A környékről előkerült leletekből, maradványokból arra lehet következtetni, hogy a község és környéke, már az őskorban is lakott volt. Erre engednek következtetni a kő-, réz-, bronz-, és vaskori leletek is. A római birodalom erre a vidékre nem terjedt ki, de minden bizonnyal volt valamilyen kapcsolatuk az ezen a vidéken élő barbár népekkel, mivel számos római kori ezüstpénzt is találtak a környéken. A népvándorlás után a VI. század környékén a hatalmas történelmi Zemplén vármegye területét germán longobárdok foglalták el, majd utánuk a szlávok telepednek le.
Gesztelyt II. Endre királyunk idején említi legelőször egy oklevél, 1219-ben „Gesztel” néven. Ekkor az egri káptalan birtoka. De a település régebbi időkben, II. András korában, vagy még talán még előtte születik meg.
„Zemplén várának jobbágyainak és a szerencsi ispotályos barátok pere 1219-ben, a váradi káptalan előtt: Árnót, az ispotályosoknak Szerencsről való ügyvédője és Salamon, rendi fivér, pörbe fogták Zemplén várának bizonyos jobbágyait úgymint Pétert, Mihályt, Dógost, Csépánt, Vécsét, Tompát, Mocsodányt, Mezőt, és Hiszemet, és a várnépséghez tartozó Csány, Berzék, Pázmány, Gesztely, Vilmány, Tolcsva és Harkány falubelieket az ispotályos pusztának letarolása miatt, becslés szerint kettő híján harminc márka miatt. Kiket Gyula, a kevei ispán, kuriai bíró, elfogatván, Váradra küldött tüzes vassal próbára, Ypolyt nevűt perestoldóval, ahol az előbb megnevezett várjobbágyok és előbb mondott falubéli várnép kitűzték Szent László király napját, hogy adnak az előbb mondott ispotályosoknak tizenegy márkát az egri káptalan előtt, és ugyanők megfizetnek a bírónak, a perestoldónak részét pedig egyesség szerint, az ispotályosok fizetik.”
A Zempléni városokat, jobbágyait nyilvántartó Váradi Regestrum „Keztel”-nek említi. 1268-ban kelt feljegyzésben V. István, még atyja, IV. Béla király idején oda ajándékozza Gesztely földjét /Terra Keztel in Comitatum Zemplén/ Drug /Dorog/ fiának, Sándor, Szabolcsi alispánnak.
Az 1356-ban kelt feljegyzés szerint egyenetlenség támadt Dörögdi Miklós egri püspök, és az egri kanonok között, a Zemplén vármegyei dézsmák miatt. Nagy Lajos királyunk megintvén a püspököt, a per olyan befejezést nyert, hogy a szerencsi járásbeli Al és Fel Gesztely, a kanonok testvérének tulajdonához tartozzon. 1400-ig a Drugeth család birtoka volt.
A Zemplén vármegye közgyűlésén 1409. szeptember 2.-án, amelyet Terebesen tartottak, többen tiltakoztak, hogy a gesztelyi földesurak jogtalanul szednek vámot a gesztelyi Hernád-hídon.
1449-ben Kis-Gesztel néven szerepel, s ekkor Daróczy Anasztázt és Orosz Tamást iktatják be Gesztely egyes részeibe. Ez idő tájt a Gesztelyiek és a Hangácsiak is birtokosok. A mohácsi csatavesztés után Szapolyai János Hasszán basa temesvári béggel szövetkezve végigrabolta a vidéket. A királlyá koronázott Szapolyai János, majd halála után a Ferdinánd király hívei, a Serédyek birtoka. Az 1570-es években Gesztely is a hatalmas tokaji váruradalom része lett.
Az 1585-ös „Zempléni vármegye portáinak összeírásá”-ban mezővárosként említi a községet. 1598-ban a tizenöt éves háború idején a török hódoltsághoz tartozott. Birtokosai: Eödönffy Kristóf, Kéri János özvegye, Horváth Miklós, Homonnay István, Morvay János, Monaky Ferenc és Daróczy András özvegye. /Férje egyébként a Rákócziak vagyonának a megalapítója./
A Rákócziak a XVII. században birtokaik védelmének érdekében hajdúkat telepítenek a Sajó és Hernád mellékén és így létrejönnek a Sajó-Hernád melléki hajdútelepek.
