Exkluzív bejárást kaptunk a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. szakembereitől az ország egyik legjelentősebb épületének újjászületett tereiben.
A több mint háromórás séta minden percére jutott izgalom: mind a jelenkori építőipari megoldások, mind a projektnek köszönhetően felszínre kerülő múltbeli értékek tekintetében.
Exkluzív bejárást kaptunk a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. szakembereitől az ország egyik legjelentősebb épületének újjászületett tereiben. A több mint háromórás séta minden percére jutott izgalom: mind a jelenkori építőipari megoldások, mind a projektnek köszönhetően felszínre kerülő múltbeli értékek tekintetében.
Az 1880-as éveket megidéző fényvilág, újraéledt, gazdagon díszített terek, eredeti hangzás, modern, a mai kornak megfelelő gépészeti, elektromos berendezésekkel – márciusban nyílt meg újra a Magyar Állami Operaház teljes rekonstrukción átesett műemlék épülete. Ennek teljes kivitelezését a WEST HUNGÁRIA BAU Kft., az Épkar Zrt. és a Laki Épületszobrász Zrt. konzorciuma valósította meg, Zoboki Gábor Kossuth- és Ybl-díjas építész tervei alapján.
Az Andrássy úti Ybl-palotán A West Hungária Bau Kft. főépítésvezetője, Sutka Péter és építésvezetője, Gerő Péter kalauzolt minket végig. Sétánk során számos kulisszatitkot árultak el a hosszú évekig tartó, sokrétű, összehangolt munkáról és magáról az Operaház történetéről.
Kiválóan tudták hasznosítani a közel 140 éves padló- és légfűtés rendszereit
„A WHB számára 2017-ben indult megbízás még csak az üzemi területek kifestéséről és elektromos fejlesztési munkákról szólt. Ez gyakorlatilag teljes rekonstrukcióvá bővült ki és 2022. március 10-re elkészült, mind műemlék, mind funkció, mind pedig színháztechnikai berendezések tekintetében.” – foglalta össze röviden a mintegy öt évig tartó küldetést a konzorciumi munkát irányító főépítésvezető.
Az épületen belül nem voltak élesen szétosztva a munkaterületek, a konzorcium tagjai szervesen együtt dolgoztak a felújítás során. Az egyik legfőbb feladat a projektben a teljes gépészet és elektromos hálózat modernizálása, a világítótestek korszerűsítése volt.
A lehető legmodernebb elektromos és gépészeti elemeket kapta az épület, mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb területen és helyen bontották meg a falakat, mennyezetet, padlót. Gerő Péter építésvezető a munkálatok izgalmaiba is beavatott minket:
„A kivitelező csapatot is meglepte, hogy számos búvóteret, ácsolt, bádogozott légaknát találtunk a padló alatt. Tudni kell, hogy az Operaházban az 1884-es átadáskor már padló- és légfűtés volt. Ezeket a rendszereket kiválóan lehetett hasznosítani száraz felszálló tűzivíz és elektromos vezetékek elhelyezésére. Persze voltak területek, amiket be kellett áldozni a munkálatokhoz, de ezeket a bontott részeket olyan precizitással állították helyre a szakemberek, hogy a nyomai sem láthatók.”
Sutka Péter főépítésvezető azt is hozzáfűzte:
„Tulajdonképpen a négy-ötszörösére kellett bővíteni a teljes elektromos hálózatot – mind kiterjedtségében, mind kapacitásában. A 40 évvel ezelőtt behúzott vezetékek ugyanis az azóta jelentősen szigorodó szabványok, illetve megnövekedett elektromos igények miatt alkalmatlanok voltak ugyanarra a funkcióra.”
A fények a teljes épületben a gázlámpák korát idézik
„Az épület 1884-es megnyitásakor gázvilágítás biztosította az épületben az éjszakai megvilágítást, ennek hangulatát kívántuk a rekonstrukció során a mai világítástechnikai eszközökkel visszaidézni, a mai kornak megfelelő megvilágítást biztosítva az épület belső tereiben. A látványos és számos kihívással teli feladatot a WHB Csoport elektromos kivitelezője, a WHB Elektro Kft. hajtotta végre.” – emelte ki Sutka Péter főépítésvezető.
