Dévaványai Túzokrezervátum
A Dévaványai-Ecsegi puszták a Nemzeti Park legnagyobb, egyben legmozaikosabb, szikes gyepek és a Hortobágy-Berettyó folyó által uralt, szántókkal, facsoportokkal tagolt részterülete, mely Dévaványa mellett Ecsegfalva, Túrkeve és Gyomaendrõd határait érinti. Az 1975 óta védettség alatt álló terület 13 085 hektáron õrzi a valamikori Nagy-Sárrét peremterületén fekvõ, a folyószabályozásokat megelõzõen a Tisza és a Berettyó áradásai által táplált egykori mocsárvidék jellemzõ élõhelyeinek maradványait, a hozzájuk kötõdõ jelentõs növény- és állatfajokkal. A fokozottan védett részek kiterjedése 2659 hektár.
A Nemzeti Park e részterületének döntõ hányada ma pusztai táj, melyen jellegzetes szikes pusztai élõhelyeket, a szárazabb termõhelyeken cickórós pusztát, ürmös szikes pusztát, kisebb kiterjedésben vakszikeseket, míg a nedvesebb termõhelyeken ecsetpázsitos és hernyópázsitos szikiréteket találunk. A valamikori sziki tölgyesek maradványaként megmaradt szikes erdei rét társulás foltjaiban a védett sziki kocsord (Peucedanum officinale) és réti õszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius) jelentõs állományai élnek. Az Ördögsánc néven ismert földvár lábánál nemrég került elõ, Magyarországon új fajként a keleti sztyepterületek egyik jellemzõ növényfaja, a pusztai tyúktaréj (Gagea szovitsii). A pusztai térségek országos viszonylatban is jelentõs élõhelyei két, világszinten veszélyeztetett ragadozómadárfajnak, a parlagi sasnak (Aquila heliaca) és a kerecsensólyomnak (Falco cherrug).
Különösen értékes része a területnek a Hortobágy-Berettyó és hullámtere. A folyó mintegy 33 kilométeres, a Nemzeti Park területére esõ szakasza azon ritka magyarországi folyószakaszok egyike, ahol nem történt meg a kanyarulatok átvágása a folyószabályozások során, így a folyó lassan meanderezve, az õsi mederben folyva hatalmas kanyarokat ír le. A víztér lassú folyású öbleiben számos hínárfajunk él, közülük a védett vízi rucaöröm (Salvinia natans), vízi tündérfátyol (Nymphoides peltata) és csemege sulyom (Trapa natans) nagy tömegben, a nem védett sárga vízitök (Nuphar lutea) és éles kolokán (Stratiotes aloides) pedig kisebb kiterjedésben. A part menti részeken gyékényes, nádas és magas sásos állományokat, a folyókanyarulatok által közrezárt zugokban pedig nagy kiterjedésû ártéri kaszálókat találunk. Az újabb vizsgálatok eredményeként a Hortobágy-Berettyó gazdag halfaunája további faunaelemekkel bõvült. A folyómenti részek jelentõs értéke a Farkas-zugi erdõ gémtelepe, ahol a kolóniaalapító szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) mellett a jóval ritkább kis kócsag (Egretta garzetta) és üstökösgém (Ardeola ralloides) néhány párja is költ.
A Nemzeti Park e részterülete mai élõhelyi adottságai mellett kiváló feltételeket biztosít a világszinten veszélyeztetett túzoknak (Otis tarda). A Dévaványa térségében élõ, a magyarországi állomány egyharmadát adó populáció a védelmi tevékenységnek köszönhetõen az elmúlt tíz év során enyhe növekedést mutatott és jelenleg több, mint 500 egyedet számlál. Ez a veszélyeztetett, nagytestû madárfaj a gyepek mellett rendszeresen használja költésre a különbözõ szántóföldi kultúrákat is, különösen a lucernát és a gabonaféléket.
Az igazgatóság védelmi tevékenysége elsõsorban arra irányul, hogy a mezõgazdasági munkákat térben és idõben úgy irányítsa, hogy azok ne veszélyeztessék a túzok-fészekaljakat. Ebben a munkában komoly segítséget jelent a helyi gazdálkodók számára támogatást biztosító agrár-környezetgazdálkodási program is. A túzokközpontú gazdálkodás révén csökkent a mezõgazdasági munkák során veszélybe kerülõ fészekaljak száma. Azok a fészekaljak, amelyek mégis elõkerülnek, az ország minden részérõl az igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomására kerülnek, ahol biztosítottak a feltételek a keltetéshez, a neveléshez és a visszavadításhoz. A Nemzeti Parkban zajló, elsõsorban a túzok igényeihez igazodó élõhelyfejlesztési tevékenységek számos más, az extenzív mezõgazdasági környezethez kötõdõ fajnak, így többek között a fogolynak (Perdix perdix), a hamvas rétihéjának (Circus pygargus), ugartyúknak (Burhinus oedicnemus) és a réti fülesbagolynak (Asio flammeus) is kifejezetten kedveznek.
A Dévaványai-Ecsegi puszták iránt érdeklõdõket a Réhelyi Látogatóközpont fogadja, melynek kiállítótermei, a túzok, valamint a régi magyar háziállatfajták megfigyelési lehetõsége tartalmas idõtöltést jelent az idelátogatóknak. A látogatóközponttól indul a Réhelyi tanösvény, melynek másfél kilométeres szakaszán megismerhetõk a térség botanikai és zoológiai értékei. Az igazgatóság a Dévaványai-Ecsegi pusztákon a természeti értékek és a táj mélyrehatóbb megismerése érdekében kerékpártúra útvonalakat is kialakított. Ezek az útvonalak érintik a vidék jellegzetes élõhelytípusait, jelentõsebb kultúrtörténeti és természeti értékeit. A túrák javasolt kiinduló- és végpontja a Látogatóközpont, ahol kerékpárok bérelhetõk az útvonalak bejárásához. A fokozottan védett részek csak kísérõvel, illetve engedéllyel látogathatók, fõként szakemberek számára.
Forrás: kmnp.nemzetipark.gov; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Dévaványa Dévaványai Túzokrezervátum
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
