Bátonyterenye történelme
Bátonyterenye város a „Palócország”-nak is nevezett Nógrád megye keleti részén, a Mátrától északra, a Cserhát hegységet keletről érintve, a Zagyva-völgyében található. A településen áthalad, illetve érinti a 21-es és az ebből kiágazó 23-as számú fő közlekedési útvonal. Átszeli a Budapest-Hatvan-Salgótarján vasútvonal, amelyből Kisterenye településrésznél leágazik a Kál-kápolnai szárnyvonal. Városunk Budapesttől mintegy 100 km-re, a megyeszékhelytől 15 km-re, Szlovákiától 25 km-re, egy több kiágazású széles völgyben található.
A 8400 hektár területen elterülő közigazgatási egység három kistájhoz tartozik: Mátralába (Maconka, Nagybátony), Zagyvavölgye (Kisterenye), Központi-Cserhát széle (Kisterenye, Szúpatak). Városunk térsége már a bronzkor második felében i.e.1500-körül lakott volt. Fejlődése 1860-tól rohamos növekedésnek indult. Ekkor épült meg ugyanis a vasút és megindult a szénfeltárás. Bátonyterenye település négy különálló község egyesítésével jött létre a 80-as években. A címerben található négy lángcsóva a négy települést jelképezi. A névadó településeket körzetközponttá a szénlelőhelyek megtalálása tette a XIX. század ötvenes éveiben. A nagyüzemi kitermelés 1868-ban Kisterenyén kezdődött, s legtovább 1992-ig Nagybátonyban tartott. A szénbányászatra természetes módon épült rá az ipar. Családok ezreit vonzotta a Mátra északi vidékére a munka, a jobb megélhetés lehetősége Nógrád és a környező megyék, illetve az Alföld szegényparaszti falvaiból. 1949-ig, a tanácsrendszer megalakulásáig Nagybátony és Maconka Heves megyéhez tartozott, Kisterenye és Szupatak pedig Nógrádhoz. 1950-ben kezdték meg a Bányaváros építését. Akkoriban a lakosság fele bányamunkás, a negyede földműves volt. Szintén az 50-es években alakították ki a településrész intézményhálózatát: bölcsőde, óvodák, általános iskola, középiskola. A város a már említett négy településből alakult ki 1964 és 1984 között (ezek: Maconka, Nagybátony, Kisterenye és Szupatak), melyek közül évszázadokon keresztül a legnagyobb Kisterenye volt, kedvező földrajzi elhelyezkedése, a közlekedési utak találkozása, később a vasúti csomópont kialakítása tette lehetővé fejlődését. A táj, a vidék korán betelepült, jelentős archeológiai lelőhelyek bizonyítják ezt (Kisterenye Aranyhegy, Kr.e. 1500, középbronzkor, Nagybátony 964 darab urnasír).
A települések első okleveles előfordulási időpontja: Nagybátony 1216, Batun (!); Maconka 1297 Machunka; Kisterenye 1381 Egihazas Therennye; Szupatak 1461 Azzywpatak névalakban.
A korai középkorban a török megjelenéséig Kisterenye településrész Vásáros előneve (1413) arra utalt, hogy egy terület piacközpontja lehetett mezővárosi ranggal. Buda elfoglalása után és Hatvan elestével a szabaddá vált Zagyva-völgye a török portyák egyik célpontjává vált.
Már az 1550-es években Nagybátonyt, maconkát többször felégették, Szúpatakot mintegy 100 évre lakatlanná tették. kisterenye pedig 1686 után vált pár évre lakatlanná. Szúpatak földjét maconkai jobbágyok bérelték. Az újratelepítés során nagyrészt a volt őslakosok jönnek vissza, kivétel Szúpatak, melyet 1740 tájékán Lucsatyinbol jövő szlovák családok népesítettek be.
A XVIII-XIX. században két jelentős nemesi család birtokolja a településéket, az Almássyak és a Gyürkyek. A XIX. század második felének vasútépítése bekapcsolja az ország infrastruktúrájába.
Bátonyterenye 1989-ben kapott városi rangot. Az észak-magyarországi régió súlyos foglalkoztatási gondjai városunkban is jelentkeznek. Az ipar szerkezetátalakításának hosszú folyamata, a nógrádi szénbányászat jogutód nélküli megszűnése számos család helyzetét lehetetlenítette el, a munkanélküliség mai napig a település legégetőbb társadalmi problémája. Ugyanakkor infrastrukturális területen komoly fejlődés történt.
