Dr. Magyar György ügyvéd szerint a gyakorlatban azt jelenti, hogy “bármilyen forrásból származó, szakmai tevékenysége során a hatóságok tudomására jutott információ elégséges lehet a gyanú gyanújának fennállásához”.
Az eljárás a gyanú gyanújának igazolására irányul, “akár nagyon kevés ismeretre, adatra is megindulhat az előkészítő eljárás fejti ki az ügyvéd.
Jól értették, az új törvény alapján tényleg bárkit megfigyelhetnek!
A törvény szerint ugyanis előkészítő eljárást az ellen lehet indítani, aki “bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet”. Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd, büntetőjogász szerint az, hogy ki lehet ilyen, “egyáltalán nincs behatárolva, ez gyakorlatilag bárkit jelenthet”. Sánta szerint a jogalkotó “a jelek szerint a lehető legszélesebbre akarta tárni az eljárás előtti kapukat, jóformán minden tekintetben”.
Ez a jogalkotói szándék abban is megfigyelhető, hogy az előkészítő eljárás során bevethető leplezett eszközök használata nem célhoz kötött – vagyis, bár az eljárás célja elvben annak eldöntése, hogy a hatóságok tudomására jutott információ alapján megalapozható-e gyanú, végső soron a megfigyelés során észlelt bármilyen más bűncselekményben is eljárást lehet indítani.
Ez azért érdekes fejlemény, mert bár a jogalkotó korábban is megkísérelte szinte korlátlanná tenni a megfigyelést – 2011. március 1-től papíron a titkos információgyűjtés eredményét mindenkivel szemben, minden bűncselekményben felhasználhatták, függetlenül attól, hogy kivel szemben és milyen bűncselekményre rendelték el – a bírói gyakorlat korrigálta ezt. A magyar bíróságok rendre nem engedélyezték az így gyűjtött információk felhasználását a büntetőeljárásban.
Ahogy arra Szikinger István ügyvéd, alkotmányjogász felhívta a figyelmem, a titkos információgyűjtés alkalmazhatóságának célját már a Rendőrségi törvény (Rtv.) is rendkívül tágan határozza meg. Már e régi törvény alapján is titkosan gyűjthetnek információt
- bűncselekmény megelőzése, megakadályozása;
- felderítése, megszakítása;
- elkövető kilétének megállapítása, elfogása, felkutatása;
- bizonyítékok megszerzése;
- vagyon visszaszerzése;
- az eljárásban részt vevők védelme;
- költségvetési szervek bűnmegelőzési célú ellenőrzése érdekében.
Bárándy és Enyedi szerint a jelenleg hatályos szabályozás “alig differenciál a tekintetben, hogy milyen cél elérése érdekében alkalmaznak titkosszolgálati eszközöket”. Vagyis ezeket az eszközöket használhatják a büntetőeljárásban, de rendészeti célokból, bűnmegelőzésre is. Ez viszont konfliktust teremt, mert a büntetőeljáráson kívüli titkos felderítés eredményeként beszerzett információk büntetőeljárásban használhatósága számos kérdést vet fel.
“A rendészeti és a bűnügyi felderítés eltérő funkciója alapvetően különböző szabályozást tesz szükségessé” – írják, a nem kellően differenciált szabályozás pedig “nemcsak alapjogi szempontból aggályos, de a bűnüldözés érdekeit sem szolgálja megfelelően”.
Ezeket a problémákat új Be. sem oldja fel, de annyiban előrelépés történt, hogy míg korábban a nyomozásra, bűnügyi felderítésre nem vonatkozott a törvény, az új szabályozás teljes egészében integrálta ezt, és megvalósította ezek fokozott ügyészi felügyeletét is.
Ugyanakkor az új Be. alapján “a legáltalánosabban felfogott bűnmegelőzési célból is lehetőség lesz titkos információgyűjtésre”. Kérdés, hogy “gyanúok hiányában mi a jogállami alapja a titkos információgyűjtésnek”. Elméletben a bírói engedélyhez kötött eszközöket csak szervezett bűnözéssel összefüggő információk beszerzésére lehetne használni, de a nyomozóhatóság bármilyen eljárásra rámondhatja, hogy az szerinte szervezett bűnözéssel kapcsolatos.
