A húsvét a keresztény egyház egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, egyben a tavasz eljövetelének köszöntése is.
Az egyik legfontosabb keresztény ünnep, amelyen Jézus kereszthalálára, feltámadására emlékezünk. Ezzel minden ember bűnét megváltotta, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek minden évben ugyanarra a napra. Sokáig vita tárgya volt, mikor is legyen ez az ünnep. Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap legyen. Ennek meghatározására nem jelöltek ki egységes módszert, ezért másképp számoltak a nyugati és a keleti egyházakban. A VI. században alakult ki az az eljárás, amelyhez az ortodox egyházakon kívül valamennyi keresztény egyház az óta is tartja magát. Idén április 16-ra és 17-re esik húsvét ünnepe.
Hosszú időszak
Az egyház szertatásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár eleji hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amelyet Jézus negyvennapos böjtjének emlékére tartanak. Ezt kisebb ünnepek követik. A nagyhét a nagyböjt utolsó hete. A virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap, amely Jézus Jeruzsálembe vonulását idézi, ahol a nép ünnepelte. Ilyenkor szokás barkát szentelni, és körmenettel vonulnak a templomba.
Nagyhét szokásai
A nagyhéten belül, a Húsvéti Szent Háromnapon, azaz, nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. Nagycsütörtök Krisztus utolsó vacsoráját, majd elfogatásának és szenvedéseinek a kezdetét idézi. Ezt a napot zöldcsütörtöknek is szokás nevezni, mert a böjt miatt, és a jó termés reményében ilyenkor valami zöldet, például spenótot fogyasztanak a hívők. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, a böjt és a gyász ideje. Ekkor szokás a keresztútjárás, amely során Jézus szenvedéseinek egyes állomásait idézik fel. Ezt a napot a babona szerencsétlennek tartotta, tilos volt mindenféle állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka. Nem gyújtottak tüzet, nem szőttek, fontak. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Arra a napra emlékeztet, amikor Jézus húsvétvasárnap hajnalán, ahogy előre megmondta, feltámadt. Ekkor ért véget a negyvennapos böjt. Tüzet szenteltek, aminek parazsát, hamuját eltették, gyógyításra használták.
Vasárnap, hétfő
Húsvétvasárnap a keresztények a feltámadt Jézust ünneplik. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, amiben kalács, tojás, bárányhús, sonka és bor volt. Ekkor sem volt szabad munkát végezni. Húsvéthétfő a locsolkodás napja, aminek alapja a víz termékenységvarázsló, tisztító erejébe vetett hit. A népszokások szerint ilyenkor a férfiak sorba járták a házakat, és versek, énekek kíséretében locsolták meg a lányokat, asszonyokat. Cserébe a lányok piros tojást adtak a legényeknek, ami a szerelmet, az életet jelképezi.
Az ünnep szimbólumai
A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek ősi jelképe, a kereszténységben a feltámadás szimbóluma lett. A bárány Jézust jelképezi, aki áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. A nyúl, mint húsvéti jelkép, a németeknél terjedt el, az egyik verzió szerint a germán tavaszistennő nyúllá változtatta a madarát. Onnan került hozzánk.
Az ünnepi asztalra ajánljuk
A magyar és az európai keresztény hagyományban a húsvéti ünnepkör során kiemelt jelentősége van az elfogyasztott ételeknek. Jellegzetes húsvéti étel a kalács, a sonka, a bárány és a tojás. Manapság e téren is kevesebben követik a hagyományokat, de bizonyos ételek nem hiányozhatnak az ünnepi asztalról.
Forrás: gyal.hu
Képek: Hirmagazin.eu, kultura, metropolita, proaktivdirekt