De nemcsak az elektromos hálózat, hanem a belső terek világítása is megújult. Valamennyi lámpatest falikarját az eredetihez hű, újonnan készített karokra cserélték. Ehhez természetesen előzetes kutatómunkára volt szükség – mondja Gerő Péter.
„Egyes források szerint 1896-ra már a teljes házba elektromos áramot szereltek be. A lámpatestekbe már akkor kábelt húztak, de a lámpák alját meghagyták, még az elzárócsapot is megtaláltuk bennük. Az Operaház világítógáz-készülékeit annak idején Zellerin Mátyás készítette, akinek eredeti terveit megtaláltuk a Kiscelli Múzeumban. Ezek alapján gyártattuk újra rézből a több száz kart a csillárokon. Teljesen egyedi darabokról beszélünk, a legtöbb fajtából annyi készült, amennyi itt látható az Operaházban.”
Új, kétszintes csillárokat kapott a főlépcsőház a földszinti terek jobb bevilágítása érdekében, de teljesen felújítva, visszanyerte eredeti formáját a nézőtér nagycsillárja is, amelyen Gerő Péter építésvezető elmondása szerint összesen 780 fényforrás van: 480 külső és 300 belső. Az elektromos karokat felfelé fordították, hogy a nézőtérről jobban látni lehessen a gyönyörűen díszített mennyezetet.
Az auditórium korábbi nagycsillárját az 1910-es szecessziós felújítás során különleges rézlevelek díszítették. Ezek most új életre keltek: a Cukrászda mennyezetére készült egyedi világítótesteket díszítették fel vele. Az ötlet és a megvalósítás Magyar Éva ötvösművész, fémrestaurátor érdeme.
Az eredeti Feszty-műalkotások is előbukkantak a restaurálás során
Talán a legkényesebb és egyben a legszebb feladat az Operaház műemléki tereinek felújítása volt. A munkálatok vezetését Gerő Péter építésvezetőre bízta a WHB, aki szakmáját tekintve restaurátor.
„Az épületben a neoreneszánsz figurális festések mindenhol tempera szekkó módszerrel készültek. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy a száraz vakolatra viszik fel a mintát, így sérülékenyebbek is, mint a freskók, amelyben nedves vakolatra festenek. A figurális részeket restaurátori módszerekkel javítottuk: tisztítottuk, konzerváltuk, retusáltuk. A hátterek viszont szinte mindenhol besárgultak, javítani kellett. Mielőtt nekiláttunk a munkának, falkutatást végeztünk és igyekeztünk az eredeti, törtfehér színnel megfesteni ezeket. A díszítőfestők hónapokig dolgoztak rajta, de megérte, mert gyönyörűek lettek.”
Teljesen szubjektív, de szerintünk a főlépcsőház és a nézőtér után az első emeleti nézőtéri büfé, vagyis a Feszty-bár talán a leginkább szemet gyönyörködtető látvány. Itt az építésvezetővel hosszasan időztünk. Azon túl, hogy a hely térelosztása is változott, a padlót két méter mélyen megbontották, hogy az alatta lévő előcsarnok mai igényeknek megfelelő elektromosságát, gépészetét be tudják vezetni.
Az aranyozott mennyezeten Vastagh György festményei tárulnak elénk Dionüszoszról, a bor és a mámor istenéről. A falon az övpárkányig stucco lustro technikával készült márvány kváder imitáció, attól felfelé pedig neoreneszánsz díszítőfestett frízek láthatóak.
„A termet Feszty Árpád kilenc monumentális műalkotása ékesítette, azonban – ezt talán kevesen tudják – 1899-ben valószínűleg egy héjazatcsere miatt beázott az épület és 5 festmény megsérült. Az Operaház vezetése akkor felkérte Fesztyt, hogy fesse újra, de mivel nem vállalta, ezért a Képzőművészeti Egyetem akkori tanára Ujváry Ignác 1899 és 1904 között készítette el az eredeti témákkal azonos új festményeket. Ezek láthatók ma is a büfé oldalfalain. A munkák során azonban igazolást nyert – korábbi írásos dokumentációkat nem találtak erről, bár az 5 festményből 4-et levettek az 1984-es felújításkor – hogy az Ujváry képek alatt rejtőznek az eredeti Feszty-műalkotások. Ezeket tisztították, konzerválták és retusálták a felújítás során – a hiányzó részeket nem egészítették ki -, majd visszatakarták az Ujváry olajfestményekkel” – árulta el a festmények történetét Gerő Péter.
