Mit tesz az iskola igazgatója, és mit tesz egy pedagógus annak érdekében, hogy a mostanában köztudatba került és hasonló esetek ne forduljanak elő?
Több olvasónk írt, egyik levelét közöljük
Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük:
„Én is szülő vagyok, elmondom röviden a saját példámat, és mindenki vonja le a szükséges konzekvenciát!
Gyermekem 9 éves, és Budapesten, az egyik 18. kerületi általános iskolába jár.
Gyermekemet rendszeresen zaklatják az iskolában, kinevetik, kiközösítik, durván lökdösik, nem beszélnek vele, szemére hányják az esetleges hiányosságait, nem segítik, egyszóval olyan helyzetet teremtenek, hogy a gyermekem rosszul érezze magát az iskolában, pedig a gyermekem általában jó és példás szorgalommal és általában jó és példás magatartással osztályozott tanuló, jelenleg másodikos.
Én már több esetben bementem szólni az iskola igazgatójának, és több esetben telefonon is jeleztem az alsós igazgatónak, aki az iskola igazgatóhelyettese, sőt, az osztályfőnöknek is szóltam, hogy mi a helyzet.
A gyermekem zaklatása visszatérő probléma, gyermekem egyedül ül a szünetekben, mert senki nem szól hozzá, ha odamegy valakihez, elzavarják, és atrocitások érik.
Mit tesz a pedagógus, és mit tesz az iskola vezetése? Semmit nem tesz, sőt, amit tesz, tett, az nem hogy jó, hanem egyenesen rossz!
Én az iskolai vezetéstől nem kaptam visszajelzést, de a gyermekemtől igen! Sírva kért tegnap is a gyermekem, hogy ne szóljak se az iskola igazgatójának, se az osztályfőnöknek, hogy ő ismét panaszkodott.
Mi történik itt emberek? Mi történik itt, szakemberek?
Én nem kapok tájékoztatást, de a gyermekem sírva kér, hogy ne szóljak senkinek az iskolában. Én azt mondom a gyermekemnek, hogy ha nem szólhatok, akkor védd meg magad, aki bánt, azt verd meg, mi mást tehetnék? .. A gyermekem azt mondja, hogy ha megveri azokat, akik zaklatják, akkor az iskola igazgatója kiabálni fog vele, és intőt kap, ha pedig intőt kap, akkor nem szól hozzám aztán soha többet, mert neki az intő szégyen, hiszen neki fontos, hogy megdicsérjék a szorgalmát, és a magatartását!
Nekem ebből az jön le, hogy az iskola igazgatója, vagy igazgató helyettese szól az osztályfőnöknek, hogy a Milánt megint zaklatják az osztálytársai. Az osztályfőnök kiáll az osztály elé, és talán azt mondja: „Ne zaklassátok a Milánt!” .. vagy mit mond, mi történik, hogy a gyermekemnek szégyenérzete van, ha én szólok, hogy legyen megoldva ez az áldatlan probléma, én pedig semmilyen visszajelzést nem kapok?
Meddig mehet ez a probléma, megoldás nélkül? Én nem szeretnék úgy járni, mint a másik fiú szülője, hogy gyermekem holttestét valahol megtalálják, mert gyermekem öngyilkos lett, ugyanis már ezt is mondta nekem, hogy mit tegyen, legyen öngyilkos?
És engem az sem nyugtat meg, hogy egy tragédia esetében az iskola igazgatóját, igazgató helyettesét vagy az osztályfőnököt, esetleg más érintett pedagógusokat börtönbe zárnak, vagy munkanélkülivé tesznek, mert nem az a célom, hogy az érdekelteknek baja essen, hanem az, hogy előzzük meg a tragédiát, és vessünk véget közös erővel, közös odafigyeléssel ennek a problémának, és találjuk olyan megoldást, ami mindenkinek jó, .. nekem is, a gyermeknek is, és a pedagógusoknak is!
Én már nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit lehetne tenni! Biztosan nem úgy van, hogy a fele osztály zaklatja az osztály másik felét, mert akkor bandaháború alakulna ki az osztályban, és azt vélhetően, tudnák kezelni a pedagógusok, .. hanem csak úgy lehet, hogy van egy, legfeljebb kettő gyermek, akiket kispéciztek maguknak a többiek, és őket zaklatják, hol folyamatosan, hol időszakosan, annak függvényében, hogy a többségnek milyen a hangulata.
Na most, órán, ezt nem lehet csinálni, mert az nagyon feltűnő lenne, csak a szünetekben, vagy inkább a nagyszünetben, illetve a délutáni foglalkozásokon lehetséges ez.
