forrás: CsP/hirado.hu
Lemaradásban vagyunk az idegennyelv-tudást tekintve más európai uniós országokhoz képest. A probléma nem új, a megoldás egyelőre nem körvonalazódik. Szakértők segítségét kértük az okok felkutatásában és a javaslatok megfogalmazásában.
Bár már több mint 20 év eltelt azóta, hogy az iskolákban kötelező volt az orosz tanulás, hatása a mai napig érződik. A 40 évesek és idősebbek emlékezetében ugyanis még mindig élnek a korábbi nyelvoktatási reformok, illetve a rendszerváltás előtti beidegződések, és mivel e generációból nőtt ki a jelenlegi nyelvoktatók többsége, alig változott a helyzet. A tanárok – tisztelet a kivételnek – kevés esetben tudnak elszakadni az idejétmúlt módszerektől, ezért nem tudják megfelelően motiválni a fiatalokat, nem keltik fel az érdeklődésüket a tanulás iránt, azok tehát nem is jutnak előbbre. Nagy részük ugyanúgy nem szeret angolul tanulni, mint ahogy korábban az idősebb generáció sem szeretett oroszul – világított rá az egyik problémára Szalai Nóra, az 5perc Angol tulajdonosa és főszerkesztője.
Nyelvóra. (MTI-fotó: Vajda János)
Ráadásul a közoktatásban, az iskolák döntő többségében sokáig nagy létszámú csoportokban, kevés óraszámban és nem a legmegfelelőbb tankönyvekből folyt az oktatás, következésképp hatékonyan oktatni és az egyéni különbségeknek megfelelően differenciálni sem lehetett. Az elmúlt években észlelhető némi javulás ebben a tekintetben – tette hozzá Tóth Ildikó, a Katedra tanulmányi igazgatója. 2020-tól már csak középfokú, komplex nyelvvizsgával lehet majd bekerülni a felsőoktatásba, ami üdvözlésre méltó, ám jelenleg a középiskolák nagy részében nem adottak hozzá a feltételek és hatalmas különbségek vannak az országon belül – hívta fel a figyelmet Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke.
A közoktatás mellett a felsőoktatásban is gondok vannak, sok hallgató a 3-5 éves képzést követően gyengébb tudással kerül ki az egyetemről vagy a főiskoláról, mint amikor bekerült, mert nem találkozik idegen nyelvi követelményekkel. A diplomamentő program is megmutatta, hogy tömegével vannak olyan végzettek, akik még az alapfokú nyelvtudás közelében sincsenek. Ez azért lehet, mert az egyetemi oktatók egy jelentős részének sincs kiemelkedő nyelvtudása – állapította meg Rozgonyi Zoltán.
A statisztikák szerint az idősebb korosztály körében még rosszabb a helyzet, mint a fiatalabbaknál. Ez részben a nyelvtanuláshoz kötődő korábbi, kellemetlen emlékekből fakad, részben anyagi eredetű, részben pedig időszűkében alakult így.
Már elindult valami
Az elmúlt 5-6 évben a gazdasági környezet átalakulásával a korábbi motivációs problémák mindenesetre megváltoztak. A néhány éves külföldi munkavállalás manapság már egyre szélesebb réteg számára adódik a korábbi opcionális helyett kényszerhelyzetként, vagyis nap mint nap találkozik azzal a felnőtt lakosság, hogy nyelvtudás nélkül egyre kevésbé tud majd nagyobb létbiztonságot garantáló munkát vállalni. Ez pozitívan hat a motivációra, és az elmúlt években, ha lassan is, de emelkedett a legalább elemi szintű nyelvtudással rendelkező felnőttek száma – fejtette ki Behring Balázs, a Kreatív Nyelvtanulás tananyagainak forgalmazója.
Az életkori sajátosságoknak megfelelő módszerekkel és haladási ütemmel még jobb eredmények érhetőek el. Ehhez persze szélesebb rétegeknek kellene elérhetővé tenni a felnőttképzést, bővíteni kellene a támogatási rendszert, csökkenteni a túlszabályozottságot és egyszerűsíteni a dokumentálási kötelezettséget, amivel mérséklődne a nyelvoktatás költsége is. Tudatosítani kellene továbbá az egész életen át tartó tanulás fontosságát a nyelvek terén is – mondta Tóth Ildikó.
Külföldi szakirodalom nélkül nem megy
Ami a felsőoktatást illeti, Rozgonyi Zoltán szerint egy átgondolt rendszerre lenne szükség, amelyben az oktatók prioritásként kezelik az idegen nyelvű szakszövegeket, folyamatosan növelve a követelményszintet. Ha ezt következetesen alkalmaznák, rohamosan csökkenne a 3-5 év után csupán minimális nyelvtudással rendelkező végzettek száma.
A közoktatásban a jelenlegi óraszám elegendő ahhoz, hogy 18 éves korig megfelelő nyelvismerettel rendelkezzenek a tanulók. Pozitívumnak tekinthető az egységes szintfelmérők bevezetése, amivel megfoghatóvá vált az iskolai nyelvoktatás eredményessége, ám a felmérők elkészítésében még alaposabb szakmai munkára lenne szükség – folytatta a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. A kellő erőforrások odarendelése is elengedhetetlen ahhoz, hogy összeálljon egy olyan rendszer, amely világos visszajelzést ad majd az oktatás eredményességéről, ami iskolánként és korosztályonként is mérhető lesz – fűzte hozzá.
Felirattal kell tévézni
Ehhez persze a közoktatásban dolgozó nyelvtanárok motiválására is szükség lenne, hogy tovább lehessen csökkenteni a pályaelhagyók számát. Népszerűsíteni kellene a nyelvtanárképzést és javítani a minőségét. Hatékonyabb forrásfelhasználásra van szükség. Ezzel kapcsolatban pozitív példa a diplomamentő program, negatív viszont a támopos képzés. Aktív tanulói közreműködés nélkül minden hiába, a folyamatos motiváció alapvető, és csak sikerélményekkel tartható fenn. Fontos a rendszeresség is, az időszakos nyelvtanulás ugyanis nem sokat ér. Sokat segítene az is, ha több eredeti nyelvű, feliratos műsor és film futna a tévében és a mozikban – állították egyöntetűen az általunk megkérdezett szakértők.
Abban viszont nem egyezett a véleményük, hogy mennyire hatékonyak az alternatív nyelvtanulási módszerek. Az egyik csoport szerint hasznosak, de csak kiegészítő szerepük van, főleg szókincsbővítésre szolgálnak, számottevő nyelvtudás megszerzésére alkalmatlanok. A másik oldal ezzel szemben úgy vélte, hogy a hagyományos módszereket egyre inkább felváltják az alternatív megoldások, és az internet segítségével mindenki megtalálhatja a neki legjobban működő technikát. Kívánom, hogy ez legyen a legnagyobb problémánk a jövőben!
Kíváncsiak voltunk a szaktárca véleményére is, de cikkünk megjelenéséig az Emberi Erőforrások Minisztériuma Köznevelésért Felelős Államtitkársága nem válaszolt kérdéseinkre.