A tölgyfaburkolathoz csúcsminőségű kárpit dukál
A dohányzófolyosók tölgyfaburkolatait felújították, a falakat borító kék-arany kárpitot pedig teljesen kicserélték.
„Ez hernyóselyem kárpit, amelyben egy centiméteren belül 120 selyemszál van. Külön megrendelésre, ide gyártotta Olaszországban a Spienelli család cége, amely az 1600-as évek óta készít textileket, ma 17 gyáruk van. A csúcsminőségű kárpit a korábbi mintázatot követi és pazar hatást nyújt a tölgyfaburkolat kombinációjával.”
Az idők során befalazott, erkélyre nyíló kijáratokat újra megnyitották, az ajtókat az eredeti mintájára gyártották újra, így most ismét három helyen lehet kilépni a teraszra.
Az épületben egyebek mellett teljes burkolatfelújításon és kárpitcserén esett át a Vörös Szalon, valamint korszerűsítették az elektromos hálózatot és a gépészetet.
A nézőtéren az Operaház eredeti hangzásvilágát állították vissza
Az auditórium átváltozásában talán a legfontosabb, hogy a korábban kibővített nézőtéri zsöllyét visszaállították az épület 1884-es megnyitásakor kialakított méretére. A nézőtér befogadóképessége a korábbi 1200 főről 1000 főre csökkent, a székek kényelmesebbek lettek.
Az széksorokat megszakító közlekedők a széksorok két végére kerültek ki, mely megnyitotta a lehetőséget az íves falak akusztikai fejlesztése előtt. A páholyok férőhelyeit hatról négy főre mérsékelték, a deszka oldalfalakat pedig nádszövetre cserélték a hang átjárhatósága érdekében. A textilek anyagösszetételét is megváltoztatták a jobb hangzás érdekében.
Az első nagyobb rekonstrukció során kialakított, acélszerkezetű nyomóteret akusztikailag sokkal kedvezőbb faszerkezetre cserélték és a zenekari árkot az épület megnyitásakor kialakított, audutórium felé eredeti méretére állították vissza, megtartva a Medgyaszay korabeli bővítést a színpad alatt is. A változtatások együttesen javítják a nézőtér akusztikai élményét. Mindezzel egyidőben Európa legmodernebb színpadát építették ki. A nézőtéren minden világítási funkció vezérelt és szabályozható.
Visszanyerte a közönség a negyedik emeleti teraszt
Sutka Péter főépítésvezető kiemelte, hogy gépészeti téren fontos eleme volt a vállalásnak az Opera szellőző- és tűzvédelmi rendszerének felújítása, bár már Ybl Miklós idejében is a legkorszerűbbnek számító berendezéseket építették be.
„Az épületben már az 1884-es megnyitásakor falazott kürtők és légaknák alkotta szellőzőrendszer működött, mely a mostani felújítás során 21 darab légkezelővel egészült ki. A vasfüggönyök és színpadi locsoló hálózat alkotta tűzivíz rendszer korszerűsítése során az épületben sprinkler – rendszert építettek ki, valamint a két kupolába bekerült két nagyfordulatú ventilátor, amivel tűz esetén ki lehet szívni a füstöt az auditórium és a színpad területéről. 1884-ben már volt a színpad előtt két vasfüggöny, ami egy tűzszakasz határt is jelentett. Egyes feltételezések szerint ennek szükségességére a bécsi Ringtheaterben 1881-ben kitört tűz esete hívta fel az építész Ybl figyelmét, pedig az eredeti tervekben nem szerepelt. A vasfüggönyt és a színpadot tűz esetén négy esővíztartály hivatott hűteni, ezek mellé bekerült még a pincébe két darab 200 literes tározó.”
