Tupcsia Dávid tizennyolc évesen lett rákos. De megfogadta: bebizonyítja, hogy igazi férfi, felveszi a harcot a gyilkos kórral, ehhez pedig a sportot és a művészetet hívta segítségül. Ma boldog nős ember, családalapításra készül.
Mint minden gyerek, Tupcsia Dávid is álmokkal és reményekkel telve töltötte gyermekéveit. Édesanyja szerint boldog, életre való, nagy mozgásigényű fiúcska volt. Tizenhét éves korában azonban betegeskedni kezdett. Orvostól orvosig jártak, hónapokig vizsgálták, hogy megtudják végre, mi a baja.
– Az eredményekre vártunk a kórház folyosóján, de ami történt, arra nem számítottam – meséli Tipold Mónika.
– A váróterembe odakiabálva, mindenki előtt közölték: kedves anyuka, az ön fia rákos!
Meghűlt bennem a vér, hirtelen azt hittem, ez valami vicc, azután pánik lett úrrá rajtam. Közölték, hogy Dávidnak limfómája, azaz nyirokrákja van, és a daganatokat azonnal el kell távolítani. Két hétre rá már meg is műtötték.
Dávid is padlót fogott a hírtől.
– Felfoghatatlan volt. Mindig is úgy gondoltam, velem ilyesmi nem történhet. 18 éves voltam, és ahelyett, hogy bulizni jártam volna, hónapokig vártam rettegve, rosszindulatú-e a betegségem, utána pedig a műtét, a kezelések, a fájdalmak…
– Nekem a fiam ereje és élni akarása adott erőt! – veszi vissza a szót az anyuka.
– Nagyon magam alatt voltam, rettegtem, hogy elveszíthetem, de éreztem, hogy támogatnom kell, és ahhoz erősnek kell lennem.
Dávid lefogyott, betegesen sovány lett, megalázónak érezte az állapotát. Nem tudta, lesz-e holnap, van-e értelme egyáltalán bárminek is…
– Titkoltam a betegségem, nem akartam, hogy sajnáljanak. Az osztálytársaim kinevettek, gúnyoltak a kinézetem miatt, ezért befelé fordultam. Ekkor került a kezembe a Biblia…
Naponta olvasgattam, és ez kirántott a mélyből. Elhatároztam, hogy megmutatom: igazi férfi vagyok, aki bátran felveszi a küzdelmet!
Ebben két segítsége volt az édesanyja és a Szentíráson kívül: a sport és a művészet. Olyan sportot választott, amihez nem kell eszköz, ami bárhol gyakorolható, akár egy játszótéren is: a street workoutot, vagyis teljes test edzést, ami azt jelenti, hogy csak a saját súlyát használja. Lankadatlan kitartása és erőfeszítése meghozta a várt sikert: megerősödött testben és lélekben egyaránt.
Közben felébredt benne a művész is: faldekorációkat, falfestményeket készít, Hajóson kiállítása is volt már. Arról ábrándozik, hogy minél több embernek örömet szerez az alkotásaival, és egyszer a megélhetését is ez biztosítja majd.
Addig is a kalocsai piacon dolgozik. Megnősült, fodrász felesége gyermekfelügyeletet vállal és takarít is. Nincs túl sok jövedelmük, deközben Dávid édesanyja is megtalálta a boldogságot, nemrég férjhez ment és rájuk hagyta kalocsai házát. Igaz, jó lenne felújítani, de a fiatalok most már egymás kezét fogva néznek szembe a kihívásokkal. Szeretnének családot alapítani, egyről a kettőre jutni.
Dávidnak még mindig vigyáznia kell magára, az immunrendszere érzékenyebb, a sportban is csak óvatosan haladhat, lépésről lépésre. De úgy érzi: sikerült megmutatnia, hogy igazi férfi!
Forrás: Ripost