A szünetekben hol vannak a pedagógusok? Egy általános iskolában nincs akkora udvar, hogy azt ne lehessen belátni egy pedagógusnak! Amennyiben a pedagógus jelen van az iskolai szünetekben, észlelnie kell azt, hogy egy gyermeket bántanak, zaklatnak, vagy azt, hogy egy gyermek, rendszeresen egyedül ül egy padon! Ez esetben megfejtettük ezt a kérdést, akkor már csak az a kérdés, hogy az iskolai szünetekben hol vannak a pedagógusok? .. Mert ugye, ha látnák a problémát, vélhetően, megoldanák! .. Mert nem az a megoldás, hogy az egész osztály előtt, mindenkinek szólnak, hogy ezt vagy azt a gyermeket ne bántsák, ne zaklassák, hanem az a megoldás, hogy az elkövető gyermeknek, gyermekeknek szóljanak a pedagógusok, és a továbbiakban az ő viselkedésüket vizsgálják jobban, rájuk figyeljenek jobban, hogy mit és hogyan csinálnak, így előbb-utóbb kiszűrhető lesz a rendszeres rendbontás, a rendszeres deviáns viselkedés.
Nekem ez a véleményem, és kérem a szerkesztőséget, hogy bocsássák közszemlére a levelemet, hogy a többi szülő is el tudja olvasni, és elmondhassa, ha hasonló tragédia történik gyermekével, és az iskola pedagógusai is el tudják olvasni, amit itt leírtam, és hozzá tudjanak szólni, hogy ők mit tettek az ilyen és hasonló esetek megfékezésére, a probléma megoldására! Köszönöm!
Azért van örömteli pillanat is, nem korholom a pedagógusokat, hiszen vannak olyan esetek, hogy gyermekem örömmel tér haza, ha aznap nem zaklatták, és örömmel meséli azokat az élményeket, amelyek történtek vele. Ma reggel például azt mesélte el, szinte oldott hangulatban, hogy ő a szalvéta felelős, és van aki megköszöni a szalvétát, amikor kiosztja, és van, aki nem köszöni meg. Az egyik ilyen gyermek, aki nem szokta megköszönni a szalvétát, nem régen intőt kapott. .. Ilyenkor, amikor gyermekem mesél, és láthatóan jól érzi magát az iskolában, a szülő, én is, örülök, és igyekszem elfelejteni a korábbi, vagy a napi gondokat, azonban amikor a gyermekem, azt kérdezi tőlem, hogy most mit csináljak?
.. Legyek öngyilkos? … Egy 9 éves gyermek ezt kérdezi, hát nem tragédia?
Nem vagyok bosszúálló, csak egy szülő, a sok közül, de esküszöm, ha a gyermekemmel bármi baj történik az iskolában, minden érdekelt pedagógus börtönbe kerül, azt garantálom! Ha az életem csak erről fog szólni, hogy ezzel foglalkozzak, akkor csak erről fog szólni!
Bármibe kerül, pénzbe, időbe, energiába, kapcsolatokba, .. megteszem, amit meg kell tennem!
.. De miért mennénk el ideáig? Mi lenne a fontosabb? Mi lenne a tisztességes? Mi lenne az egyértelmű? Mi lenne a legkézenfekvőbb? Ugyanazt akarom én is, mint amit a jó szándékom szeretne, amit az egészséges nevelés iránti vágyam kíván, és amit a normális iskolai beilleszkedésbe vetett hitem akar, és ezt kell akarni minden pedagógusnak is, ha pedig nem így van, akkor annak embernek el kell menni kapálni, pályát kell változtatnia, amíg nem késő!
Én egy hétköznapi szülő vagyok, de vajon ha egy politikus gyermekével, vagy egy rendőr, ügyész vagy bíró, vagy tudós, vagy közéleti személyiség gyermekével történne meg mindez, akkor a társadalom fellázadna ez ellen? akkor milyen intézkedések lennének várhatóak?
Ne történjen baj, mert a baj egyszer van csak, előzzük meg a bajt közös erővel, tegyünk annak érdekében, hogy gyermekeink jól érezzék magukat az iskolában, hogy az iskola valóban töltse be azt a szerepet, amiért van, hogy ott tanuljanak, okosodjanak gyermekeink, és példát vehessenek pedagógusról, igazgatóról, bárkiről, akiről példát lehet venni, és legfőbbképpen az életük ne legyen veszélyben!
Az iskolából az olyan gyermekeket, akik a többi gyengébb, vagy halkabb, vagy szótlanabb gyermek terhére erőszakos cselekményeket valósítanak meg, el kell távolítani! Ez is a pedógugus feladata! kiszűrni az ilyen tanulókat, megpróbálni megnevelni, és ha nem megy, annak a szülőjével közös döntéssel, el kell tanácsolni!!
Én csak ennyit szerettem volna elmondani, mert aggódom a gyermekemért, és mint olyan szülő, és ember, aggódom a pedagógusokért is, akik lehet, jó emberek, de ha olyan hibát követnek el, ami következtében a gyermekemnek baja esik, annak törvényes eljárása fog keletkezni!
Köszönöm a szerkesztőségnek, hogy közzéteszik levelemet, és még egyszer kérek mindenkit, hogy lépjünk fel közös erővel az iskolai brutalitás, az iskolai erőszak, az iskolai kiközösítés, az iskolai bántalmazás ellen! Ne hagyjuk azt, hogy gyermekeink, és magunk karrierje csak azért menjen tönkre, mert egy vagy több ember, akikre gyermekeinket rábíztuk, esetleg nincs a hivatása magaslatán!”
***
