A szerelem nem csupán az elménket képes birtokolni, de a testünkre is hatással van. Amikor kedvesünket öleljük vagy csókoljuk kémiai anyagok szabadulnak fel testünkben, és egy kész kémiai bombaként ketyegünk, aminek sosem lehet előre látni a következményeit, hullámzó közérzetünk kiszámíthatatlan.
Egy újonnan készült tanulmány arról számol be, hogy mindezen tünetekért az agyunk tehető felelőssé. A kísérletekben résztvevő 10 nő és 7 férfi változó ideje vallja magát szerelmesnek (a legkevesebb 1 hónapja, a legtöbb 2 éve).
Amikor a kísérleti alanynak fotót mutattak a szeretett személyről (kedveséről), mérhető aktivitás indult az agy bizonyos területein, amik a motivációért és elismerésért felelősek.
A tudósok már rég elfogadták azt a tényt, hogy a szerelem által kiváltott boldogsághormonok akár függőséget is okozhatnak, de ezen kísérletek során újabb bizonyítok nyertek erre, hiszen ugyanezen zónák aktiválódnak a drogfüggők agyában is a kívánt szer felmutatása alkalmával.
Ennek tükrében azt mondhatjuk, hogy az ember egy ténylegesen szerelmi kapcsolat folyamán a Földön fellelhető egyik legtisztább kábítószert képes előállítani magában, fogyasztani, majd saját maga (illetve a szóban forgó társ) rabjává válni.
Egy későbbi, ehhez fűzött kísérlet során bebizonyosodott, hogy ez csak akkor áll fent, amikor a felek még friss szerelmes éveiket élik, ugyanis a házasok körében ugyan így elvégzett kísérletek azt bizonyították, hogy teljesen más zónákat ingerel egy hosszú kapcsolat után a boldogság hormon, így valóban nem lehet azt mondani, hogy az emberek egy része drogfüggő, és a pároknak sem kell a falat kaparniuk, mert ettől még teljes mértékben szeretett embernek mondhatják magukat.
Forrás: Arany gondolatok
