Történelem
Hajdanvolt…
Hejce már Szent István korában létezett, hiszen 1009-ben már állt az egri érsekség, mely kilenc falut kapott első királyunktól adományba, köztük Hejcét. Nehéz elképzelnünk a történelmi időkben itt élő embereket, mert az oklevelek egy része a viharos évszázadokban elveszett, prédájává lett tatárnak, töröknek. Azt tudjuk, hogy 1261-ben IV. Béla király új alapítólevéllel látta el az egri érsekséget, megerősítve javaiban, így Hejce tulajdonlásában is. Az évszázadok hol építéssel virágoztatták a falut, hol dúlással fenyegették létében. Közben a hejceiek művelték szőlőiket, még akkor is, amikor a XV. században a cseh husziták be-becsaptak a faluba, mígnem megtelepedtek itt, a falu keleti részén. Ez a rész ma is a Csehország nevet viseli, és Hejcén nem ritka a Cseh vagy Vencel családnév sem.
A vallási villongások századaiban sűrűn váltakoztak az egyházi és világi birtokosok, míg gróf Eszterházy Károly egri püspök – a jó hejcei borok kedvelője – a XVIII. század végén a kassai szemináriumtól visszaszerezte a falut és pompás kastélyt épített benne.
A szőlő-és bortermelés s ezzel a falu gazdasága már korábban, az 1600-as években elérte csúcspontját az Oppidum (mezőváros, megerősített hely) státusznak köszönhetően. A mai Mogyorós tető, Mezősök és Gyöngyösök nevű határrészeken az elhagyott kőgarádok a múltnak erről a darabjáról árulkodnak.
Mai emberek
A hejceiek ma jól ismerik falujuk értékeit, igyekeznek megőrizni a múlt nyomait és kitárják kapujaikat a látogatók előtt. Jeles napjaikat, finom étkeiket szívesen megosztják barátaikkal, vendégeikkel. Házukba lépve gyönyörködhetünk a régi idők bútoraiban, dísztárgyaiban és használati eszközeiben. Egy kedves ír vendég „az ezer álom faluja”nevet adta Hejcének, ahol nemcsak a tárgyak és az itt élő emberek őriznek álmokat múltról és jövőről, hanem a nyaranta idelátogató sok-sok művész is. Hollandiából, Németországból, Erdélyből, a Felvidékről, Ukrajnából jönnek a festők, szobrászok, fafaragók, keramikusok, fotósok, hogy Hejce inspiráló légkörében dolgozzanak a Hejcei Műhelyben. Anyagba öntött álmaikat – alkotásaikat – a falura hagyják. A szabadban felállított faszobrok minduntalan megállítják és gyönyörködtetik a sétálót. A Hejcén letelepedett alkotók művészi látásmódjukkal alakítják a falu képét és lelkét.
Hejce közelről
A házak
Hejcén az utcák rendje jól alkalmazkodott a vizek járásához és a terepviszonyokhoz. A Fő utca a patakmederrel párhuzamosan kanyarog, ide futnak le a változatos domborzatú, vízmosásokkal szabdalt falurészeket feltáró zeg-zugos utcácskák. A fésűsen beépült, keskeny házakat az utcafrontra, előkert nélkül, magas lábazatra emelték. Szinte kizárólag ilyen hosszú, kontyolt tetejű, oldaltornácos házak épültek a faluban. Sok közülük huszita jegyeket visel, mint a közeli Gönc híres huszita házai. A kis ablaknyílásokkal megtört hófehér homlokzat puritán, egyetlen dísze a hit erejéről valló kereszt vagy kehely. Az épületeket gyakran pala vagy fémlemez fedi.
A telkeket két részre osztja az udvar és a kert. A kerítésen belesve kerekes kút vonja magára figyelmünket. Az udvarok végét csűrök zárják le, a hajdani gazdálkodás máig megmaradt nyomai.
Hejce példátlan épségben megőrzött településegyüttese ritka érték manapság.
A hidak
Nehéz szavakba foglalni, hogy miért szeretjük a hidakat, de jó érzés átkelni rajtuk mély völgyek, hömpölygő folyók vagy zúgó hegyi patakok felett. Hejce 200 éves barokk hídjai épp ilyen hivogatóak, mégha a kicsiny Szerencs patak medrében ma már csak ritkán csordogál víz, s akár száraz lábbal is átsétálhatunk a túlsó partra. Ezek a szépséges kő ívek éppúgy sugározzák a hidak lelkét, a kapcsolódás élményét, mint a tájat büszkén uraló társaik bárhol a világban.
A fák
Hejcén sétálva körülvesznek minket a fák: eltöltenek finom illatukkal, megnyugtatnak susogásukkal, megörvendeztetnek madárcsicsergéssel. Az öreg juhar-, platán-, nyír-, tölgy- vagy bükkfák mellett fiatal csemeték nevelkednek. A hejceiek évről-évre nemcsak virágerdővel díszítik a falut, hanem több száz fajtahonos facsemetével is gazdagítják. Hejce fáinak hűvösében járva a mesék világában lépdelünk.
Hejcén minden és mindenki mesél: a fák, a szelek, a kövek, az illatok, de legfőképpen az emberek. Csak figyelnünk kell rájuk.