A Hernád-Sajó melléken a hajdúk letelepedését 1608. április 19.-én Szikszón Homonnai Drugeth Bálint engedélyezi.
„Ezen fizetett hadaknak telepítése pediglen, ugymint lovas hadak Hernádnémetiben, Szerencsen, Beöchön, Kesznyétenben, az gyalogság legyen Gesztelyben, ha kivántatik az környülötte való falukon, avagy az hová az közönséges szükség azt kívánja.”
A Rákócziak is elismerték a hajdúk kiváltságait, letelepítették őket, hadi szolgálatot követeltek tőlük. A telepeket hadászatilag fontos helyen, a Hernád-völgy bejáratánál, a Sajó torkolatvidékén, a hegyek alján, az Alföld szélén voltak. A falvakat árokkal és sövénykerítéssel vették körül. A legmagasabb pontokon őrtornyok álltak. Az őrtornyokban, amelyek fatornyok voltak, őrszemek álltak állandó jelleggel, s ha ellenség közeledett harangozással felriasztották a falut és figyelmeztették a távolabbi településeket is. Innen származhat a Harangod neve is. Az 1635-ös országgyűlésen az urak tiltakoztak az újabb hajdú jogon élő települések telepítése ellen, s azt akarták, hogy Gesztely teljes egészében jobbágyfalu legyen. Válaszul a falu, hogy a jobbágysorba való visszasüllyedést elkerüljék egri törökök segítségét, kérték azzal a kikötéssel, hogy semmiféle bántódásuk ne essen. Így a törökök ismét megszállták a hajdútelepeket, de a községek a török „barátságra” ugyancsak ráfizettek, mivel a törökök jócskán megemelték az adójukat. Rövidesen belátták a községek a rossz üzletet kötöttek és szerettek volna a török védelem alól megszabadulniuk, de ezt a törökök megneszelték, és 1637-ben az egész vidéket felperzselte. A pozsonyi országgyűlés 1647-ben közterhek viselésére szólította föl a „makacs községeket”.
„Az rabló török ellen pennával hadakozott” zempléni vicispánnak, Szirmai Péter 1649-ből ránk maradt jegyzőkönyve bizonyságot tesz arról, hogy dúlták, rabolták a törökök Gesztelyt és vidékét. Gyász és siralmas sors jutott e község lakosainak, úgy, mint hajdú, és úgy is, mint jobbágysorban lévő néprétegeinek egyaránt.
1662-ben Hajdúvárosként említi a települést. (oppidum Haydonicale) II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában a gesztelyi hajdúk és jobbágyok is készséggel kivették a részüket. A fejedelem elveszett kiváltságaikra való hivatkozással szólította őket fegyverbe, cserébe elismerte hajdúszabadságukat. A szabadságharc leverése után a kiváltságok ismét megszűntek. A hajdú múlt emléke községünkben még élénken él. Dédapáink még beszéltek a falut körülvevő árokról, és a község déli részén álló egykori őrtoronyról is.
Az 1782-85 között végzett összeírás alapján Gesztely szilárd épületei, közé sorolja a templomot, a kastélyt, a sörházat és egynéhány nemesi udvarházat, amely kőből épültek.
Gesztely 1849. július 28.-án nevezetes ütközet színhelye volt. A német fejedelmi családból származott Leiningen-Westerburg Károly gróf vezetett III. magyar hadtest fényesen verte vissza a Grabbe tábornok orosz csapatait. Az orosz csapatok 47 halottat és 56 sebesült volt, a fedett állásban lévő magyar hadtest mindössze 1 sebesültet szerzett. A „Gesztelyi csata” jelentősége az volt, hogy a hernádmenti dombokon, jól védett állásokban a III. magyar hadtest a csatatér ura maradt. A higgadt Leiningen teljesítette feladatát: biztosította kitartásával a Tiszán való zavartalan átkelést, ezáltal lehetővé tette Görgei számára a felvidéki koncetrációt.
