Az Erdős Renée Ház egyike azon ritka XVII. kerületi épületeknek, amelyek alig változtak megépítésük óta. Bejárati ajtaja fölött kör alakú dombormű közli a látogatóval, hogy 1895-ben emelték Szűz Mária és Szent György lovag segedelmével. 1927-ben került Erdős Renée-nek, a kor neves írónőjének a tulajdonába, aki 1944-ig itt lakott. 1990-ben nyílt meg az épületben az Erdős Renée Ház – Közérdekű Muzeális Kiállítóhely.
A kerületnek korábban is voltak muzeális intézményei. 1970-ben nyílt meg egy Ferihegyi úti parasztházban a Néprajzi Emlékház, amely a kerület elődközségeinek néprajzi hagyományait mutatta be, ám helyét már 1978-ban elfoglalta a terjeszkedő lakótelep. Múzeumi leltárban feldolgozott tárgyi anyagát pedig különböző raktárakba zárták.
1998-ban, az 1960-as évek végétől működő Helytörténeti Klubból megalakult a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény, amely kerületi adattárként működve a helytörténet írásos és fotódokumentációját gyűjtötte, önálló kiállítóteremmel nem rendelkezett.
Az Erdős Renée Ház megalakulásakor, 1990-ben, a földszinti kiállítótermekben megépült egy állandó, nagyrészt dokumentum-másolatokból álló helytörténeti kiállítás; egy, a Néprajzi Emlékház anyagának töredékére épülő néprajzi szobarészlet és egy „Epress-gyűjtemény kamarakiállítás”, amelynek változatos tárgyi anyaga a XVII. kerületi közgyűjtemények történetének legbőkezűbb adakozójától, Epress Rezsőtől származott. Ekkor rendezték be az intézmény névadójának, Erdős Renée-nek az emlékszobáját és a kerület határában lévő természetvédelmi területnek, a Merzse-mocsárnak az élővilágát bemutató dioráma-kiállítást.
Az emeleti kiállítótermekben pedig havi rendszerességgel többnyire képzőművészeti kiállításokat rendeztek, rendeznek a mai napig.
A korábban a kerületi önkormányzat művelődési irodája által igazgatott intézmény 2001-ben kapott önálló szakmai vezetést. A hajdani Néprajzi Emlékház elzárt anyagának felkutatása, revíziója, részbeni restaurálása, megfelelő raktári körülmények kialakítása; a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény (azaz az adattár) és az Erdős Renée Ház Közérdekű Muzeális Kiállítóhely (vagyis a tárgyi anyag őrzője) szervezeti, helyszíni és szakmai összevonása; továbbá a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszterének a 2004-es Alfa-program keretében nyújtott pályázati támogatása pedig lehetővé tette, hogy 2005-ben új helytörténeti és néprajzi kiállítás nyíljon. E mellett továbbra is havi rendszerességgel képző- és iparművészeti, esetenként helytörténeti időszaki kiállításoknak ad helyet az intézmény.
Erdős Renée emlékszoba
Erdős Renée rákoshegyi villája kertjében, 1940 k.
Erdős Renée (Érseklél, 1879. május 7 – Budapest, 1956. július 9.) 1897-ben Budapesten, a színművészeti akadémián végzett. 1899-ben jelentette meg első verseskötetét Leányálmok címmel. Pályáját merész, erotikus versekkel kezdte, melyek nevét egy csapásra ismertté tették. Ady „zseniális poétalány”-ként jellemezte. Bródy Sándorhoz hosszan tartó, szenvedélyes szerelmi kapcsolat fűzte, aki szakításuk után Bécsben sikertelen öngyilkosságot követett el. 1904-1905-ben Firenzében, majd 1905-14-ben Rómában élt.
Az Újság munkatársa, bécsi, római, firenzei levelezője. 1909-ben Rómában tért át az izraelita vallásról katolikus hitre. Első férje Fülep Lajos művészettörténész. Hazatérése után 1914-től 32-ig Az Újság munkatársa, egyúttal 1916-17-ben az Alkotmány, 1917 -19-ben, 1927-32-ben a Pesti Napló, 1932-38-ban a Politikai Heti Szemle munkatársa is. Elbeszéléseinek témái szerelmi viszonyok, későbbi műveit főként megkeresztelkedésének élménye hatotta át. Az 1920-as évek egyik legolvasottabb bestsellerszerzője volt. Lefordította Assisi Szt. Ferenc legendáit (Fioretti. Bp., 1911), Sík Sándorral közösen is publikált. Népszerűbb regényei: A nagy sikoly, Santerra bíboros, Lavinia Tarsin házassága, Ave Roma!, I-II., Brüsszeli csipke, Az indiai vendég…
Erdős Renée 1927-ben vette meg rákoshegyi villáját. Későbbi írásaiban élete legboldogabb szakaszaként említi az itt töltött éveket. A negyvenes években azonban származása miatt már csak írói álnéven publikálhatott. Itt tartózkodásának utolsó dokumentuma egy 1944. március 31-én innen keltezett levél, amelyet Serédi Jusztinián hercegprímásnak írt, hogy emelje fel szavát a katolikus hitre tért zsidók érdekében. A vészkorszakban vidéken bújtatták, Rákoshegyre már nem tért vissza, Budapestre költözött.
Cím: XVII ker.Báthory utca 31.
Tel: +36 (1) 258-4693
E-mail: erh@enternet.hu
Web: www.museum.hu
