Ha a csakrák az emberi testen belüli energiarendszert jelölik, addig az aura az energiatér, amely minden dolgot körülvesz. Az egészséges ember aurája tojásdad formájú, és mintegy 2,5 – 3 m a kiterjedése.

2015-10-13_065503

A gyógyítóknak, mestereknek jóval nagyobb is lehet. Az aura színéből, méretéből és alakjából az ember általános állapotára következtethetünk. A stressz, az érzelmi feszültségek csökkentik az aura kiterjedését, és fogékonyabbá tesznek a betegségekre.

A színek és erősségük folyamatosan változik, attól függően, hogy életünkben milyen hatások érnek minket. A természettel való gyakori érintkezés tisztítja, kiegyensúlyozza az aurát, ugyanakkor a kristályok, drágakövek és az állatok aurája is jó hatással lehet az emberre.

Az auralátás segítségével feltérképezhetjük betegségeinket, testünk gyenge pontjait, így általa könnyebben meglelhetjük a gyógyuláshoz vezető utat.

Az alábbi módszer segítségével 5 perc alatt elsajátíthatjuk az auralátás módszerét. Vegyünk egy fehér papírt és egy lehetőleg világos helyiségben tegyük a papír elé a kezeinket, a mutatóujjainkat pedig tartsuk egymással szemben.
Képzeljük el, hogy a két ujjunk között van egy pont, koncentráljunk arra, és csak azt szabad nézni. Fontos, hogy ne pillantsunk, ne mozgassunk a szemeinket, csak arra a pontra figyeljünk. Két perc múlva azt fogjuk tapasztalni, hogy a kéz körül el fog indulni egy fény kifelé, ami egyre erősödik. Ha a fényre figyelünk, el fog tűnni, ne pislogjunk, koncentráljunk a pontra.

A kéz körül a fény nőni fog, és rövid gyakorlás után akár 4 cm-es távolságban is láthatjuk a fényt. Ha sikerült a gyakorlat, akkor a kezünkön is kiválaszthatunk egy pontot és arra koncentrálva az aura úgyis előjön. Ha ezzel megvagyunk más emberek esetén is kipróbálhatjuk.

Ajánlott az orrot, vagy a homlokcsakrát választani és a periferikus látásunk használatával, fejlesztésével az aurát is meglátjuk. Miközben ugyanarra a pontra nézünk a periférikus látásunkkal elemezzük a környező dolgokat, azonban álljunk ellen a kísértésnek, hogy máshová nézzünk.

Forrás: Arany gondolatok