A szén jelenléte korán ismertté válik, Nagybátonyban 1853 körül, Kisterenyén 1857-ben már nyoma van a bányászkodási kísérleteknek, amely különböző intenzitásokkal 1992-ig működött, amikor is a gazdasági kitermelés miatt felhagytak a még meglévő, jelentős, de kis kalóriaértékű szén kitermelésével.
A bányászkodás a négy település közül Nagybátony településszerkezetét határozta meg. Vagyis a kolónia-szerű építési forma, melyet 1949-től a bányaváros felépülése követett a korszak jellegzetes tömblakásaival.
Kisterenye esetében a bányatelep egybeépült az ősfaluval, ez alól kivétel a településtől mintegy három kilométerre levő, 1950-ben idecsatolt Rákóczi bányatelep.
A bányák megszűnése miatt a megye akkori vezetői a különböző gyárak fiókintézményként való idetelepítését szorgalmazták.
Nagybátonyban Fűtőber, Harisnyagyár, Kisterenye településrészein először vasöntödét terveztek, végül a salgótarjáni Acélgyár egyes gyáregységei kapnak helyet.
A mezőgazdaságát a kollektivizálás után a több kis téeszből alakult Mátra MGTSZ koordinálta, és jelenleg is meghatározója, hagyományos növénytermesztést és istállózott állattenyésztést választva profilul.
A településrészek közül az 1964-ben összeépült Maconka és Bányaváros középmagas épületek által beépített, Kisterenye településrész néhány tömblakás kivételével kertváros jellegű, szabadon álló, jelentős számú házhellyel rendelkezik.
Szupatak lakossága töredékére zsugorodott pedig a településrész megmentésre érdemes, hiszen évszázados településszerkezete, a népi építkezés még fellelhető formái különleges értéket képviselnek. Mindez a kétszáz évvel ezelőtt betelepült szlovákság kulturális örökségét képezi. Jelenleg a település anyagi gondjaival van elfoglalva, de adottságai révén megfelelő tőke megjelenésével nagy jövő előtt áll.
Kisterenye: a magyar archeológia bölcsőjeként ismert Aranyhegy középbronzkori leleteivel, a Gyürky-Solymossy kastély Magyarországon szinte egyedülálló hagymakupolás építményeivel és a hozzátartozó közel 20 hektáros, csak részben gondozott parkjával.
Egyháza 600 éves múltra tekint vissza.
Maconka: a XIII. század táján épített késő románkori falusi templomával és a templom festményeivel.
Nagybátony: az Egyházmagossa dűlőben levő templom- és kolostor maradványaival. A faluban pedig a XVIII. század első harmadában épített falusi templomával.
A vonzáskörzetébe tartozó Mátraverebély falu XIV. század végi gótikus temploma és a hozzátartozó Szentkúti kolostor XVIII. századi barokk temploma mind turisztikai látványt nyújthat.
Nyomaiban fellelhetőek még a Gyürky-Solymossy uradalom lengyendi részének XIX. századi gazdasági épületei az ott levő vízimalom molnárházával, és a Felső-Lengyenden lévő Almássy uradalom egy részének maradványai.
Szentkút mellett, mintegy pár száz méterre légvonalban található Szúpatak község eredeti telek- és építési formájának megőrzésével figyelemre méltó, és egyben szálláslehetőség lehet az egyre növekvő vallási turizmus szempontjából.
Természetvédelmi szempontból jelentős lehetőséget kínál a Mátra városhoz tartozó területe is. Ilyen a Bec-kút környéke, ahol ritka növények (kosbor) állnak védelem alatt.
Nevezetességei
Bátonyterenye kisterenyei településrészén található a hazánkban egyedülálló Gyürky-Solymossy-kastély hagymakupolás késő barokk építménye, amihez 11 hektáros védett angolpark tartozik. Az itteni templom a kastélyhoz hasonlóan késő barokk, hagymakupolás tornyú. A kastélykertben, a városi ünnepségek színhelyén, Abonyi Lajos író emlékműve látható.
A park szomszédságában található a Palóc Tájház. A tipikus népi berendezések, eszközök, ruhák emlékeztetnek a századelő palóc kultúrájára.
Idegenforgalmi érdeklődésre tart számot a maconkai románkori templom is, mely a XIII. században épült, szentélyében középkori falfestmények találhatók. Többször leégett, de az újjáépítés során a lényeges építési jegyeket mindvégig megőrizte.
A szúpataki evangélikus kistemplom környezetével együtt hangulatos faluképet mutat.
Cím: 3070 Városház út 2.
Tel: 32/353-877
E-mail: titkarsag@batonyterenye.hu
Web: http://www.batonyterenye.hu
