A Négy Nemes Igazság első számú megcélzottja a szenvedés – erről szól, ezt boncolgatja. De mit is jelent az a szó, hogy szenvedni? Honnan származik ez az érzés? Vagy miként lehet véget vetni neki? Mindezekre megtalálod a választ Buddha tanításában.
1. nemes igazság: „Az élet nem más, mint szenvedés.” – Az a tény, hogy élsz, szenvedéssel jár. Ez pedig nem csak abból adódik, hogy az emberi lény nem tökéletes, hanem abból is, hogy maga a világ, amelyben élünk, messze áll a tökéletességtől. Létünk során egyaránt meg kell tanulnunk elviselni a fizikai szenvedést – betegségeket, fájdalmat, sebeket, fáradtságot, öregséget és végül a halált, és a pszichikai szenvedést is – szomorúságot, félelmet, frusztrációt, csalódást, depressziót. Még akkor is, ha a szenvedések mellett az élet sok jót is tartogat számunkra – boldogságot, örömet, megkönnyebbülést, az élet csak tökéletlen marad, hiszen a dolgok, lények, melyek körülvesznek, mind mulandók. Ez pedig, hogy világunkban semmi sem halhatatlan, azt jelenti, semmi sem örök az életünkben sem, így az sem lesz velünk mindig, ami/aki boldoggá tett minket. Mint ahogyan mi is megszűnünk létezni egy adott pillanatban…
2. nemes igazság: „A szenvedés alapja a ragaszkodás.” – A szenvedés forrása a ragaszkodás azokhoz a dolgokhoz, amelyek mulandók, illetve ebből a ragaszkodásból adódó tudatlanság, közömbösség. A halandó dolgok esetében nemcsak a fizikai létükben előttünk lévő tárgyakra, személyekre kell gondolnunk, hanem ide tartoznak a gondolatok, képzetek, ábrándok – mindaz, amit értelmezni tudunk. A tudatlanság, közömbösség pedig az értelmezések hiányát, elkerülését jelenti azokkal a dolgokkal szemben, melyeket agyunk észlel, melyekhez ragaszkodik. A leggyakoribb okok, melyek miatt szenvedünk, a vágyakozás, szenvedély, a karrier- és vagyonhajsza, a hírnév és népszerűség elérése, vagyis szenvedni akkor szoktunk, mikor nem akarunk kiengedni valamit a kezünkből, amikor sóvárgunk valami után. És mivel olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amelyek mulandók, elkerülhetetlen a szenvedés is.
3. nemes igazság: „Képesek vagyunk elérni azt a pontot, amikor a szenvedés megszüntethető.” – Ugyanis létezik egy olyan állapot vagy momentum, amikor a legszörnyűbb szenvedésnek is vége lesz. Ez a Nirodha, vagyis az a pont, amikor elszakadunk a szenvedélyes vágyainktól, a mentális ragaszkodástól. Ez a harmadik Igazság arra hívja fel tulajdonképpen a figyelmünket, hogy a szenvedést bármelyik percben megakadályozhatjuk, ha helyettesítjük a fájó dolgokat (ragaszkodást, szenvedélyt, vágyakat, stb.) a szent iránti szeretettel, a természet csodálásával, annak értékelésével, ami körülvesz bennünket. A Nirodha eltávolít minden mulandóhoz kötőtő ragaszkodást az életünkből, ha tiszta elmével és nyitott szívvel cselekszünk. A boldogság érzetének a keltése és tökéletesítése több fázison halad át, a végső pont pedig a Nirvana – az az állapot, amikor szabadok vagyunk valamennyi gondunkkal, sztereotípiánkkal, gondolatainkkal szemben. Ezt azonban csak azok érthetik meg, akik az életet teljes egészében megtapasztalják, és akik képesen megválni a ragaszkodásaiktól.
4. nemes igazság: „A szenvedés akkor ér véget, ha a Nyolckarú Utat követjük.” – Buddha szerint, a szenvedés végén egy nyolcágú út áll majd előttünk, amely elvezet az újjászületéshez, megújuláshoz. De mire is tanít minket ez a Nyolckarú Út? Arra, hogy javítsuk ki:
– a gondolatainkat – kerüld mások megbántását és a téves vélemények alkotását;
– a szavainkat – kerüld a pletykát, a hazugságot, a bántó akcentust, stb.
– a cselekedeteidet – ne lopj, ölj vagy hajts végre antiszociális cselekedeteket, olyanokat, melyekkel másoknak fájdalmat okozol;
– a mindennapi életünket – mindig a helyes utat válaszd a tetteidben, beszédedben, gondolataidban;
– az erőfeszítéseinket – ha megtetted az első lépést, légy kitartó a többiben;
– a figyelmünket – légy a tudatában az „itt és most”-nak ahelyett, hogy az „ott és majd”-ról álmodozz;
– az összpontosításunkat, koncentrálásunkat – mindig arra törekedj, hogy kiegyensúlyozott közérzeted, mentális állapotod legyen.
A végkövetkeztetés tehát az, hogy a megtanuljuk kordában tartani a testünk és az elménk, és segítünk másokon ahelyett, hogy megbántanánk őket, okosabbak leszünk és megismerjük saját elménket, így pedig elkerüljük a szenvedést is.
Forrás: Arany gondolatok
