Hejőpapi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 21 kilométerre délre.
Története
A környék már az őskorban is lakott volt. 1261-ben Poph néven említik először. Az egri püspökség birtoka volt, neve is a „pap” szóból ered. A 16. században a törökök többször feldúlták, de csak a mezőkeresztesi csata (1596) után néptelenedett el. A 18. század elején lassan újra benépesült.
Jelentős volt a káposztatermesztés és a cirokseprű-készítés, évente mintegy tízezer cirokseprűt vittek értékesíteni a miskolci piacokra. 1906-ban megépül a vasútvonal Mezőcsát és Nyékládháza között.
A világháborúk sok szenvedést hoztak a falunak, több lakója elesett a fronton, a vasútvonalat és a hidakat felrobbantották, a vasútállomást felgyújtották. 1944 novemberének elején a falut bombatámadás érte, majd elfoglalták a szovjetek. A fejlődés csak 1955 után indult meg újra, ekkor vezették be a villanyt.
Környező települések
Hejőbába (7 km), Hejőszalonta (5 km), Igrici (6 km), a legközelebbi város: Nyékládháza (14 km).
A Hejő-patak menti, körülbelül 1200 lelkes falut nyugatról a Nyékládháza – Mezőcsát közötti közút, keletről pedig ugyanezt a két települést összekötő vasúti szárnyvonal határolja.
Hejőpapi és tágabb területe tulajdonképpen 3 tájegység találkozásánál fekszik, az Észak-Alföldi hordalékkúp-síkság, a Borsodi-Zempléni síkvidék és a Borsodi-Mezőség határán. Mivel Dél-Borsod nagy része a Sajó-Hernád hordalékkúpján fekszik, ezért Hejőpapi közelében is találhatunk kavicsbánya-tavakat, melyek még mindig művelés alatt állnak, főként a közeli autópálya-építések nyersanyag-szükségletének kielégítése végett. A vidék eredeti növénytakaróját ligeterdők, tatárjuharos lösztölgyesek, gyöngyvirágos- és cserestölgyesek alkották, amíg azt a XVIII. század végéig ki nem irtották. Mára csak elszórtan akad egy-két mezővédő erdősáv, a határ nagy része szántó.
Hejőpapi környéke már az őskorban is lakott volt, melyet a régészeti leletek is bizonyítanak. Az eleinte Poph nevű települést 1261-ben egy krónikában említik először, mint az egri püspökség birtokát, azonban ezelőtt is létezett, csak a tatárjárás során nagy valószínűséggel elpusztult. A falu neve elképzelhető, hogy a pap (mint tulajdonos) akkori -i birtokos jelzős ragjából ered. Az 1330-as években Borsod megye népesebb falvai közé tartozott, ami abban is megnyilvánult, hogy a vidéken messze a legmagasabb pápai tizedet fizette, 10-13 garast, szemben más települések 4-8 garasával.
Az 1500-as évek közepén a törökök sorozatosan feldúlták a falut (1544, 1551, 1554, 1562), így a lakosság nagy része elmenekült, de mindig visszatért annyi lakó, hogy a község ne néptelenedjen el teljesen, és gyarapodása újraindulhasson. 1574-ben már 18 portáját írták össze, azonban az évtized végétől számuk újra csökkenni kezdett, ezúttal a földesúri tiszttartók túlkapásai miatt. Az 1596-os mezőkeresztesi török csatagyőzelem után a térség falvainak egy részét felégette a török sereg, köztük Papit is. A teljesen elpusztult falu ezután több mint egy évszázadig nem éledt újjá, azonban földterületeit, legelőit használta a környező falvak lakossága.
Az 1700. évi királyi adomány szerint a községet ónodi nemes katonák kapták meg, akik lassan birtokukba vették a földeket. Ez az évszázad a lassú gyarapodással és a telekelosztási torzsalkodással telt el. A református vallású lakosság a században templomot épített, ami 1965-ben porig égett, de az újjáépítés ezután is megvalósult. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc csak annyiban érintette a települést, hogy a lakosok közül sokan beálltak nemzetőrnek, illetve, hogy az osztrákok rendszeresen megsarcolták a falut.
A XIX. század utolsó harmadában nagyon felfutott a községben a háziipar. 1885-ben 331 fő foglalkozott háziiparral, ezenbelül is főleg seprűkészítéssel. A település lakói évente mintegy 10 ezer cirokseprűt készítettek, melyet a miskolci piacokon értékesítettek. Emellett jelentős volt még a falu káposztatermelése is. A lassan megindult fejlődést az 1906-ban megépített Mezőcsát-Nyékládháza vasútvonal gyorsította fel, mivel jelentősen javultak a Borsodi-Mezőség gabonatermő területének értékesítési és szállítási lehetőségei.
Az első világháborúban 94 helyi lakos vett részt, akik közül 28-an hősi halált haltak. A háború után, 1919-ben román csapatok állomásoztak a településen néhány hónap ideig. A két világháború közti időszakban a gazdasági világválságot lehetne kiemelni, amely a térség gabonatermesztését érzékenyen érintette. A válság után azonban újra fellendült a gazdaság, amit viszont a II. világháború kitörése újra megállított.
1944-ben a német csapatok hátrálásakor a Mezőcsát-Nyékládháza vasútvonal hídjait, átereszeit sorra felrobbantották a németek, Hejőbába vasútállomását pedig felgyújtották. Az év végén, november 5-6-án a települést orosz bombatámadás érte, ami során több találatot kapott a főutca és a mellette található épületek, köztük a református templom is. A németek kivonultak a faluból, azonban a megérkező orosz katonák sokkal több keserűséget okoztak a falunak, mint a német tisztek. Az újrakezdést nagyon megnehezítette a szovjetek ellátása, és önkényes eljárásai. Az igazi fejlődés csak az 1955-ös villamosítás után indult meg. Bővült az iskola, új orvosi rendelő, közösségi ház épült, folyamatosan készült a járdahálózat, kiépült az ivóvízhálózat stb.
A rendszerváltás után az infrastruktúrális beruházások tovább folytatódtak, illetve korszerűsítették és felújították a már meglévőket. Jelenleg pedig a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése folyik.
Jelenleg a legnagyobb esemény a környékbeliek életében falutól délre épülő autópálya, mely mindössze 1 km-re húzódik a község határától, de az M30-as gyorsforgalmi útszakasz is csak néhány kilométerre fog elhaladni mellette, melyek a közeljövőben még hasznot hozhatnak nemcsak Hejőpapinak, de az egész kistérségnek is.
Cím: HejőpapiKossuth u. 57.
Tel: +36 (49) 458 808
E-mail: kopcso@tisser.hu
Web: http://hejopapi.hu