Nyikolaj Vasziljevics Iszákov , cári szárnysedéd:
„Július 28-án reggel kiugrottunk a puha ágyból, sebtében megreggeliztünk, s kivonulunk a Gesztely előtt elnyúló hatalmas, teljesen nyílt mezőre. A lejtőn lépcsőzetesen elhelyezkedő, kertekkel takart falut, egy kis folyó választotta el tőlünk. Egy paraszt, akivel találkoztunk, elmondta, hogy a híd teljesen használhatatlan. Az ellenséges állás a falu fölötti magaslatokon húzódott és a falu félkörben körülvette az előtte elterülő egész térséget. A magyarok olyan jól láttak minket, mintha a tenyerükön lettünk volna, s persze az utolsó emberig megszámlálhattak minket…”
Már a szabadságharc leverése előtt is működött már a Szegénylegények Radikális Ellenzéki Klubja Kazinczy Gábor főszolgabíró vezetésével, de a szabadságharc leverése után is, titokban fejtette ki a tevékenységét. Legtevékenyebb volt a csoportosulás Gesztelyben, ahol kb. 180 fővel működött, s „céljuk a köznépet meggyőzni, Kossuth ügye még nem veszett el…”. A csoport működését az akkori plebános jelentette be Geringernek, Magyarország kormánybiztosánál. Bécs célja egyértelmű volt. Minden tag nevét és tartózkodási helyét meg akarták tudni és felségsértés vádjával eljárást akartak kezdeményezni ellenük. Ezzel azt kívánták elérni, hogy az ilyen és ehhez hasonló társaságok egyszer és mindenkorra megszűnjenek, illetve a magyar forradalom parazsát is szerették volna kioltani a magyar társadalom osztályaiban. 1850. január 7.-én, 24.-én, és 25.-én megkezdődtek Gesztelyben a tanú kihallgatások amelyekre 10 tanút idéztek be, s 8 kérdőpontra kellet mindenek előtt választ adniuk. A nyomozás bebizonyította, hogy valóban működik a községben a Szegénylegény mozgalom, de tagjaikról illetve vezetőikről a tanúk semmiféle konkrétummal nem tudtak szolgálni.
Az I. világháborúban számos gesztelyi harcolt. A fronton elesettek emlékét emléktábla őrzi mindkét templom bejáratánál.
Az „Ócska-temetőben” kőkereszt is emlékeztetett az első világháború szörnyűségre:
„Adj Urunk
Örök nyugodalmat a
Meghalt híveknek és örök
Világosság fényeskedjék nekik.
Árasz kegyes nyugodalmat a
Háborúban elesett hősök árvá-
ira, mélyen súlytott családtag-
jaira add meg nekik béketű-
rést szent akaratodon való meg
nyugvást. Ámen.
1918.
1919. május 23.-án reggel kilenc órakor verőfényes, tiszta reggelen lövések dördültek a Hernád-híd felöl. Véres mészárlás zajlott itt ekkor. 20 postás ezredbeli vöröskatonát és három civilt gyilkoltak itt meg a cseh megszálló katonák, mert állítólagos bűnük az volt, hogy elfogatásukkor egyikük arcon ütött egy tisztet.
Kocsár István, református tanító, szemtanú:
„Úgy 9 óra felé lehetett az idő, szép verőfényes tiszta reggel, mikor egyszer lövések dördültek a híd felöl. A lövés után ember hanyatlott a földre, s a fekete ruhás katonák állnak fegyverrel a kezükben, az elesett ember körül… Onga felől újabb fekete inges katonák tűntek fel 8 embert kísérve, akik között volt katonaruhába öltözött, de volt ruhájától megfosztott is… Mikor arra a helyre értek, ahol már holtan feküdt a négy katona, a fekete ingesek durva módon lelökve, taszítva terelték a négy holttest felé. A leszorított nyolc ember nem csak körül volt véve, de már lövöldözni is kezdtek rájuk, mint körvadászaton a nyulakra, mindaddig, míg mind a nyolcan holtan nem estek össze. Hogy hányan és hány lövést adtak le rájuk nem tudom… Ez volt a második szomorú jelenete a drámának. Pár perccel később fojtatása következett. Feltűnt a harmadik csoport, mely 7 tagból állott, akiket űztek, hajtottak a már kivégzettek felé. Nem volt irgalom, nem volt kegyelem a kezüket feltaró, és életükért esdeklők részére… Annyit tudtunk meg, hogy ezek közül a szerencsétlen fiatal postáskatonák közül valaki az elfogatáskor -állítólag- kezet emelt a vezénylő cseh, mások szerint francia tisztre, aki bosszúból kiadta a parancsot, hogy minden elfogott katonát agyon kell lőni… Ismét újabb lövések dördültek el, s újabb négy áldozat hanyatlott le előbb kivégzett bajtársaik felé… Minden gesztelyi lakos, aki értesült rövid idő alatt a történtekről, megbotránkozott és elítélte a szörnyű kegyetlenséget…”
1944. november 22.-én egy borongós esős napon, csaknem másfél órás ágyúzás és katyusatűzben a szovjet csapatok végső csapást mértek a fasiszta alakulatokra. A harcban elesett katonákat a római katolikus templom kertjében temették el őket, majd később a temetőben helyezték el őket örök nyugalomra. Ekkor semmisült meg a Zmeskál-kúria értékes könyv- és levéltárának jelentős része is mely az értékes „Csokonai-kódex”-et is tartalmazta.
