Röviden az amurról:
Kína északi részén és Szibériában őshonos. Nevét az Amur folyóról kapta, Oroszország és Kína határfolyójáról, melynek középső és alsó szakaszán elterjedt. Tipikusan folyóvízi, ott is a meder mély, gyors sodrású részein tartózkodik legszívesebben.
Rendkívül izmos, nagy testű, torpedó alakú hal. Szája félig alsó állású, nagy szemei alacsonyan ülnek, ajkai vaskosak, bajusza nincs. Háta zöldesbarna, oldala a pikkelyek fekete kontúrja miatt szürkésezüst, hasa sárgásszürke színű. Úszói kissé vörhenyesek. A tejesek mellúszói tavasszal, a test felőli oldalukon érdes tapintásúak. A méteresre megnövő amur maximális tömegét 25–30 kg-ra becsülik, általában 4–10 kg-os példányok kerülnek a halászok hálóiba.
Melegkedvelő faj, de alkalmazkodik az alacsonyabb hőmérséklethez is. Növényevő, édesvízi hal, főleg fonalas algákat, lágyszárú hínárféléket, idősebb korában a nádat és különféle vízinövényeket eszik. Vannak kivételek amiket szinte sohasem eszik mint például a sás a sulyom és a vízitök. Vízi növényből naponta akár testtömege 140%-át is képes elfogyasztani (ez az adat a száraz növény nedves/élő állapotában sokkal több) de természetesen minél melegebb a víz, annál gyorsabb az anyagcseréje is.
A víz melegsége befolyásolja a fejlődését, a trópusokon hamarabb válik ívaréretté. Normál körülmények között 4-5 évesen ivarérett ez hidegebb vizekben kitolódhat 6-8 éves korára is. Május-júniusban folyók, homokos, sóderes talajára rakja le ikráit. Az ikrák kelési ideje 32-40 óra, amennyiben megfelelő hőmérsékletű a víz (27-29 Celsius). Az apró halivadékok eleinte apró állatokkal táplálkoznak és 6–10 cm hosszú korukban térnek át a növényi eredetű táplálék fogyasztására.
Felhasználása és gasztronómiai jelentősége:
A világ szinte minden részén felhasználják tavak, tározók, csatornák vízinövényektől való megtisztítására. Magyarországon és az USA-ban is 1963-ban honosították meg. Bár folyóvízi hal, ázsiai importja óta azonban jól alkalmazkodott állóvizeinkhez is, amit tenyésztési eljárásokkal is segítettek, és kidolgozták mesterséges megtermékenyítésének módszereit, ami azért vált szükségessé, mert eredetileg csak folyóvízben ívik. Növényevő faj, lárvái az első hetek zooplankton- és szúnyoglárva-fogyasztása után hamar rátér szinte minden vízinövény fogyasztására. Ez adja gazdasági jelentőségét is, mivel gyors és gazdaságos növekedése, jó húsminősége mellett a túlszaporodott vízinövényzetű tavak tisztítására használják. Túlszaporodása esetén azonban nagy károkat okozhat a nádasokban, ami más fajok gyakori ívóhelye.
Húsa jó minőségű, hófehér közepesen szálkás, száraz. Elkészítése hasonló, illetve megegyezik a pontyéval.
Az Amúr hazánkban nem őshonos halfajta, származási területe az Amur folyó és annak is főleg a középső és alsó szakaszán. Mo-ra 1963-ban telepítették be és mivel jól alkalmazkodik új környezethez így gyorsan elszaporodott, de csak folyóvizekben ívik, tavakban csak mesterségesen lehet megoldani az utánpótlást. Növényevő, nagyon kedvelik olyan tavakban, folyószakaszokon ahol túl burjánzott a növényzet, mert megtisztítja a tavakat, de ha kevés a megtisztítandó növényzet akkor nagy károkat okozhat mivel hatalmas pusztítást végez a nádasokban ami más halaknak szolgál ívó illetve búvóhelyül.
A halhús fogyasztás előnyei:
A halhús D,E,A, B12 vitamint tartalmaz és rengeteg nyomelemet (pl. cink, szelén, kalcium, magnézium, jód, vas) az esszenciális aminosavak és omega3 zsírsavak fő forrása.
Klinikai tesztek (megfigyelések) igazolják, hogy a „halevők” körében nagyon alacsony az asztma és az Alzheimer-kór kialakulása és alacsony a gyulladások, gyulladásos megbetegedések előfordulása.
Az amur húsa:
Az amur húsa hófehér, száraz (az amur nem növeszt zsírréteget) közepesen szálkás hal a nagyobb példányokban inkább csak csontokat találunk. Húsa hasonlít a hazánkban népszerű ponty húsához, azzal a különbséggel, hogy a kisebb méretű amúrokban több szálka van, ennek ellenére a magyar gasztronómia ugyanazon ételek készítéséhez használja fel, amelyeket egyébként hagyományosan pontyból készítenek. Amúgy is kedvelik az amúrt hazánkban, mert gyors növekedésű hal és a húsának minősége vetekedik a pontyéval és a nagyobb példányokban a sok szálka sem teszi körülményessé a fogyasztását illetve elkészítését.
Vigyázat!!! Ikrája nem fogyasztható, mert mérgező!
Horgászata
A hagyományos pontycsalik többségével fogható, általában pontyozás közben akad horogra. Csaliként szóba jöhet főtt kukorica, különféle gyurmák, giliszta, de még zöld növények, nádlevelek is. Horgászatához nagy teherbírású készség használata indokolt. Kedvelt horgászhal, a horgon erősen védekezik. Úszós és fenekező módszerrel egyaránt fogják. Erős ajkaival tépi le a növényi részeket, ha éhezik, képes a sást vagy a nádat is kiirtani, emiatt képes olykor a damilt is elharapni. Szinte kihúzatja magát, nagy horgászélményt jelent, ahogyan védekezik a horgon.
Forrás: wikipedia.hu, tanyacsárda.uw.hu
Képek: horgásztársaink beküldött képei
Felhívás:
Horgásztársak, horgászni szerető kedves olvasóink, látogatóink!
Várjuk továbbra is kapitális halaikat bemutató képeiket és élménybeszámolókat a halfogásról!
Az anyagot ide kérem elküldeni: sajtoiroda@hirmagazin.eu
Köszönjük szépen és további kellemes és izgalmas horgászatot kívánunk!
Forrás: www.hirmagazin.eu
Képek: horgásztársaink beküldött képei
