TÖRTÉNELEM
Első említése már 1128-ban ismert. Ekkor, 1229-ban és 1468 Debrete, 1470 Babosdebrethe. A szláv bob = bab közszóból -s képzővel alkotott személynév került előtagként az eredetileg Döbrete helynév elé, amely a szláv Debreta személynévnek az orrhang nélküli átvétele. Eszerint a XI. század utáni átvétel.
A zalai vár földje volt, amelyet 1274-ben cserélt el IV. László, egy Kebele nevű földért. Nemesek lakták, leginkább a Debretei család 3 ága, akik 1366-ban osztozkodtak meg az itteni birtokaikon. Azok a várszolgák, akik itt laktak a kancelláriában hamis módon levelet szereztek arról, hogy ők nem várszolgák, hanem várjobbágyok, s így érvényteleníteni akarták ezt az adományt. A király azonban, minthogy a tényállással tisztában volt, meghagyta a nádornak, hogy szüntessék meg a pert. 1457-ben kápolnás hely, de a török idők után nincs temploma.
Az 1500-as években gyakran voltak birtokháborítási perek. Egyes feljegyzések arra utalnak, hogy a vár megerősítési munkákban és szállításokban gyakran szerepelt a babosdöbréteiek neve. 1598-ban arról szólt egy tudósítás, hogy a kanizsai várból a katonák a döbrétei possessioban feltörtek egy présházat. Az 1500-as évek vége felé gyakran van arról hír, hogy döbréteiek a török fogságában vannak és kiszabadításuk súlyos nehézséget jelent az otthon maradottaknak.
Az 1690-es úrbéri összeírás szerint „Döbritte puszta falu, a milleyiek bírják, a birtoklás joga tisztázásra vár”. 1720-ban curiális hely. 1728-ban a Rosás család vette meg. Ebben az időben egyházilag Milej filiája.
Az úrbérrendezés után az egész telket 22 hold szántó és 6 szekér szénát adó rét után számolták. 1768-ban az itt élőknek urbáriumuk nem volt. Ki több, ki kevesebb szolgálattal tartozott. Robotolni sem kellett. Az uraság erdejében makkoltattak és tűzifát gyűjthettek. Kilencedet és tizedet nem fizettek, szabad menetelűek voltak.
Az 1777-es forrásokban megjelenik a tanító, akit természetben fizettek, ugyanígy a bábaasszony is, akinek nevét is ismerjük: Tóth Orsolya. 1778-ban 171 hívővel a mileji plébániához tartozik, 1795-ben az akkor alakult nagylengyeli plébánia filiája lett.
1828-ban 20 házból állott és 158 lakosa volt, az ebből az évből származó összeírás szerint a földet két nyomásban művelik, az egyik részben búzát, rozsot, zabot és kukoricát vetnek, a másik részt parlagon hagyják.
1851-ben több köznemes birtoka.
Az 1925-ös Közigazgatási Útmutató részletesen bemutatja az állapotokat. Minden szempontból Nagylengyelhez tartozik. Új temploma 1933-34-ben épült. Ugyanakkor saját iskolája van 1886 óta, 2 tantermes 3 tanerős.
Az 1945-ös földreform után a birtokviszonyok módosultak. Az összes birtok 2236 kh, ebből felosztásra került 247 kh, 33 igénylő között. A községben a földhöz és a házhelyhez juttatottak száma 358 volt.
1948-ban 8 osztályossá alakítják az iskoláját, az 1-4. osztályban 72, az 5-6-ban 25 és a 7-8 évfolyamba 17 tanuló járt. Két tanítóval oldották meg a nehéz feladatot.
Külterületként Babosdöbrétéhez tartozott az 1949-es népszámláláskor: Kökényesmindszent, Rám, Árkosházapuszta, Csonttető, Kőhegy, Tordahegy, Újvaspuszta is.
1960-as statisztika alapján a faluban a termelőszövetkezet 31 taggal, és 245 kh földdel bírt. Ekkor egy kis 40 férőhelyes mozival és párszáz kötetes könyvtárral is rendelkezett.
A Göcseji Úttörő Tsz-ben 1965-ben már 233 fő tag volt, s 969 kh-on gazdálkodott. A szarvasmarha állomány 171 darab volt és két traktorral szántottak.
Egyháza 1946 óta önálló lelkészség. A zalaegerszegi esperesi kerülethez tartozik. 1967-ben készült el az új lelkészlakás.
Közigazgatási ügyintézés vonatkozásában a Teskánd székhellyel működő közös körjegyzőséghez tartozik.
Cím: 8983 Petőfi u. 8
Tel: 92/370-031
E-mail: korjegyzo@teskand.hu
Web: http://www.babosdobrete.hu