Sutka Pétertől azt is megtudtuk, hogy a homlokzati felújítást és a kőtisztítási munkákat a Laki Épületszobrász Zrt. alvállalkozójaként a Kőművészet Kft. végezte, ezekhez az állványozást a WHB biztosította. A teljeskörű rekonstrukció során a teraszokat is felújították, a negyedik emeletit pedig hosszú idő után a nézőközönség is használhatja az előadások szüneteiben. A burkolatot rejtett vízelvezetéssel építették ki, a fugák között a víz lejut a szigetelésre, majd a 2-3 méterenként elhelyezett összefolyók elvezetik. Itt a burkolást a WHB-Épkar konzorciuma által megbízott Papp Lajos Kőfaragó Kőszobrász Műhely Kft. valósította meg.
A negyedik emeleti terasz szintjén, az Operaház felső párkányán található az európai zenetörténet 16 kiemelkedő mesterének szobra, amelyek most egyesével díszkivilágítást kaptak az udvarról.
A zsöllyeszint már akadálymentesen is megközelíthető
A korábbi menekülőlépcsők helyén két akadálymentesített lépcsőházat hoztak létre, középen lifttel. A felújítás után a zsöllyeszintet is úgy alakították ki, hogy a Dalszínház utca felől akadálymentesen lehet bejutni rámpákon illetve felvonóval. 3 páholyt is akadálymentesítettek – kibővítették az ajtaját, hogy kerekesszékkel be lehessen férni. A felújítás során új vizesblokkok is épültek – kialakításuknál szintén szempont volt az alapanyagok minősége és az esztétikum.
Több próbateremmel gazdagodtak a művészek
Az üzemi területek átalakításakor leginkább a gyakorlati aspektust kell figyelembe venni – ezek előtt a főépítésvezető építészmérnök is fejet hajt. Talán leginkább itt érvényesül az Operaház, mint Megrendelő egyik, gyakran hangoztatott elvárása, mely szerint működő házat kérnek, nem egy múzeumot.
„Mivel az üzemi területek nem minősülnek műemléknek, itt a legfőbb szempont a megrendelő igényei szerint a praktikusság és a napi működésnek megfelelő kialakítás volt. A művészeti titkárságon tágas, üvegfallal elválasztott tereket hoztak létre. A kivitelezők ugyanakkor igyekeztek az épület eredeti szépségét és reprezentációs funkcióját is kiemelni, de sikerült megvalósítani a kettő kombinációját, a fűtésrendszer komplett felújításával együtt.”
Az alagsorból kiköltözött asztalosműhelyek helyén zenekari öltözőt alakítottak ki. A negyedik és ötödik emeleten, a korábbi díszletépítő műhelyek helyén (miután ezeket az Eiffel Műhelyházba költöztették) próbatermeket alakítottak ki: az ötödik emeleti festőműhely helyén kialakított Házi Színpad a jövőben operapróbáknak biztosít megfelelő helyszínt, a negyedik emeleten pedig egy megközelítőleg 340 négyzetméteres balett próbaterem került kialakításra. A harmadik emeleten a meglévő balett próbatermek teljes körű felújítását végezték el.
„Építészeti munkák tekintetében megvalósult még a tetőhéjazat komplett cseréje, a fedélszéket is statikailag is megerősítettük. A tetőn a teljes bádogozást felújítottuk, illetve ahol kellett, cseréltük. Nagy feladat volt még a 80-as években felhelyezett azbeszt tető eltávolítása, ennek helyre kiváló minőségű, Spanyolországban gyártott terméskőpala került.” – foglalta össze az épület tetején végzett munkálatokat Sutka Péter. A főépítésvezető büszke arra, hogy az ország egyik legnagyobb stadionépítése után részt vehetett az ország legkiemelkedőbb műemléképületének teljes körű rekonstrukciójában.
Gerő Péter megtiszteltetésnek érzi, hogy rábízták a műemléki felújításának vezetését, amely egy életre szóló megbízatás volt számára.
Az Ybl-palota újjászületéséről persze még rengeteg oldalt lehetne írni. Mi most azokat a területeket igyekeztünk bemutatni, amelyeken interjúalanyaink a legtöbbet dolgoztak.
magyarepitok