A közéleti viták kiemelt témája a közösségi média szerepe, politikaformáló funkciója és manipulációs potenciálja.
Különösen nagy vihart kavart a közbeszédben, hogy a Twitter végleg, a Facebook és az Instagram két hétre letiltotta Donald Trump amerikai elnök fiókjait, míg az Apple, a Google és az Amazon a konzervatív körökben népszerű Parler nevű közösségi oldal mobilalkalmazását tette elérhetetlenné.
Az ügy jelentőségét mutatja, hogy Angela Merkel német kancellár és Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter is aggályait fejezte ki a techóriások túlhatalma kapcsán – derül ki a Századvég legfrissebb felméréséből.
Egy nemrég megjelent, a The Social Dilemma című film pedig a közösségi oldalak emberi pszichére és általában a társadalmi kapcsolatokra gyakorolt negatív hatásait veszi górcső alá.
A Századvég júniusi tanulmányában foglalkozott a közösségi médiumok politikaformáló hatásával, előre jelezve, hogy a totalitárius kísérletek, illetve a digitális diktatúrára való törekvés egyre nagyobb méreteket ölt a mindent behálózó techvállalatok részéről.
Utóbbiak napjainkban már potens szereplőként léphetnek fel akár demokratikusan megválasztott politikai vezetőkkel szemben is.
Az újfajta, privatizált nyilvánosság politikára gyakorolt hatása tehát megkérdőjelezhetetlen. Másképpen fogalmazva az újfajta nyilvánosság magában hordozza az újfajta zsarnokság lehetőségét is – azaz, fennáll a veszélye annak, hogy a nyugati világban magáncégek hoznak létre egy, a kínaihoz hasonló társadalmi kreditrendszert, amit az ázsiai országban központi, állami irányítással alkottak meg.
A közösségi média nem pusztán az egyik legfontosabb, hanem a legfontosabb valóságalakító tényezője a 21. századi politikának. A kérdés csak az, mennyire bíznak benne az emberek – fogalmaz a Századvég elemzése.
Az európaiak kevésbé bíznak a közösségi platformokban, mint a tömegmédiában
Az összes EU-tagállamban és az Egyesült Királyságban az emberek 57 százaléka egyáltalán nem bízik a közösségi médiában (a 2019-es 54 százalékhoz képest ez enyhe emelkedés). Hogy ez a szám mennyire magas, az az országos médiába vetett bizalommal összevetve válik világossá: bár az emberek általában a médiával kapcsolatban gyanakvóak, mégis az elutasítottság aránya pusztán 34 százalék az országos média esetében. (Az EU-tagállamokban és az Egyesült Királyságban a megkérdezettek többsége, 52 százalékuk bízik valamennyire az országos médiában, míg a közösségi médiában csak 32 százalékuk.) Magyarországon a megkérdezettek 48 százaléka egyáltalán nem bízik a közösségi médiában.
Az európaiak elutasítják a közösségi média cenzúráját
Ami a cenzúrát illeti, 25 százalék azoknak az aránya az összes tagállamban és az Egyesült Királyságban, akik elfogadhatónak tartják, hogy a közösségi médiafelületek politikai alapon töröljenek tartalmakat. A cenzúra elutasítottsága magasabb a volt szocialista országokban (64 százalék) és a V4 országaiban (62 százalék), mint az EU-alapítók és korábban csatlakozók körében (57 százalék).
Hogy két szélsőséges példát említsünk: Németországban csak a megkérdezettek 44 százaléka, míg Magyarországon 69 százalékuk mondta azt, hogy nem fogadható el a közösségi médiafelületek politikai cenzúrája (Németországban a legelfogadottabb ez a gyakorlat, a megkérdezettek 37 százalékának nincs kifogása ellene). A kutatás eredményeiből azonban jól látszik, hogy nincs olyan tagállam az Európai Unióban, ahol többségben lennének azok, akik szerint elfogadható a felhasználói tartalmak politikai alapon történő törlése.
Úgy tűnik tehát, hogy a diktatúrát megélt országok lakosai érzékenyebbek a cenzúra kérdésére, mint a nyugat-európaiak.
Ez talán a diktatúra tapasztalatából fakad, talán abból, hogy a volt szocialista országok lakói „védve vannak“ a politikai korrektség sokkal kifinomultabb, lopakodó nyugati diktatúrájától. Mindenesetre kétség nem fér hozzá, hogy a közösségi média kérdése ma politikai kérdés. Ehhez nem volt szükség az amerikai elnökválasztásra, hiszen az Egyesült Államokban már több szenátusi meghallgatást is tartottak a nagy techcégek vezetőivel. (Az egyik legaktívabb résztvevője ezeknek a vitáknak Ted Cruz texasi republikánus szenátor. Rá különösen jellemző, hogy a nagy techcégek hatalomkoncentrációja mellett felhívja a figyelmet a politikai alapú cenzúrára is.)
A Századvég elemzése rámutat: azt sem szabad elfelejtenünk, hogy
a 2022-es hazai országgyűlési választások kampányában feltehetően minden korábbinál jelentősebb szerepet fog betölteni a közösségi média,
amely körülmény – a jelek szerint – együtt fog járni a nemzeti, konzervatív vélemények korlátozását, letiltását célzó kísérletekkel is.
A hirado.hu is megkérdezte az olvasók véleményét az internetes óriáscégek politikai cenzúragyakorlatával kapcsolatban
a múlt héten. Az öt napig tartó szavazás eredménye azt mutatja, hogy olvasóink abszolút többsége, 95 százaléka elfogadhatatlannak tartja, hogy a közösségi oldalak önkényes cenzúrát alkalmaznak.
A szavazók 71 százaléka úgy vélte, teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy ismeretlen emberek döntenek a szólásszabadság korlátozásáról.
A közösségi oldalak cenzúráját elutasítók másik része – a szavazók 24 százaléka – úgy gondolja, hogy az ilyesfajta cenzúra csak abban az esetben elfogadható, ha bíróság mondja ki az adott ország törvényeinek megsértését.
Amennyiben nem szeretnél lemaradni a legjobb hazai és külföldi általános hírekről: bűnügy, balesetek, gazdaság, vállalkozás, esélyegyenlőség, kormány, ellenzék, koronavírus, EU, politika, tudomány, kultúra, művészet, bulvár, Insta-hírek, Facebook-hírek, ingatlanpiac, energia, energetika, hungarikumok, magyarok, feltalálók, találmányok, autók, motorok, hajók, csillagászat, űrkutatás, technika, kommunikáció, képek, videók és minden más érdekességek, mintegy 75 tárgyban, kövesd a Facebook-oldalunkat!
A címpapfotó illusztráció.
szazadveg
