A decembert a magyarok télelő, illetve karácsony havának nevezték.
December 22-én, telünk naptári kezdetén a Nap és a Föld kölcsönös helyzete éppen ellenkezője mint a júniusinak.
Ez a téli napforduló. A Nap ilyenkor a déli földgömbön, az Egyenlítőtől délre, a Baktérítő vonala felett jár. A napsugarak ilyenkor merőlegesen érkeznek ezen a féltekén a Földre, ott nyári meleg van de nálunk beköszönt a tél.
Délután már korán sötétedik, a Nap későn kel és korán nyugszik le, és napközben is alacsonyan jár az égen.
Az ablakokon már októbertől vagy még korábban kopogtató cinegék számára ilyenkor már célszerű megkezdeni a téli madáretetésüket. A kihelyezett napraforgó-magnak egy-kettőre „híre megy” a környéken, és nagyon rövid időn belül népes és állandó madárcsapat tartózkodik a kertben az etető közelében.
Javában alszik már ilyenkor az ürge és a hörcsög, de a barlangokban, faodúkban tanyázó korai denevérek is. – Az alvó denevérek viszont a viszonylag enyhébb téli napokon gyakran felébrednek, és cincogva torzsalkodnak, veszekednek egymással.
Nép megfigyelések, népszokások
– Ha december elején és végén, valamint egész januárban langy idő
– van, a tél egészen március végéig is eltarthat.
– Ha karácsonyig szakadatlanul hideg idő van, akkor a hőmérséklet a továbbiakban meg szokott enyhülni.
– A hideg december korai tavaszt és jó esztendőt jövendöl.
– Ha ősszel sok ködös nap volt, decemberben sok havat várhatunk
Forrás: soundgraph.lapunk.hu