A II. világháború hősi emlékművét a Szabadság téren 1992-ben avatták fel.
Napjainkban már teljes az infrastruktúra, a lakosság létszáma megközelíti a háromezret, akiknek a többsége a mezőgazdaságban, a környező ipari üzemekben, valamint a szolgáltató szektorban dolgozik. Közigazgatásilag hozzá tartozik Újharangod település is.
A község előnyös fekvése, a Hernád folyó közelsége kedvező lehetőségeket kínál mind a nagy történelmi események színhelyéül szolgáló helyek (pl.: Muhi, Szerencs, Tokaj, Sárospatak, Ónod, Diósgyőr, stb.) felkeresésére, valamint vízi túrázásra, sátorozásra, horgászásra, stb.
Látnivalók
Nagyboldogasszony-plébániatemplom:
A templomot csicseri Orosz Zsigmondé, született Borovetczky Mária építtette saját költségén. A korabeli elbeszélések szerint a község egykori földesura, ki ádáz csínytevéseiről vált híressé nem csak itt a Harangod-völgyében, feleségét Mária asszonyt macskával együtt zsákba dugta és így kezdte verni a nyávogó jószágot. Ekkor fogadta meg, hogy amennyiben élve kiszabadul, Isten dicsőségére templomot építet majd. Férje halála után 1802-ben épült fel a templom, késő barokk stílusban, amelyet gazdagon felszereltetett és alapítványt is létesített a fenntartására.
A II. világháborúban a gránátok teljesen megsemmisítették a templom tornyát, ezért le kellett bontani, és csupán egy kis toronysisakkal látták el. Mai toronysisak, amely pár centiméterrel kisebb, mint az eredeti, az 1985-ös évben készült el. Az 1970-es évek közepétől a templombelső teljes átalakításon ment keresztül és lassan, számos átalakítással nyerte el mai arculatát.
Megerősítették többek között a templom alapjait, kicserélődtek a padok, ajtók, ablakok, megújult a templom tetőszerkezete, s új liturgikus berendezés került a templomba. Megszüntették a szószéket, a falakat pedig egyszínűre festették.
A millennium évére készült el a templombelső figurális festése, amelyre sikerült felkérni Patay László „templomfestő” festőművészt. Részben új seccók kerültek a templomba de, sikerült megmenteni a régi, a templommal egykorú freskót és seccó töredékeket is, így ma újra eredeti pompájában díszíti templomunkat.
Látható seccók: Szentháromság (200 éves freskó), Utolsó vacsora, A négy evangélista (Szent Máté, Szent Márk, Szent János, Szent Lukács), Jézus születése, Szent István, Szent Cecília, Krisztus feltámadása, Keresztút, A golgota kép (a régi kápolnából), Borovetczky Mária felajánlása/
Látogathatóság: Előzetes bejelentkezés alapján:
Dr. Szabó György
c. kanonok; plébános
Római Katolikus Plébániahivatal:
Petőfi u. 36. Tel.: +36-46/450-105
Református templom:
A legenda szerint egy négyzet alakú kis templom alapjaira épült fel a mai református templom, amelyet az idő folyamán többször is átépítettek. A templom mellé 1774-be fatornyot építettek. Templom első nagy bővítése 1924-25 között történt. Az építéshez szükséges pénzt a tokaji sóházból a miskolci sóházba való sófuvarozással teremtették elő a hívek. Az új falak alapjainak ásása során találtak rá állítólag a mártírhalált halt egykori reformátusok csontjaikra. 1830-ra a templom mellé épített fatorony siralmas állapotba került, így lebontották. Az új, 35 méter magas kőtorony építése 1847-ben kezdődött, amelyet 1852-re tudták csak befejezni.