A kastély
A faluba érkezve elsőként a kastély fogja meg tekintetünket, melyet Eszterházy Károly egri püspök építtetett az 1700-as évek végén a neves építész, Fellner Jakab tervei szerint. Gyönyörű parkjával műemléki együttest alkot. Az eredetileg copf épületet később átalakították, de nemes szépségét sikerült megőrizni. Eredeti épségben maradt meg a beépített kápolna barokk mennyezete is. A hajdani egri, majd kassai püspökségi nyaraló ma a római katolikus egyház szeretetotthona. A második háború végén itt talált menedéket a kassai püspök és a papnevelő intézet, amikor menniük kellett Kassáról. Ezidőtájt három évig itt működött a kassai Hittudományi Főiskola is.
A látogatható kastélyban megtekinthetjük egy részét annak a leletanyagnak, amelyet Hejcén és környékén tártak fel a régészek. A többségében neolit-kori s a bükki kultúrához tartozó, 15 ősemberi telep illetve szerszámlelőhely mázsaszám ontotta az obszidián és kovakő szilánkokat, szerszámdarabokat, cseréptöredékeket.
A templomok
A római katolikus templom apránként mutatja meg szépségét. A XVIII. században épített barokk-copf stílusú torony, homlokzat és belső kórusrész nem csökkenti a késő gótika épségben megmaradt alkotásának értékét, e falusi összehasonlításban remekműnek számító ékszer vonzerejét. Sajnáljuk a gótikus ablakokat, melyeket félkörívesre nagyobbítottak, de így is élmény a szép hálóboltozatú hajó és a nagy szentély látványa. Képzeletünk meglódul, amikor megtudjuk, hogy a szentély alatt kripta van, ami nemcsak temetkezési helyül szolgált, hanem minden bizonnyal ide rejtették a templom és a falu kincseit a török portyázások idején. A hagyomány szerint a templomhajó alatt altemplom húzódik. A templom kegytárgyai védett műkincsek.
A 200 éves, kizárólag közadakozásból és közmunkával épült református templomot sűrű lombkoronák takarják el a tekintet elől, tetején nem magasodik torony. A harangtornyot a csöppnyi templomtól néhány lépésre magányosan találjuk.
A falak
Lépten-nyomon kőfalak támasztják a patakok magas partjait és védik a domboldalakat. Aki örömét leli a szépen rakott kőfal látványában, az bőven talál néznivalót.A legszebb mégis a római katolikus templomot óvó, XIV. századi gótikus erődfal, a lőrésekkel, a gyilokjárókkal és a kerek, toronyszerű bástyákkal. Hozzáértők mondják, hogy ehhez hasonló hazánk területén sehol máshol nincs. Hogy mikor épülhetett? Talán a huszita időkben, amikor Kassáról betörve négy éven át sarcolták Hejcét. De a település kiváló ismerői korábbra teszik az építés idejét. Véleményük szerint ilyen masszív erődfal emelését sokkal inkább a tatárdúlás indokolta, melyet megszenvedve határozta el a püspökség és a falu népe az erődítmény megépítését.
A pincék
Amikor alámerülünk Hejce pincéiben, a történelem és az időtlenség érint meg minket. A többszintes, ága-bogas pincék a település egész területét behálózzák, földalatti redszerükkel szinte megkettőzik a falut. A föld mélyében létező hejcei világ a jó borok rejteke és a borivók kedves helye. Sehol másutt nem találjuk olyan zamatosnak a bort, mint amikor egy hűvös pincében, barátainkkal ízlelgetjük a hordók kincsét. Itt nem érezzük az idő múlását, mert semmi sem figyelmeztet rá. Anekdota anekdotát, bor bort követ.
De Hejce pincéi hajdanán mást is őriztek. A hordó formára kivájt, zsupszalmával bélelt vermekben tárolták a hadifontosságú élelmet, hogy a borral együtt innen szállítsák titkos utakon, portyázó törököktől fenyegettetve az egri várba a mohácsi csatát követő időkben. A vár népének ellátása ugyanis az egri püspök gondja volt, mert háborús időben ő volt legfőbb hadúr. Így lehetett a püspökségi tulajdonban lévő Hejce az egri vár egyik hadibázisa.
Turizmus
Aki útra kel a történelemben, a természetben, más tájak népeinek lelkében, annak otthon kell hagynia a szorító időt, a divatos attrakciókra vadászó szenvedélyt, a lehengerlő mindenttudást, a rest megszokást.
Nagy ár ez a megismerésért, a finoman bensőséges hangulatért? Azért az oly ritkán megteremthető összetartozás érzésért, hogy gyerekeinkkel, szeretteinkkel együtt részesei vagyunk egy nagyobb, kedves emberi közösségnek? Nem hinnénk.
Útra fel, tehát! Lepjük meg magunkat, családunkat, kedvesünket! Töltsünk egy hetet Hejcén!
Hejcéről kiindulva megismerhetjük a környék nevezetességeit is.
Cím: HejceFő út 9.
Tel: +36 (46) 387 515
E-mail: hejce@hejce.hu
Web: http://www.hejce.hu/
