A himlőt és gyakorlatilag a járványos gyermekbénulást is sikerült eltörölni a Föld színéről az eredményes oltási kampányoknak köszönhetően. A koronavírus elleni oltás kifejlesztése hónapok alatt történt meg, HIV elleni vakcinára azonban lassan négy évtizede várunk hiába.
Az oltások kétségkívül az emberiség kezében található legerősebb fegyverek egy-egy betegség felszámolására. Amikor a nyolcvanas évek elején az AIDS-t, majd az azt okozó HIV-vírust is megismerte az emberiség, joggal hihette mindenki, hogy pár év, és erre is lesz egy oltásunk. Egy 1984-es sajtótájékoztatón Margaret Heckler amerikai egészségügyminiszter arról beszélt, becslése szerint két év kell, és megszületik a vakcina, Ennél már 35 évvel többet kellett várni, még sincsen oltás – írja a MedicalXpress.
A koronavírus elleni oltás gyors fejlesztése éles kontrasztot jelent és tükröt mutat a helyzetnek. A probléma azonban nem a tudósok, a kormányokban elhivatottságában vagy a pénzügyi források hiányában, hanem magában a HIV-vírusban keresendő.
Sokat próbálkoztak már
Máig összesen öt harmadik fázisú klinikai kísérlet zajlott le HIV elleni vakcinajelöltekkel.
Három esetében minden területen megbukott az oltás:
ezek nem jelentettek védelmet és nem is csökkentették a vírusszámot azokban, akik megfertőződtek. Egyikben, az úgynevezett STEP-kísérletben az oltottak megfertőződése nagyobb arányú volt, mint az oltatlanoké. A vitatott Thai RV144 kísérletben eredetileg arról beszéltek, hogy csekély mértékű védelmet el sikerült érni, de későbbi analízisek szerint 78 százaléknál kisebb volt az esélye annak, hogy ez valós védelem. Az ötödik, a HVTN 702 kísérlet az RV144 eredményeit próbálta igazolni, de leállították azelőtt, hogy lezárult volna, mivel semmiféle eredményességet nem jelzett sem a vírusszám-csökkentés, sem a védelem terén. A kísérletek mindegyike több mint 100 millió dollárt emésztett fel.
A vírus maga trükkös
A baj az, hogy a HIV által kifejlesztett tulajdonságok nagyban megnehezítik a sikeres vakcinafejlesztést.
Az első és legfontosabb a vírus folyamatos szaporodása. Számos vakcina nem véd teljesen a megfertőződés ellen, de képes a vírus szaporodását és az ebből eredő megbetegedést korlátozni. Ahhoz, hogy egy vakcina hatékony legyen a HIV ellen, magát a megfertőződést kellene kizárnia, nem csak a vírus replikációját kell korlátoznia.
A HIV számos mutációt hoz létre és tolerál. Ennek következménye a vírustörzsek óriási mértékű változatossága, még egyetlen egyeden belül is:
többféle változat él belőle egyetlen fertőzött szervezetében, mint amekkora az influenzavírus teljes, világméretű szekvenciavariabilitása egy teljes szezon alatt.
Ezen túl a HIV képes elbújni az antitestek elől is: az őt burkoló glikoproteineket pajzsként használja.
Sok nehézség akad
Ezek a tulajdonságok fontos következményekkel járnak a vakcinafejlesztésre. A HIV-fertőzött emberek termelte antitestek csak nagyon gyenge semlegesítő hatással rendelkeznek a vírussal szemben, ráadásul törzsspecifikusak, a populációban keringő számtalan törzzsel szemben hatástalanok. A kutatók tudják, hogyan lehet olyan antitesteket előidézni, amelyek semlegesítik az egyik törzset, de olyan antitesteket nem, amelyek képesek védelmet nyújtani a populációban keringő rengeteg törzs ellen. Ez komoly problémát jelent a vakcinafejlesztési erőfeszítések számára.
A gazdatestben zajló állandó mutációval a HIV folyamatosan menekül az immunválasz elől.
Az immunválasz szelekciós nyomást gyakorol a HIV-re, melynek hatására az tovább mutálódik, így az immunrendszer nem ismeri fel – és a mutációk sora végtelen lesz.
Vannak eredmények is
A kutatók mindezek ellenére sem adják fel. Egy megközelítési lehetőség a herpeszvírus vektorként való felhasználása: herpeszfertőzés után az ember egész életében fertőzött marad, de az immunválasz aktívan dolgozik benne. A sikerhez azonban a széles körű immunválaszhoz vezető utat kell megtalálni a módszer esetében, ez teszi ugyanis lehetővé a sokféle törzs elleni védekezést.
Egy másik megközelítés a védőimmunitás új szemszögből való megfigyelése: kevesen ugyan, de vannak, akik HIV-izolátumok széles skálájával szemben erős semlegesítő aktivitású antitesteket termelnek. Tudósok nemrégiben rájöttek arra is, hogyan lehet egyetlen beadással elérni ezeknek az antitesteknek az egész életre szóló védőszintjét. Ez is egy vírusvektoron, az adeno-asszociált vírusnak nevezett vektoron múlik. Amikor a vektort az izomba juttatják, az izomsejtek olyan gyárakká válnak, amelyek folyamatosan termelik a hatékony, széles körben semlegesítő antitesteket. Nincs tehát ok feladni a küzdelmet, de a siker az eredetileg remélt két évnél jóval több időt vesz igénybe.
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