A templom második nagy bővítése1900-ben történt. Ekkor nyerte el a templom mai arculatát. A 444 ülőhelyes templomot később többször felújították, legutoljára 1998-ban újult meg teljesen, három oldalon karzattal, vakolt mennyezettel, nyugat felé félkörös záródással. Az eklektikus – vagy neogótikus – stílusjegyeket magán viselő épület kelet – nyugati tájolású.
A templom Mózes-széke 1734-ben készült, Tekintetes és Nemzetes Sisári Sisáry Gábor és neje Szemere Zsófia ajándéka. Orgonáját 1900-ben Angster József készítette, kinek ez volt az utolsó munkája. A fehérmárványból készült Úrasztalát, az I. világháborúból haza nem tért Csorba Balázs, Kőrössy Lajos, Orosz Árpád és Szigeti István emlékére állították a szeretett szüleik…
Látogathatóság: Előzetes bejelentkezés alapján:
Molnár Ferenc
Református lelkész
Református Lelkészi Hivatal:
Petőfi u. 49.
Tel.:+36-46/450-276
Puky-Kúria:
A gesztelyiek köztudatában csak „kastély”-nak nevezett épület voltaképpen nem más, mint egy szép nemesi tornácos udvarház, amely a XVI-XVII. század környékén épült. A parasztbarokk stílusban épült házban, melyet az akkori földesúr építtetett a kor számos jeles személye vendégeskedett. Többek között Kazinczy Ferenc, a „magyar Orpheus” Lavotta János, és az 1800 – 01 között itt talált otthonra Csokonai Vitéz Mihály is. Bizáki Puki István egykori „tusculanum” -a, mint ahogy azt ő nevezte, ma az Idősek Napközi Otthonának ad otthont -egy része- az L alakú épület hátsó szárnya viszont kihasználatlan, felújításra szorul. 1952-ben az épületet államosították. Működött benne például egy időben Tsz iroda, Pártház, magtár, az utca frontján a Pecás Presszó (melyet később az iskola közelsége miatt zártak be), valamint magánlakás is volt kialakítva, az egykori 11 helységgel rendelkező épületben. A kastélyhoz tartozott még többek között a „kis-kastély”, ahol az úrfik nevelkedtek. Az 5 helységből álló épület már a XX. században építették és az 1980-as években bontotta le az akkori tanács. Helyén ma az új iskola épülete található. Az uradalmi épülethez tartozott még a „négyes-ház”, mely az egykori cselédek lakrésze volt. A négy különálló lakrésszel rendelkező épület a nagykastéllyal szemben, a Petőfi Sándor utca Hernád felöli oldalán volt. Lebontásáról az önkormányzat döntött az ezredforduló éveiben, helyére ma „lakópark” épül. A Puki István egykori háza falán emléktáblát helyezett el 1994. április 29-én a Magyar Irodalomtörténeti Társaság BAZ megyei tagozata és a községi önkormányzat, Csokonai Vitéz Mihály itt tartózkodása emlékére.
Látogathatóság: Nem látogatható.
Idősek Klubja:
Petőfi u. 44.
Tel.: +36-46/450-711
Majzler-féle Kastély:
A legenda szerint valamikor a csicseri Oroszok kastélya emeletes volt itt Gesztelyben. Az apjuk halála után két testvér örökölte, akik a jusson sehogyan sem tudtak megosztozkodni. Erre az egyik testvér gondolt egyet és kettévágta a családi jusst, azaz a kastélyról lebontotta az emeletet. Innét híresült el az a mondás is, hogy:
„Úgy osztozkodnak, mint a gesztelyi kastélyon.”
