Forrás: M1- Minden Tudás | 2015. 05. 08. 14:50:00, Hirn Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának csoportvezetője.
A Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjában fiatal tudósok többek között űrdozimetriai, vagyis sugárzási viszonyok vizsgálatával foglalkoznak.
Hirn Attila, a Kutatóközpont csoportvezetője elmondta, már több mint 4 évtizede folynak űrelektronikai, űrdozimetriai kutatások. A PILLE sugárdózis-mérő egyik példányát a műsorban bemutatva kifejtette, hasonló műszert vitt fel Farkas Bertalan az első magyar-orosz űrrepülés alkalmával a Szaljut-6 űrállomásra, ott végeztek vele méréseket. Egy későbbi változat ebben a pillanatban is üzemel a Nemzetközi Űrállomáson.
Egy másik készüléket kézbe véve elmagyarázta, a világűrben az űrhajósok sugárterhelését mérik vele, van egy detektoregysége, a bemutatott műszer pedig a kiszolgálóegység, egy adatmegjelenítő, amin az űrhajósok a mért dózisadatokat le tudják olvasni az űrállomáson. Egy ilyen műszer is fent van jelenleg a komplexumon – tette hozzá.
Alapvetően az a céljuk, hogy megbecsüljék, mekkora sugárzás éri az űrhajósokat küldetéseik során. Léteznek bizonyos dózishatárok, amiket nem léphetnek át, vagyis nem mindegy, hogy mennyi időt tölthetnek az űrállomás fedélzetén.
Kifejtette, a világűrben a sugárzási tér jóval összetettebb, jóval erősebb, mint a földi körülmények között bárhol elképzelhető, akár egy atomreaktorban vagy egy orvosi besugárzóban. „Viszont például a világűrbe felvitt műszereinket a Földön olyan részecskegyorsítókban teszteljük, illetve mérjük be, amelyek például tumorterápiás célt szolgálnak” – tette hozzá.
A márciusban indult amerikai-orosz űrpáros a szokásos fél év helyett egy évet tölt el a Nemzetközi Űrállomáson. Ezzel a hosszú távú expedíciók, például a Mars-utazás körülményeit szeretnék modellezni.
Ezek már olyan időtartamok, amelyeknél nem elhanyagolható az őket ért sugárzás mennyisége, itt gondolhatunk arra, hogy bizonyos mértékben megnövekedhet a rák kialakulásának kockázata, ezért nagyon fontos, hogy minél pontosabban ismerjük, mekkora sugárzás érte az űrhajósokat – teszi hozzá Hirn Attila.
Zábori Balázs szintén űrkutató, az űrdozimetriai kutatócsoport tagja. Öt éve vesz részt kutatási programokban fizikusként. Legutóbb az Európai Űrügynökség egyetemista diákoknak szóló rakétaprogramjában tevékenykedett. A hallgatók a kozmikus sugárzás vizsgálatára alkalmas kísérletet végeztek.
Egy csőszerű berendezést, Geiger-Müller számlálót tartva kifejti, sugárzás detektáláshoz széles körben használatos. Egyszerű gázzal töltött cső, amiben a beérkező sugárzás töltött részecskéket kelt, a gázzal töltött csőben pedig elektromágneses teret hoznak létre nagy feszültséggel, ami impulzust fog generálni. Ez a legegyszerűbb módja a sugárzásmérésnek – magyarázza.
Zábori Balázs az űrdozimetriai kutatócsoport tagja, űrkutató.
Március végén Svédországban lőtték ki rakétájukat. Néhány grafikont bemutatva Zábori Balázs kifejtette, azokat egy műhold készítette az elmúlt hetekben. A naptevékenység intenzitását ábrázolják különböző szempontból, ami azért érdekes, mert az elmúlt öt év legnagyobb napkitörését éltük át, pont azokban a napokban, amikor a rakétakísérletüket végrehajtották. Vagyis nagyon erős geomágneses vihart tapasztaltunk a Föld térségében, így a sugárzás mérését célzó kísérletük még több részecskét tudott mérni.
A kísérlet tehát sikerült, a fiatal magyar űrkutatók rakétája üzemképesen landolt.
