Menj le a közértbe, majd kérj Ica nénitől egy kiló kenyeret – olvasott hasonlókat az asztalon hagyott cédulán a nyári szünetben minden bizonnyal több gyerek is. Jobb volt régen közértbe járni, mint most a nagy szupermarketekbe?
Miért szerettük mi a közérteket?
„A közért az élelmiszer-kiskereskedelmi üzleteket jelölő mozaikszó. Ma már nem márkanév, a privatizáció óta nem kötődik egyik kereskedelmi vállalkozáshoz sem… A Közért (későbbi nevén Közért Vállalat, eredeti hivatalos nevén Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.) 1948. május 15-én alapított magyarországi élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, amely a rendszerváltásig működött.” – írja a Wikipédia a közértekről, amik sokkal többet jelentettek nekünk, mint egy vállalat. Mondjuk régen sok olyan cég, márka volt, amihez érzelmileg nagyon kötődtünk, például a Márka üdítő, vagy éppen a Hajdu mosógép, amiknek történetéről a szavakra kattintva olvashatsz. A közértek a helyi közösségek alapvető részét képezték annak idején, gyakorlatilag helyi kis boltok voltak, ahol mindenki ismert mindenkit, az eladó a vevőket, a vevő az eladókat, és a vevők is egymást. A közértbe jó szívvel le lehetett engedni a gyereket, nem kellett félteni, a többiek ügyeltek rá, az eladó pedig később is elfogadta a pénzt. A közértek jellemzően kisebbek és kevésbé szervezettek, mint a nagy szupermarketek vagy hipermarketek, mégis mennyire szerettük őket…Nem?
Hát ezért szerettük annyira a közérteket
Egy régi közértet ábrázoló képünk alatt rengeteg hozzászólás érkezett Facebookon, hogy mennyivel jobban szerette mindenki a közérteket. Ezeket írták olvasóink, amikkel mi is teljes mértékben egyet tudunk érteni:
- „Az volt az, amikor biztonságban jól érezték magukat az emberek a szalámik jó ízűek és húsból voltak levágtak a sarkát, azt nem fizettették meg és minden abból volt, aminek eladták. És ha nem munka végeztével ment az ember még kis beszélgetésre is futotta az eladóval, aki kedves és készséges volt.”
- „Nem volt ilyen választék, de ami kellett, az volt. Így lehetett spórolni!”
- „És akkor minden friss és jó minőségű volt. Most a nagy ,,bőségben,, az emberek nem veszik észre,hogy mennyi rosszminőségű ételt adnak el nekünk a multik drágábban, mint Németországban…”
- „Én még gyerek voltam közelben volt egy kis bolt még ceruzával írta a boltos az árakat egy cetlire úgy adta össze az árakat, de jó is volt szép emlék.”
- „Az eladók kedvesek voltak. Pár kedves szó mindig kölcsönös volt. Most mi van fapofa, a szalagot csak úgy repülnek, amit vásárolunk. Nem tudjuk olyan gyorsan visszapakolni a kocsiban. Volt, hogy a liszt vagy cukor ez miatt kiszakadt,stb…”
- „Imádtam ezért lettem én is eladó, de a mai világban már ez nem ugyanaz, én szerettem a vevőkkel foglalkozni, szerettem a pultnál kiszolgálni őket, most már nincs az az érzés.”
- „Csak azt vettük meg, amit otthon felírtunk. Anyám mindig kiszámolta a pénzt, mennyit kell fizetnem és annyi pénzzel mentem el. Emlékszem egyszer kevesebbet fizettem, vittem haza pénzt. Átnézte, mi az, amit esetleg nem fizettem ki, mert rosszul számoltak. A 2ft-os nápolyi (20 dkg) ára maradt meg. Visszaküldött a boltba, hogy szóljak és fizessem ki. Akkor nem vásároltunk felesleges dolgokat. Most azért van olyan, hogy ” na ezt akkor megveszem, és kipróbálom milyen”. Aztán rájövök, hogy nem kellett volna.”
Hát más világ volt, az biztos. Te még emlékszel? Írd meg hozzászólásodat te is a Facebook bejegyzés alatt!
Facebook-post/képek
Forrás: Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ
hirdetes
