Időről időre fellángol a vita a C-vitamin szerepéről: mennyit érdemes szedni, szükséges-e étrend-kiegészítő formában, és valóban annyira csodaszer-e, mint sokan gondolják?
A közelmúltban egy magyar agykutató, dr. Clemens Zsófia nyilatkozata újra a figyelem középpontjába helyezte a kérdést.
A kutató szerint egyre több szakember látja úgy, hogy a C-vitamin szájon át történő nagy dózisú szedése – sőt intravénás adagolása is – sok esetben nem hozza a hozzá fűzött várakozásokat. Álláspontja szerint, ha valaki kiegyensúlyozottan, változatosan táplálkozik, a szervezet általában elegendő C-vitaminhoz jut.
Mit fedezett fel Szent-Györgyi Albert?
Fontos tisztázni: Szent-Györgyi Albert 1937-ben nem azért kapott Nobel-díjat, mert a C-vitamint „csodaszerként” hirdette volna, hanem azért, mert feltárta a biológiai oxidációs folyamatok, valamint az aszkorbinsav (C-vitamin) szerepét az élő szervezetben. Az ő munkája alapozta meg a C-vitamin biokémiai megértését.
A Nobel-díj tehát a molekula felfedezésének és élettani szerepének tudományos jelentőségéért járt, nem pedig a későbbi, laikus körökben elterjedt egészségmegőrző mítoszokért.
Mit tudunk ma a C-vitaminról?
A C-vitamin:
- antioxidáns hatású,
- részt vesz a kollagénképzésben,
- hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez,
- segíti a vas felszívódását.
Hiánya skorbutot okozhat – ez történelmileg jól dokumentált betegség.
Ugyanakkor a modern klinikai vizsgálatok többsége nem támasztja alá, hogy a nagy dózisú C-vitamin-kiegészítés megelőzné a fertőző betegségeket, daganatokat vagy jelentősen meghosszabbítaná az életet az egyébként egészséges, megfelelően táplált embereknél.
Valóban hatástalan a szájon át szedett C-vitamin?
A „hatástalan” kifejezés túl erős lehet. A tudomány jelenlegi állása szerint:
- normál étrend mellett a szervezet C-vitamin-szükséglete viszonylag alacsony,
- a felesleges mennyiség vízben oldódó vitamin lévén kiürül,
- nagyon nagy dózis esetén a felszívódás aránya csökken.
Az intravénás C-vitamin alkalmazása bizonyos onkológiai kutatásokban vizsgálati fázisban van, de nem tekinthető általánosan elfogadott, standard terápiának.
Növényi vagy állati forrás?
A hagyományos táplálkozástudomány szerint a C-vitamin legnagyobb mennyiségben friss zöldségekben és gyümölcsökben található meg (például paprika, citrusfélék, bogyós gyümölcsök).
Egyes alternatív táplálkozási irányzatok szerint azonban bizonyos állati eredetű élelmiszerek – például belsőségek – is tartalmaznak biológiailag hasznosítható C-vitamint, különösen nyers formában. Ez a kérdés azonban megosztja a szakmai közösséget, és további kutatások szükségesek.
Mi a tudományos konszenzus?
A jelenlegi nemzetközi ajánlások szerint:
- kiegyensúlyozott étrend mellett a legtöbb embernek nincs szüksége nagy dózisú C-vitamin-kiegészítésre,
- a hiányállapot megelőzése fontos,
- a „minél több, annál jobb” elv nem igazolt.
A vita tehát nem arról szól, hogy a C-vitamin fontos-e – hanem arról, hogy szükséges-e extrém mennyiségben pótolni.
A tudomány nem cáfolat, hanem fejlődés
A tudományos gondolkodás egyik alapelve, hogy az ismeretek folyamatosan bővülnek és pontosodnak. Egy újabb kutatás nem „megdönti” a Nobel-díjas felfedezést, hanem új szempontokat ad hozzá.
Szent-Györgyi Albert munkássága ma is megkerülhetetlen a biokémiában. Az, hogy ma másként gondolkodunk a vitaminpótlás mértékéről, nem csökkenti az ő tudományos érdemeit.
Mit tehet az olvasó?
- Táplálkozzon változatosan.
- Konzultáljon orvossal, mielőtt extrém dózisú vitaminpótlásba kezd.
- Ne keverje össze a molekula biológiai szerepét a kereskedelmi marketinggel.
A C-vitamin fontos. A mérték még fontosabb.
