A bálnák és delfinek csapataira saját nyelvjárás, étrend és szokásrendszer jellemző. Ezekről a kulturális különbségekről sokáig úgy hittük: csak emberi közösségekben alakulhatnak ki.
„Ott vannak! Állj” – kiáltja Gero, majd számolni kezd. A hajótól balra nyolc ámbráscet bukkan fel a Karib-tenger kobaltkék vizéből. Testük kékesszürke, sima felszínű és hengeres, akár a repülőgép törzse. A szó szoros értelmében lélegzetvételnyi szünetre jöttek csak föl a tenger mélyéről. Irdatlan, négyszögletes fejüket teleszívják levegővel, majd a légtömeg egy részét visszafújva újból lemerülnek. Egy 12 méteres vitorlás hajóval, a Baleanával járjuk a nyugat-indiai szigetvilágban Dominika parti vizeit. Sok egyéb között a pöttöm szigetország eső áztatta, most éppen ködbe burkolózó hegyei miatt vagyunk itt. A zöldellő hegytömb ugyanis felfogja a viharokat, és melegen tartja a tenger mélyét, ezzel eszményi körülményeket teremt az ámbráscet megfigyeléséhez.
Mindenki ezt olvassa most!
A fedélzeten fel-alá járkáló Shane Gero alighanem több ámbráscetcsaládot látott és vizsgált közelről, mint akárki más széles e világon. A dán Aarhusi Egyetem és a kanadai Carleton és Dalhousie Egyetem docense 2005 óta rendre visszatér a hínáros-tajtékos dominikai vizekre, hogy nyomon kövesse gigászi barátait. Mint kiderült, az ámbráscetek korántsem olyan vérszomjas bestiák, mint amilyeneknek Herman Melville ábrázolja őket a Moby Dickben.
Gero csak jámbor és játékos egyedekkel találkozott.
Több tucatot már első pillantásra felismer. Canopener éppen játszik a kutatókkal: a vitorlás közelébe úszik, oldalára fordul, és szemez velük. Digit, a nagy túlélő is itt van. Nemrég halászkötél hurkolódott rá, csaknem leszakította a farokúszóját. Így alábukni és táplálkozni sem tudott, kis híján elpusztult (de már minden rendben van vele). A recés farokúszójú neve Knife (Kés); társa, Spoon (Kanál) a farokuszóján lévő mélyedésről kapta a nevét.
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
Ezek a cetek „szigetfüggők”, magyarázza Gero: Dominika környékén, Guadalupe és Martinique között szeretnek a tengermélyi kanyonokban barangolni. Gero pedig követi a csapatot mindenhova.
Látja őket aludni, fialni, szoptatni, először a mélybe merülni, rokonaikkal hancúrozni és elpusztulni. Látta azt is, hogy mélyebbre képesek alámerülni, mint a modern tengeralattjárók. De ma, jó egyhetes hajókázás után arra ébredtünk, hogy a megszokott társaságnak nyoma sincs – nyolc idegen ámbráscet tűnt fel helyettük.
Gero eleve lelkes pasas, de ilyen izgatottnak még soha nem láttam. Odakiabál az egyetemistáknak, hogy dobják gyorsan vízbe a hanghullámokat rögzítő hidrofonokat, meg hogy legyen kéznél a fényképezőgép. Nagyon kellenek majd fotók minden farokúszóról, hiszen az ugyanúgy azonosítja a ceteket, mint az ujjlenyomat az embert. Ezeket itt alig ismeri, mondja Gero; egy másik csapatból csavarognak el. Néha átjönnek az „őslakosok” területére, de nem érintkeznek velük…
Rövid vakkantások és úszócsapások, morrantások és nyögések – a bálnák sokféle hanggal kommunikálnak. Ezekből hallhatunk egy kis ízelítőt az alábbi videón.
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
ng
