Wiliam James és John Dewey mellett Peirce a pragmatizmus meghatározó teoretikusa. Ezen kívül a modern szemiotika megalapítója. Bertrand Russell szerint ő a legkiemelkedőbb amerikai gondolkodó, Karl Popper szerint pedig „minden idők egyik legnagyobb filozófusa”.
Munkássága
A matematika, logika és filozófia területén is jelentőset alkotott, többek között:
Bevezetett egy olyan szignifikanciatesztet, amelynek segítségével megállapítható, hogy egy vagy több mérés ugyanahhoz a normáleloszláshoz tartozik-e, mint a többi.
Bebizonyította, hogy a „nem-és” illetve „nem-vagy” logikai operációkból (ez utóbbit tiszteletére Peirce-operátornak keresztelték) minden egyéb más logikai operáció levezethető.
A szemiotika területén „Theory of Signs” ill. „Theory of Meaning” címmel fogalmazta meg elméletét. Az ezen dolgozatokban megfogalmazottak hozzájárultak az egész tudományág megalapozásához.
Peirce ezen kívül foglalkozott a logikai következtetés lehetőségeivel és a már ismert indukció és dedukció mellett bevezette harmadikként az abdukciót (hipotézis). Az abdukció, dedukció és indukció sorból alakította ki ismeret- és tudományelméletét.
Forrás: wikipedia; Kép: Google;