Ennél is égetőbb probléma, hogy az új Be. sem oldotta fel azt az ellentmondást, hogy a magyar jogszabályok szerint a Terrorelhárítási Központ csupán miniszteri engedély alapján is folytathat titkos információgyűjtést. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozata szerint ez sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét. Ez alapján szinte bizonyos, hogy a strasbourgi bíróság a jövőben is kártérítésre fogja kötelezni Magyarországot az ilyen ügyekben.
Az előkészítő eljárás, bár egyértelműen az egyik legjelentősebb változás, de csak az egyik a sok közül az új büntetőeljárási kódexben.
Kezdjük a jóval: változik a védőkirendelés rendszere, a jövőben a rendőrség helyett a megyei ügyvédi kamarák hatásköre leszkirendelés esetén a védő kiválasztása.
“Több mint egy évtizede kritizáljuk a védőkirendelés módszerét azért, mert az sérti a hatékony védelemhez való jogot” – mondta erről a Magyar Helsinki Bizottság, ami azt reméli, hogy az új rendszerben csökken a kirendelt védők függése a rendőröktől. “Kutatásain szerint remélhetőleg azt is eredményezi, hogy aktívabban képviselik majd a védenceiket”.
Legalább ennyire fontos az a módosítás, hogy ezentúl a gyanúsítási kihallgatást leghamarabb két órával az ügyvéd értesítései után lehet csak megkezdeni.”Vagyis kifejezett szabály lesz, hogy a rendőrségnek várnia kell a védőre”, így ritkábban fordulhat elő, hogy egy gyanúsítottat ügyvédje nélkül hallgatnak ki.
Szintén a terhelteknek kedvező módosítás, hogy ezentúl már a vádemelés előtt megismerheti a rá vonatkozó összes ügyiratot, a hatóság ezt csak határozatban korlátozhatja, mellyel szemben van jogorvoslat.
Inkább csak kozmetikai változás, hogy az előzetes letartóztatást a jövőben szimplán letartóztatásnak fogják hívni.
A törvényalkotók a pozitív nemzetközi tapasztalatok ellenére sem tették kötelezővé a gyanúsítotti kihallgatások videóra rögzítését. A gyanúsított, a védő, vagy akár a sértett indítványozhatja a kihallgatás videóra rögzítését, de csak úgy, ha megelőlegezi ennek költségeit – ez a rászoruló terheltek, illetve a sértettek számára is hátrányos.
Újítás, hogy a vádlottak köthetnek vádalku szerű egyezséget az ügyészekkel.
A vádlott a bűnössége elismerése, a sértett kártalanítása vagy a bűnügyi költség megtérítése után még a bírósági tárgyalás előtt megalkudhat az ügyésszel a büntetésről. Eltérés a filmekből ismert amerikai vádalkuhoz képest, hogy a tényállás nem alku tárgya, vagyis a vádlott nem köthet olyan egyezséget az ügyésszel, amely alapján a Btk-ban előírtnál kedvezőbb büntetést kapna.
Az eddiginél nagyobb jelentősége lesz az előkészítő ülésnek a bírósági szakaszban.
Az előkészítő tárgyaláson kell majd az ügyésznek és a védőnek bemutatniuk, hogy milyen bizonyítékokat használnak majd a perben. Itt jelenthetik be a vádalkut is, amely után a bíró már az első tárgyaláson ítéletet hozhat. A terheltnek emellett lehetősége lesz rá, hogy már az előkészítő tárgyaláson bűnösnek vallja magát, ez esetben a bíró nem szabhat ki hátrányosabb szankciót, mint amit az ügyész javasol. Ez a gyakorlatban úgy nézhet ki, hogy az ügyész a vádban indítványozza, hogy mondjuk ítéljék letöltendő börtönre a vádlottat, de ha az előkészítő ülésen beismer, akkor kapjon felfüggesztettet.
Ha nincs megegyezés, kezdődik a rendes bírósági tárgyalás, amelyen a vádlottnak nem kötelező megjelennie, a távollétében is hozhatnak ítéletet.
Forrás: hirzona24.hu
