol nagykorúak voltak az érintettek. A kevés eljárás és az elmaradó felelősségrevonás miatt csökken a bizalom az igazságügyi rendszerben.

Mindazonáltal a rendőrség áldozatokkal szembeni magatartása nagyrészt javult az elmúlt évek során, a 2018-as reform pedig előírja a nyomozóknak, hogy tájékoztassák az áldozatot az ingyenes, általuk választott jogi képviselő lehetőségéről.

Az egyik túlélő, akinek a támadóját elítélték, így nyilatkozott:

Ez is a része a gyógyulásnak. Azt érzed: végre! Végre hisznek neked, a rendszer hisz neked… Szerintem egyike vagyok a keveseknek, akiknek igazságot szolgáltattak. Abban reménykedem, az lesz az általános, ahogy velem bántak.

Dánia

Dániában nagyon magas a szexuális erőszak látenciája. Azok a nők, akik mégis feljelentést tesznek, alig reménykedhetnek abban, hogy támadójuk ellen eljárás indul vagy elítélik.

Egy friss kutatás szerint a 24 ezer áldozat közül csak 890 fordult a rendőrséghez. Ebből 535 esetben indítottak eljárást, és csak 94 esetben ítélték el az elkövetőt.

Az Amnesty februári jelentése után a dán miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya támogatja a beleegyezésen alapuló törvénymódosítást, az ellenzéki pártok pedig már be is nyújtottak egy ilyen javaslatot, amelyet várhatóan ezen a héten tárgyal a parlament.

„Miközben nagyon fontos, hogy az észak-európai országok is beleegyzésen alapuló szabályozást fogadjanak el, fontos, hogy az emberek hozzáállása is megváltozzon. Intézményi és társadalmi változásokra együtt van szükség” – mondta Kumi Naidoo.

„A hatóságoknak fel kell venniük a küzdelmet a tévhitekkel és előítéletekkel szemben. Folyamatos szakmai képzésre van szüksége a túlélőkkel foglalkozó szakembereknek, és egészen fiatal kortól kezdve megfelelő szexuális nevelés kell.”

Kristine Holst, egy dán túlélő, akit egy barátja erőszakolt meg, ezt mondta az Amnestynek: „Remélem, hogy az út, amely a megerőszakolásom estéjén kezdődött, hamarosan egy beleegyezésen alapuló törvénnyel ér véget. Amit megtanultam, hogy ha nők együtt és bátran felemelik a hangjukat, a változás nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen.”

Háttér

Az Amnesty International 2018-ban 31 európai ország szabályozását vizsgálta meg, közülük pedig csak nyolc ország definiálta a szexuális erőszakot a beleegyezés hiányára alapozva.

Tavaly Izland és Svédország lett a hetedik és nyolcadik ország Európában, amely módosította a szexuális erőszakra vonatkozó törvényeit. A spanyol kormány 2018-ban bejelentette, hogy módosítja a vonatkozó szabályait, Portugáliában a parlament tárgyal egy javaslatot. Görögországban a kormány megkérdezte az embereket, mi a véleményük a jelenlegi szabályozásról.

Ez a jelentés az Amnesty 2008-as Az ügy lezárva: szexuális erőszak és emberi jogok az észak-európai országokban című jelentésének folytatása, amely Dániában, Norvégiában és Svédországban jelent meg.

blikk