A paksi atomerőmű nukleáris fűtőanyagát negyven évvel korábban óriási titokban, nagy valószínűséggel az „ideiglenesen ” nálunk állomásozó szovjet csapatok biztosításával hozták be.
A fáradt uránt azonban el kell vinni az atomtemetőbe, ami valahol egy titkos helyen van az Urál hegység lábánál, a mai Oroszország területén.
Ezt először 1988-ban szállította ki egy atomvonat, akkora látványos rendőri biztosítással, ami még a Holdról is látszódhatott. Azóta egy kicsit titkosították a menetrendet és a vonat biztosítását is, tartva attól, hogy a 2014 óta tartó ukrán belpolitikai válság és a majd egy éve dúló háború miatt a vonat megsérülése vagy éppen a szállítmány ellopása beláthatatlan katasztrófát okozhatna.
A rendszerváltás után a paksi atomerőmű fűtőanyaga, az uránium-dioxid pasztillák formájában érkezett Oroszországból. Az alapanyagot az atomerőművek ellátására szakosodott moszkvai óriásvállalat szállítja speciális, koporsóra hasonlító vagonokban. A 2-5 vagonos szerelvény mindig Záhonynál lépett be az országba, ahol a tengelyátszerelés után kiegészül a vonat két végén az állig felfegyverzett rendőröket szállító személyvagonokkal. Kifelé, a használt hasadó anyag szállításakor is hasonló volt az eljárás, csak éppen fordítva.
‒ Nemcsak a vonatot, de a kijelölt útvonal minden állomását, minden vasúti átjárót, kereszteződést géppisztolyos rendőrök őriztek, az atomvonat áthaladásakor százméteres körzetben kiürítették a környéket – emlékezett vissza Pomázi Sándor, a Készenléti Rendőrség jogelődje, a Rendőri Ezred egykori munkatársa. – Mi is csak nem sokkal előtte kaptuk meg a pontos beosztást, menetrendet, ki hol lesz, mit őriz. A megrakott atomvonat teljes titoktartásban az éj leple alatt közlekedett, évente két-háromszor, a bajai hídon át, a fővárost messze elkerülve. A parancsnokok rettegtek ettől a feladattól, mert ha itt valaki is hibázott volna, azt örök életére becsukják. Semmiféle fegyelemsértést, lazaságot nem tűrtek meg, csak válogatott, jól képzett, rutinos rendőrök kerülhettek be a vezénylésbe.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egykor maga is szolgált a Készenléti Rendőrség speciális, terrorelhárító egységében, jól ismeri az atomvonattal kapcsolatos biztosítási feladatok protokollját. Az 1990-es években már diszkrétebben hajtotta végre a rendőrség a terrorveszély szempontjából is kockázati faktorral bíró feladatot, nem hívták fel a figyelmet a különleges szállítmányra.
Az Atomvonat titkai: terroristák is vadászhatnak a szállítmányra
Az első atomvonatokat látványos rendőri kísérettel indították útnak / Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr
A paksi atomerőmű nukleáris fűtőanyagát negyven évvel korábban óriási titokban, nagy valószínűséggel az „ideiglenesen ” nálunk állomásozó szovjet csapatok biztosításával hozták be. A fáradt uránt azonban el kell vinni az atomtemetőbe, ami valahol egy titkos helyen van az Urál hegység lábánál, a mai Oroszország területén. Ezt először 1988-ban szállította ki egy atomvonat, akkora látványos rendőri biztosítással, ami még a Holdról is látszódhatott. Azóta egy kicsit titkosították a menetrendet és a vonat biztosítását is, tartva attól, hogy a 2014 óta tartó ukrán belpolitikai válság és a majd egy éve dúló háború miatt a vonat megsérülése vagy éppen a szállítmány ellopása beláthatatlan katasztrófát okozhatna.
‒ Nemcsak a vonatot, de a kijelölt útvonal minden állomását, minden vasúti átjárót, kereszteződést géppisztolyos rendőrök őriztek, az atomvonat áthaladásakor százméteres körzetben kiürítették a környéket – emlékezett vissza Pomázi Sándor, a Készenléti Rendőrség jogelődje, a Rendőri Ezred egykori munkatársa.
A legfrissebb hírek itt!
– Mi is csak nem sokkal előtte kaptuk meg a pontos beosztást, menetrendet, ki hol lesz, mit őriz. A megrakott atomvonat teljes titoktartásban az éj leple alatt közlekedett, évente két-háromszor, a bajai hídon át, a fővárost messze elkerülve. A parancsnokok rettegtek ettől a feladattól, mert ha itt valaki is hibázott volna, azt örök életére becsukják. Semmiféle fegyelemsértést, lazaságot nem tűrtek meg, csak válogatott, jól képzett, rutinos rendőrök kerülhettek be a vezénylésbe.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egykor maga is szolgált a Készenléti Rendőrség speciális, terrorelhárító egységében, jól ismeri az atomvonattal kapcsolatos biztosítási feladatok protokollját. Az 1990-es években már diszkrétebben hajtotta végre a rendőrség a terrorveszély szempontjából is kockázati faktorral bíró feladatot, nem hívták fel a figyelmet a különleges szállítmányra.
– Magyarország mindig is vonaton szállította ki a használt vagy sérült fűtőelemeket a dél-uráli Majak nukleáris újrafeldolgozó létesítménybe. A szállítmány a Szovjetunió felbomlása után Ukrajnán keresztül haladt át. Az erről szóló megállapodás Magyarország, Oroszország és Ukrajna kormányai között a három ország nukleáris szabályozó hatóságainak felügyelete mellett és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, valamint az Európai Bizottság hallgatólagos vagy nyílt jóváhagyásával, az Euratom-szerződés hatálya alatt jött létre, ám ez csak békeidőben működőképes.
A legfrissebb hírek itt!
A szakértők szerint ma kockázatos lenne elindítani Oroszország felé egy olyan szállítmánnyal megrakott szerelvényt, ami egy háborús övezeten haladna keresztül, hiszen még egy eltévedt rakéta is atomkatasztrófát okozhatna. Nem is szólva arról, hogy a háborús övezetben kontroll nélkül tevékenykedhetnek beszivárgó terrorista sejtek, amelyek a zűrzavart kihasználva megszerezhetik a rakományt, ami piszkos bombák készítéséhez szolgálhatna alapul. Éppen ezért most az a legjobb megoldás, hogy az atomvonat nem indul el. Pakson van annyi tartalék, hogy az erőmű működése évekig megoldott, a használt uránt is évekig tudják tárolni.
Tranzitutat nem vállalunk
2003-ban egy kisebb baleset során megsérült Pakson néhány fokozottan veszélyes anyagnak minősülő, uránnal teli fűtőkazetta. Ezeket is csak majd tíz év elteltével vitték ki az országból, konspiratív okokból látványos, kiterjesztett védelem nélkül, a TEK biztosította a kíséretet. Hasonló körülmények között vittek át Magyarországon atomhulladékot a 2010-es évek elején Szerbiából Horvátországba. A vonat Kelebiánál érkezett Magyarországra. Kiskunhalason, Baján, Dombóváron és Kaposváron keresztül haladt a horvát határig. A horvát hatóságok azonban nem engedték be a vonatot, ezért azt Nagykanizsán keresztül Szlovéniába irányították a szállítmánnyal. Hajóval onnan vitték tovább Oroszországba a fáradt uránt ‒ a kialakult helyzet miatt Magyarország nem vállalta többé hasonló tranzitutak biztosítását.
