A Zselic változatos, völgyes-dombos déli részén, szinte Somogy és Baranya határán fekszik. Ez a vidék a vaddisznók, õzek és szarvasok kedvelt élõhelye, ezért sok külföldi vadász is szívesen látogat ide. A „kis hegyek” 250 m magasságot érnek el, így biztosítva a gyönyörû kilátást.
Boldogasszonyfát az 1300-as években említik elõször Bodugazunfalva néven. Az 1400-as években Boldog Assonfalva, majd az 1500-as években Boldogh Asszonfa, az 1700-as évek végétõl Boldogasszonyfa, késõbb azonban Poltikász, majd Poldikász neveket is kap a falu.
Az 1700-as évek elején kezdték toborozni a telepeseket Németországból, így került Boldogasszonyfára késõbb a sváb lakosság. A község Igmándi birtok volt, kastélyuk és egyik kúriájuk még ma is áll. A kúriából, mely a falu Szigetvár felöli végén található, vendégház lett, amiben, egész évben fogadják a vendégeket. A falu másik végén a kastély látható, ami még sajnos nem talált gazdára.
A település egykori lakosa volt Fornszek Sándor, aki az 1948-as szabadságharc törhetetlen bajnoka, íróként a szabadságharc történetének leírásával vált ismertté. Síremléke itt áll a temetõben, ahol minden március 15-én megemlékeznek róla az iskolások és a falu lakói.
Templomunkat 1872-ben szentelték fel, nem rég lett felújítva, és nem elfogultság, ha azt mondjuk, hogy a környék egyik legszebb temploma. Érdemes megnézni.
Boldogasszonyfa gazdasági élete sem volt elhanyagolható a múltban, hiszen mûködött itt malom, pálinkafõzde, nagybani disznóhízlalás, tejszövetkezet. A faluban sok mesterember élt, ezek kovácsok, kõmûvesek, bognárok, asztalosok, ácsok, szabók voltak.
A vasutat a 19. század végén építették erre, ami 1979-ben meg is szûnt.
A falu legnagyobb törését a német ajkú lakosság kitelepítése, majd a szovjet munkatáborokba történõ elhurcolás okozta. Ezek a politikai döntések rányomták bélyegüket a falu késõbbi életére.
A termelõszövetkezetek megalakulásával legtöbben a szövetkezetben dolgoztak, a mezõgazdaság adott megélhetést a családok számára, az iparban csak igen kevesen helyezkedtek el.
Az iskolai oktatás 1976-ban szûnt meg a községben. A rendszerváltozással 1989-ben megszûnt a Községi Közös Tanács Szentlászlóval, és Boldogasszonyfa visszakapta önálló községként mûködõ rangját.
A község a múltra, az áldozatokra és a hõsökre emlékezve két emlékmûvet állított. Mementóként az utókornak, hogy ilyen szörnyûségek soha többé ne történhessenek meg.
A mai Boldogasszonyfa teljesen más képet mutat. Fehérre meszelt falú svábházakat már csak itt-ott lehet látni. A lakosság összetétele elég vegyes. A svábok keveredtek a magyarokkal, az idetelepített szlovákokkal. Svábul már csak egy-két idõs ember beszél, vegyes házasságok miatt a fiatalok már nem beszélik a nyelvet. A falu kezd elöregedni, a fiatalok nagy része Kaposvárra, Szigetvárra és Pécsre költözik. Az utóbbi években egyre több külföldi vesz házat, fõként hollandok, ami a jövõre nézve nehéz feladatok elé fogja állítani a települést. Közigazgatásilag hozzánk tartozik még Antalszállás és Terecseny.
Sajnos elég nagy a munkanélküliség, mivel a helyi és a környékbeli munkahelyek sorra megszûntek. Terecsenyben a lakóházak fele már külföldiek tulajdonában van. Õket a vidék szépsége, a dimbes-dombos táj, a hatalmas erdõség csábította ide. Évente elég sok turista látogat ide. Terecsenyben két turista-ház mûködik, melyek egyszerre 70 fõt tudnak elhelyezni, ebbõl egyiket az önkormányzat üzemelteti. Boldogasszonyfán mûködik a Horgásztanya Kemping, ahol sátorhelyeken kívül panzió és faházak állnak a vendégek rendelkezésére. A fõ út mentén találhatjuk a 67-es vendéglõt, amely házias ízekkel várja az oda betérõket. A községekben egy-két egyéni vállalkozó és kisebb vállalkozás mûködik. A legtöbb embernek az erdészetek adnak megélhetést.
A gyerekek Szentlászlóra járnak iskolába, sajnos egyre kevesebben.
A községben kevés helyi civil szervezet van Nyugdíjas Klub és Német Nemzetiségi Egyesület mûködik.
A falu jövõje szempontjából, pedig fontosak lehetnek a helyi közösségi szervezõdések.
Látnivalók:
Emlékmûvek
A Templom kertjében kis emlékparkot alakítottunk ki.
A kitelepített német lakosság emlékére itt került felállításra a1998-ban emelt kitelepítettek emlékmûve.
Az I. és II. Világháborús hõsök és áldozatok emlékmûve szintén itt található.
Résztelepülésünkön, Terecsenyben felállításra került a II. Világháborús hõsök emlékkeresztje.
Igmándy-kúria
Klasszicista stílusban épült 1820 körül.
Sajnos eléggé elhanyagolt állapotban van.
Reményeink szerint méltóságához illõ funkciót kap a közeljövõben.
Országos jelentõségû mûemlék.
Hoffer János Emlékház és Helytörténeti Kiállítás
1979 óta látogatható Boldogasszonyfán az itt élõ Hoffer János, a népmûvészet mestere emlékkiállítása. A pásztor fafaragó egyéni és hagyományos tárgyai láthatók a kiállításon.
A kiállítás egész évben látogatható. A látogatók között minden korosztály megtalálható. Szívesen látogatják iskolai és egyéb kirándulócsoportok.
Az épület 2006.-ban felújításra került a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával. A Hoffer János Emlékkiállítás egy Helytörténeti gyûjteménnyel bõvült.
Fontosnak tartjuk, hogy a múlt emlékei megmaradjanak az utókor számára, melyet kiállítások formájában be is tudunk mutatni.
A Helytörténeti gyûjteménnyel a helyi népi kultúra emlékeit igyekszünk bemutatni.
A beruházással nõ a turisztikai látnivalók kínálata, ebbõl következõen reméljük, hogy nõ a községbe látogatók száma.
Hoffer János:
1890-ben született Losincán
Gyermekként kezdte a pásztorkodást, kanász, majd gulyás volt. Bátyjától és apósától tanult meg faragni.
1963-ban kapja a Népmûvészet Mestere címet
1969-ben részt vesz a II. Dunamenti Folklór Fesztiválon, Baján
A kiállításon a népi fafaragó Hoffer János használati és emléktárgyai láthatók.
Helytörténeti kiállítás:
A kiállítás a helyi közösség összefogásával valósult meg, minden egyes tárgy adományként került a gyûjteménybe. Egy tiszta szobában igyekszünk bemutatni a megmaradt tárgyi emlékeket.
Cím: Boldogasszonyfa Kossuth u. 24
Tel: +36 (73) 554-036
E-mail: bfa.onkormanyzat@axelero.hu
Web: http://www.boldogasszonyfa.hu
