Egy gyermek elvesztése minden szülő számára a legnagyobb érzelmi trauma, amit csak el lehet képzelni. A gyász különösen komplex és intenzív ebben az esetben, hiszen nem csupán a gyermek hiányával kell megküzdeni, hanem azzal is, hogy elveszett a még előttük álló, közös jövő.
Egy gyermek elvesztése alapjaiban rengeti meg a szülők világát. A fájdalom szinte felfoghatatlan, az érintettek úgy érzik, hogy az életük már sosem tér vissza a normális kerékvágásba. Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter, A halál és a hozzá vezető út című, nagy horderejű könyv szerzője szerint a gyásznak öt szakasza van, a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. Ma már azonban nem ragaszkodnak a pszichológiában ehhez a modellhez.
Forrás: Shutterstock
„Manapság olykor elrugaszkodunk ettől a modelltől, mert ahányféle ember van, annyiféle gyász is. Nem törvényszerű, hogy kizárólag ennek a szakaszmodellnek az érzései születnek meg egy gyászolóban, és nem is törvényszerű, hogy ebben a sorrendben. A szakaszok sorrendje felcserélődhet, és sokkal árnyaltabb érzéseket is meg tudunk élni. Azt sem lehet tudni, hogy meddig tart egy gyászfolyamat. Több kutató és orvos is próbálta már meghatározni, de én is azt tapasztalom, hogy nagyon egyedi ez a folyamat. Akkor sincs törvényszerűség a gyász feldolgozásának idejében, ha szakember segíti a folyamatot” – mondja Rácz Anna Zsófia tanácsadó szakpszichológus.
Egy gyermek elvesztése: szülőket sokáig szorítja a gyász
Egy gyermek halálának esetén a gyász „becsontosodhat”. Ez azt jelenti, hogy a szülő nagyon hosszú időn keresztül, évekig nem tudja feldolgozni a veszteségét. Egy ekkora trauma hajlamosíthat a komplikált gyászra.
„Komplikált gyászra hajlamosító tényező lehet többek között az, ha a haláleset nagyon váratlanul történik, ha az elhunythoz nagyon erősen kötődünk, vagy ha az elhalálozó gyermek vagy fiatalkorú” – mondja a szakember. Hozzáteszi, a komplikált gyász esetében szélsőséges reakciókat mutathat a traumát elszenvedő személy. Elhúzódó mély depresszió vagy szociális izoláció is felléphet, de elképzelhető az is, hogy valaki nem tud sírni, vagy állandó testi panaszai vannak. A pszichoszomatizáció létező jelenség, főleg, ha az ember hirtelen veszít el valakit, hirtelen krízis él át – ez a testet is megterheli. A gyászfolyamat kezdetén felléphet alvászavar, szorongás, pánikbetegség, amelyeknél a test intenzív szívdobogással, légszomjjal jelez. A köznyelvi mondás, miszerint „megszakad a szív”, teljesen helytálló.
Komplikált gyász esetében sokat segíthet a terápia, de a gyógyulásban a környezet, a hozzátartozók és a barátok is szerepet vállalhatnak, nem mindegy azonban, hogy hogyan.
Miben segíthet a közvetlen környezet?
„A legfontosabb, hogy a környezet elfogadja: akárhogyan lehet gyászolni” – mondja a pszichológus, majd azt is kiemeli, mit ne tegyünk, ha a környezetünkben valaki elveszíti a gyermekét.
- Ne ajánljunk megoldásokat, a meghallgatás sokkal célravezetőbb. Ha a gyászolónak arra van szüksége, akkor tízmilliószor is hallgassuk végig ugyanazt.
- A gyász érzékeny és nehéz téma, de semmi esetre se kerüljük azt, aki traumát élt át. Fontos érzékeltetni, hogy ott vagyunk a másiknak, de nem tolakódóan, faggatózva. Adjunk meg egy olyan intim teret, amiben kimondhatja azt, ami neki jól esik, vagy addig hallgathat, ameddig csak akar.
- Ne sürgessünk senkit hasonló mondatokkal, mint például: „Már eltelt egy év, és még mindig csak itt tartasz.”
Könnyebb-e a gyász, ha van egy testvér?
Amikor egy szülő eltemeti a gyerekét, sokszor hallhatja, hogy erősnek kell lennie, mert ott az elhunyt gyermek testvére, akinek még szüksége van rá. Ám a helyzet ilyenkor talán még nehezebb, mert a felnőttnek az élő gyermekét is segítenie kell a gyászban. A szülő a gyermekével együtt az identitását és a jövőképét is elveszíti, ezen pedig az élő testvér sem tud változtatni, nem pótolja az elhunytat.
Forrás: Shutterstock
Ne becsüljük alá a rituálék fontosságát!
A temetési rituálék és más szertartások lehetőséget adnak arra, hogy a gyászoló szülők formálisan is búcsút vegyenek a gyermeküktől, és ezek megélését a pszichológus is nagyon fontosnak tartja.
„A fekete ruha, a temetés, a tor, amikor összegyűlik a család, segítheti a feldolgozás folyamatát, nem véletlen gyakoroljuk ezeket olyan régen, de ha valaki saját, új szokásokat alakít ki, az is támogatja a gyászfeldolgozást” – mondja a szakember.
Mikor kell pszichológus, pszichiáter segítségét kérni?
A pszichoterápia és a gyásztanácsadás segíthet abban, hogy a szülők a fájdalom feldolgozása mellett megtalálják a módját annak, hogyan élhetnek tovább úgy, hogy az elvesztett gyermekük emlékét elfelednék.
„Az az ideális, ha az ember akkor fordul szakemberhez, ha belső motivációt érez, de a gyász lehet egy olyan specifikus helyzet, ahol a környezet tapasztalja azt, hogy segítséget kell bevonni. Egy házaspár esetében például könnyebb lehet, ha támogathatják egymást, együtt is elmehetnek családterápiára, de gyászuk akkor is eltérő lesz” – mondja Rácz Anna.
A csoportos terápiák is jól működnek, de egyénfüggő, hogy kinek melyik módszer segít. Erős megtartó szerepe lehet annak, ha olyanokkal találkoznak a gyászoló szülők, akik ugyanazt élték át, mint ők, egyéni terápiában pedig speciális fókuszt kap a páciens.
Nagyon sok módszerrel próbálkozunk – levélírás az elhunythoz, emlékezés a pozitív képekre, festés és különböző művészetterápiás elemek -, de az érintettek ezeket sokszor elutasítják, hogyha még nem tartanak ott a folyamatban, hogy elbírják ezt, vagy ha nem testhezálló az adott technika. Fontos kapcsolódni az elhunyttal, de ez egy lassú folyamat. Fel kell ismerni, mikor van túl a gyászoló az akut krízisen, mert ekkor tud visszanyúlni a pozitív emlékekhez, képes már például régi videókat nézni. Ha ezt nem megfelelő időpontban csinálja valaki, az iszonyú megterhelő, fájdalmas működésmódokat indíthat be – ezért is fontos a szakember jelenléte a folyamatban.