A lebontott épület köveiből épült fel a ma is látható kastély, amely szintén inkább csupán egy vidéki kúria. Az 1900-as években Majzler László gesztelyi földbirtokos családjáé volt, majd a II. világháború környékén eladta Rácz Istvánnak, kinek a leszármazottjai ma is itt élnek. Arról, hogy Majzler László miként is lett tulajdonosa az épületnek, nincs konkrét feljegyzés, valószínűleg megvásárolta. A „kastély”-hoz egyébként hatalmas földterület tartozott, amelynek portája a Petőfi utcától a Kossuth utcáig terjedt.
Látogathatóság: nem látogatható.
csicseri Orosz- (vagy Hegedűs) kastély:
Az egykoron szebb napokat látott épület valamikor a csicseri Orosz család tulajdona volt, majd 1922-ben eladták a petrahai Hegedűs családnak, akik leszármazottjaik 1980-as évekig éltek itt. A megyaszói part lábánál elhelyezkedő épületből csodás kilátás nyillik a községre. A több mint 300 éves épület, hasonló felépítésű, mint a Majzler-féle kastély, mivel annak idején ennek a kastélynak bontották le az emeleti részét. Jellegzetessége, hogy az épület mögött található egy pince, amely a legenda szerint állítólag nem más, mint egy alagút rendszer egyik bejárata. Tamáska Endre bácsi elmesélése szerint, nagyapja még többször járt a pince-redszerben, amelynek több ága is létezett. Nagyapja falaztatta be a 20-as években az alagút „nagyterem” előtti részét, mivel több részen is beszakadozott, így életveszélyessé vált a járat.
Látogathatóság: Nem látogatható
A malom:
A kétszintes épület a Kis-Gesztelyi Hernád Híd lábánál a Hernád folyó bal partján található. Az egykori gőzmalom valamikor a XIX. században épült. A II. világháború idején a malom gőzgépét háborús célokra leszerelték és elvitték. Az államosítás után a gesztelyi tanács kezébe került, amelyet magtárként hasznosítottak. Az épület északi részén lévő kis épületszárny „darálóként” üzemelt, nyugati oldalán álló épületrészt később lebontották. Az 1990-as évek végén az önkormányzat eladta Hompoth Imre gesztelyi vállalkozónak, aki pályázatok segítséggel felújította az épületet.
Látogathatóság: Nem látogatható.
1919-es – emlékmű:
Az 1919. május 23-án 20 postás ezredbeli vöröskatona és 3 civil brutális lemészárlásának állít emléket. Az itt kivégzett „mártírokat” a gesztelyi temetőben helyezték örök nyugalomra, és 1959-ben állítottak neki síremléket a miskolci postások. Az emlékművet tíz évvel később, 1969-ben emelték a szomorú tragédia színhelyén.
1848-as – emlékmű:
A magyar szabadságharc 100. évfordulójára emelt kis emlékművet gesztelyi mesteremberek készítették. Emléket állít a magyar szabadságharc Gesztely határában vívott utolsó magyar győzelmének, ahol Leiningen-Westerburg Károly súlyos csapást mért Grabbe tábornok orosz seregére. Az emlékmű a Községháza előtti parkban található, melyre az önkormányzat az 1990-es évek végén az 1956-as forradalom emlékét itt örökítette meg.
Turul – emlékmű:
Ekker Róbert szobrászművész alkotását 1990. május 31-én leplezte le Bárdos Balázs, a miniszterelnöki hivatal államtitkára. A szobor, mint a magyar nép történelmének és reményének szimbóluma a II. világháború helyi áldozatainak tiszteletére állít emléket, kik a fronton, a koncentrációs táborokban, vagy a háborút követő munkatáborokban vesztették életüket. Az emlékmű a Polgármesteri Hivatal előtt, a Szabadság téren található.
Lélekharang:
A magyar millennium évében, 2000. augusztus 19-én felszentelt harangláb Hompoth Imre helyi vállalkozó adománya. A temető bejáratánál található lélekharang sajnos sok-sok gesztelyit búcsúztatott már a községtől, amely egyébként több szempontból is különleges. A faanyaga, mely vörösfenyő Erdélyből származik, maga a harang pedig alumínium ötvözet, amelyet a Formabontó Stúdióban készült, és az első volt Magyarországon.
Cím: GesztelySzabadság tér 2.
Tel: +36 (46) 450 111
E-mail: [email protected]
Web: http://gesztely.extra.hu/
