Tehát először is beszéljük meg, hogy milyen az, amikor az elme ördögi körök csapdájában van. Nos, az egyik legnyilvánvalóbb eset, amit mindannyian ismerünk, az aggodalom jelensége.
Az orvos azt mondja neked, hogy műtétre van szükséged, és már be is tervezték, amivel kapcsolatban mindenki automatikusan aggódni kezd. De mivel az aggodalom elveszi az étvágyadat és az alvásod kárára megy, így az rossz hatással van rád. Az orvos azt mondja, hogy ne aggódj, mert azt szeretné, ha a műtőasztalra jó egészségügyi állapotba feküdnél fel, kipihenten stb.
De te nem tudod leállítani az aggodalmadat, emiatt aggodalomba kerülsz azzal kapcsolatban, hogy aggódsz, így a műtőasztalra nem a kellő formában fekszel fel. És így továbbá, mivel ez igazán abszurd, dühös leszel magadra azért, amiért ezt teszed, tehát aggódsz azon, hogy aggódsz azon, hogy aggódsz. Ez egy ördögi kör.
Egy másik fajtája az ördögi körnek az, amikor egy személy meg van róla győződve, hogy önzetlennek kell lennie, azaz önző célból akar önzetlen lenni. Úgy szeretném látni magam, mint egy önzetlen személy, mert ez az a személyiség, amilyennek lennem kell, ebből kifolyólag önző okból akarok önzetlen lenni, emiatt soha nem lesz olyan mennyiségű erőkifejtés, ami valaha sikerre vihetne az önzetlenségben, csak abban lesz sikeres, hogy ördögi körforgásba taszít.
Büszke vagyok, hogy alázatos vagyok. Satöbbi. Ez a chitta vritti, az elme örvénylése.
Nos, a jóga kezdetben ezt megállítja. Meg tudod engedni az elmédnek, hogy csendes legyen? Hát nem nehéz? Mivel az elme olyan, mint egy majom, ami fel és le ugrál, állandóan fecseg.
Ha egyszer megtanultál gondolkozni, nem tudsz leállni. És az emberek óriási számban szentelik az életüket annak, hogy elfoglalják az elméjüket. Ők rendkívül kényelmetlenül érzik magukat a csendben. Ha egyedül vagy, például egy orvosi rendelőben, az nem túl érdekes. Senki nem mond körülötted semmit. Nem lehet semmit tenni, aggodalmat érzel.
A figyelemelterelés hiánya. Magamra maradtam és el akarok tűnni magam elől, mindig is el akartam tűnni magam elől, ezért járunk moziba, ezért olvasunk történeteket, ezért csajozunk, vagy bármi, amit teszünk, berúgunk vagy akármi. Nem akarsz önmagaddal lenni. Menekülni akarsz.
Úgy érzed magad, mint amikor a körmeid egy táblán akarod csikorgatni a feszélyezettségtől. Hátborzongató.
Szóval miért akarsz elmenekülni magad elől? Mi olyan rossz magadban? Miért nem akarsz tudomást venni magadról, miért akarsz elnyelve lenni?… Mert a gondolatok függője vagy.
Ez egy drog, és igazán veszélyes. Megrögzött gondolkodás, folyton csak jár és jár és jár, örökké. Ez egy szokás. Folyton beszélsz magadnak arról, hogy miért vagy, ki vagy, mi történik éppen, mennyire jó, mennyire rossz. Olvasod az elméd újságát.
Sokan vannak, akik számos újságot vásárolnak, és az újságok olvassák őket, de nem is tudnak róla. Az újság úgy van kitalálva, hogy olvasson téged, a tipográfia, az elrendezési típusok, mind gondosan ki vannak számolva, hogy hogyan vigyék tovább a szemed betűről betűre.
Szóval itt van ez a nehézség, abbahagyni egy tevékenységet, és igazán jobb, ha abbahagyod, ha épelméjű szeretnél lenni. Mert ha állandóan beszélek és nem hallom, amit mások mondani szeretnének, akkor olyan helyzetbe kerülök, hogy már nem tudok miről beszélni, csak a saját beszélésemről.
Szóval pontosan ilyen módon, ha állandóan gondolkozom, nem lesz semmim végül, amiről gondolkozhatnék, kivéve a gondolataim.
Ez az egyetemes megtévesztés.
Gondoljatok a könyvekre a könyvtárakban, a könyvek legtöbbje, amik a könyvtárakban vannak, könyvekről szólnak. Nem szükségszerűen az életről, bár van néhány. De a legtöbb könyv, főleg a disszertációk könyvekről szólnak, amik könyvekről szólnak, amik könyvekről szólnak.
Ez nem igazán visz előre minket.
Szóval minden arról szól, hogy legyen min járnia az elmédnek, de vannak idők, amikor muszáj vagy leállni a gondolkodással. A jógában megtanulhatjátok, hogyan lehet egyszerre samadhi állapotban lenni és eközben gondolkozni, de először is azt tanuljátok meg, hogy hogyan hagyjátok abba a gondolkodást.
De hogy lehetséges ez?
Az első szabály: ne próbáld.
Azért, mert ha próbálkozol, olyan leszel, mint valaki, aki egy zavaros vizet próbál kisimítani egy vasalóval. Nos, csak annyit fog elérni, hogy még jobban felkavarja.
Tehát hasonló módon, ahogy egy zűrzavaros víz lecsendesíti magát ha magára marad, tanuljátok meg magára hagyni az elméteket, és le fogja csendesíteni magát.
Alan Watts
forrás: Újvilágtudat
